Erdély

A volt miniszterelnök, aki egyben a Nemzeti Liberális Párt (PNL) és a bukaresti parlament elnöke is, a döntően magyarok lakta, erdélyi Hargita megyében a minap kijelentette: ha a térséget sikerül a potenciáljának megfelelően fejleszteni, látni fogják, hogy az etnikai összetételt is jelentősen meg lehet változtatni. A PNL tisztújításának közeledtével Ludovic Orban, akinek anyja magyar, akinek román apja Ceausescu idején a Securitate tisztje volt, újabb ciklusra akarja megszerezni az elnöki mandátumot, ezért hozta játékba a magyarkártyát.

A pártelnököt politikai ellenfelei többször is magyarbarátsággal vádolták, így van magyarázat arra, hogy miért kell folyamatosan éppen ennek ellenkezőjét, magyargyűlöletét bizonyítania. És az is természetes, hogy Romániában a magyarutálattal még mindig lehet szavazatokat szerezni. Száz év alatt a románok nem voltak képesek túllépni azon a frusztráción, hogy az első világháború után igazságtalan területrablást hajtottak végre, amivel jelentős számú magyar is Romániához került.

Minden asszimilációs kísérlet és erőszakos beolvasztási szándék ellenére még mindig két és fél megyényi tömbmagyarság él Erdély szívében. Ludovic Orban nem biztos, hogy tudja, milyen folyamatok zajlanak le a környezetében. A magyarkártya napjainkra valószínűleg már nem a mindent vivő aduász. Ha ugyanis megvalósulna az általa tervezett fejlesztési program, vagyis beruházások érkeznének a térségbe, nagyon is elképzelhető, hogy Erdély még inkább „eltávolodna” Bukaresttől.

Ilie Șerbănescu szerint Erdély és a Regát folyamatosan távolodni fog egymástól. A neves román közgazdász rámutat: minden régió az országhatároktól függetlenül a gazdasági, hatalmi pólusok irányába mozog. Úgy látja, hogy Erdély számára Bukarest a leggyengébb gazdasági, hatalmi pólus a térségben. Budapest és Bécs sokkal erősebb.

Cristian Tudor Popescu publicista néhány évvel ezelőtt ehhez hasonló gondolatokat fogalmazott meg. Szerinte Erdélyben túlsúlyban vannak az öntudatos, jövőben gondolkodó román emberek, akik rövidesen komolyan felvetik a kérdést: miért éri meg nekünk Romániához tartozni? Amíg ugyanis csak néhány román értelmiségi különutas véleményének tekintik a transzilvanista eszme hangoztatását, addig Bukarestből nézve Erdélyt a magyar irredentizmus által veszélyeztetett országrészként lehet aposztrofálni. Az erdélyi román lobbi erősödésével azonban már nem lehet csak a magyar veszéllyel riogatni – fogalmazott Popescu.

Popescu kijelentésével szinte egy időben jelentette be négy, az első világháború előtt Magyarországhoz tartozó város – Arad, Kolozsvár, Nagyvárad és Temesvár –, hogy Bukarest-ellenes szervezetet hoz létre Nyugat Szövetsége néven, hogy közösen segítsék elő a térség fejlődését, és hívjanak le európai uniós forrásokat.

Sabin Gherman román publicista már két évtizeddel ezelőtt megjósolta ezeket a folyamatokat, amikor azt mondta: „Elegem van Romániából, Erdélyemet akarom!” Romániának nagy esélyt adott az Erdéllyel való egyesülés, hogy megtanuljon valamit annak szervezettségéből, értékrendjéből. Nem így történt – közölte Gherman.

Pillanatnyilag még talán hiba lenne az erdélyi románok önrendelkezési vagy elszakadási vágyát túldimenzionálni. Viszont ha a harminc évvel ezelőtti állapotokat vesszük figyelembe, amikor Erdély felkarolása kizárólagosan magyar ügynek számított, akkor azért az ottani román értelmiség részéről kitapintható elmozdulást láthatunk.

(A szerző lapszerkesztő)