A főnyeremény már hónapok óta halmozódott. J. Károly úgy döntött, hogy ő is harcba száll a több mint két és fél milliárd forintért.
Négy mezőt töltött ki a lottón, és annál is izgatottabban várta a szombat estét, mint amikor úgy három vagy négy éve vacsorára készült egy hölggyel. A nő nem ment el, és ha ezt előre tudja, akkor nem izgult volna annyira. Különben is jobban szeret egyedül enni, a fogai rosszak, és nem jó az emésztése sem.
Szombatig van négy nap, eltervezheti, hogy azt a sok pénzt mire költi majd. Először is fogorvos, magánklinika, vesz egy kisebb házat, a mostanit kiadja albérletbe, két tévéje lesz, felmond az irodában, minden évben el fog végezni egy-két tanfolyamot, nem feledkezik meg a jótékonykodásról sem, tíz százalékot a kórházaknak és másik tíz százalékot a rászoruló gyerekeknek szánt – itt nagyjából véget is ért a fantáziája.
Számolgatott, minden létező költséget összeadott, és még így is maradt majdnem kétmilliárd forintja, amivel nem tud mit kezdeni. El sem tudta képzelni, hogy vajon létezhet-e ennyi pénz, mert ő már annak is örült volna, ha megduplázzák a fizetését.
Nagy teher esett le a válláról, amikor látta, hogy nem nyert. Egy kettes azért jó lett volna: legalább a szelvény ára és egy doboz sör erre a nagy ijedtségre.
(A szerző irodalomtörténész)
