Azok a jó hollandok

Egy holland harci gép – a nemzetközi koalíció akciójaként – bombákkal szórta meg a települést az Iszlám Állam elleni harc jegyében. Hetvenhárom civil meghalt. Az akkori védelmi miniszter, Jeanine Hennis az üggyel kapcsolatban nem állított igazat: legjobb tudomásunk szerint nem voltak civil áldozatok – mondta. A mostani védelmi miniszter, Ank Bijleveld pedig két bizalmi szavazást is túlélt az eset kapcsán – foglalta össze a tényeket az Arutz7 holland magazin.

A hollandok a második világháború után igyekeztek saját magukat erkölcsi magasságokba röpíteni – tegyük hozzá, nem is sikertelenül –, hogy náluk demokratikusabb ország aligha létezhet e Földön. A történelem alapvető tényeinek az elhallgatásával, illetve a múlt átírásával egy békeszerető, szorgalmas, filantróp nemzet arculatát vázolták fel. Ezek után jöhetett a kioktatás az európai értékekről mindazon országoknak, amelyek valamiért nem osztották a holland véleményt.

A hamis nemzeti önkép csaknem kitörölte a történelmi emlékezetből, hogy a németalföldiek a 16. századtól Indonéziát gyarmati sorban tartották a második világháború utáni időszakig. A hawijai történtekéhez hasonló „nagystílű rendteremtést” akkor éppen itt, a távol-keleti gyarmatukon gyakorolták be a hollandok, amikor 1947–48-ban elnyomták a helyi felkelést.

Gyermekeket öltek meg, nőket – köztük kiskorúakat – erőszakoltak meg, állítja Rémi Limpach svájci–holland történész. Hollandia nem sokat tett az igazság felderítése érdekében, az egésznek – hasonlóan az hawijai eseményekhez – adtak egy „becenevet”, rendőri intézkedésnek hívják, és ennek az esetnek sem volt semmi következménye.

Így aztán nyugodtan kijelenthetjük, hogy nagy felelőtlenség volt a délszláv háborúk idején a szerbek által körülzárt boszniai város, Srebrenica polgári lakosságának védelmét a holland ENSZ-erőkre bízni. A szerb csapatok 1995 júliusában körülvették a várost, elhitetve a hollandokkal, hogy a civilek szabadon távozhatnak, még pezsgőztek is a katonákkal, akik aztán egyszerűen elsétáltak. Pár óra múlva 8700 muszlim férfit és fiút a szerbek elkezdtek lemészárolni.

A történtek miatt a hágai kormány ugyan lemondott, mindez azonban semmit sem változtatott a hollandoknak saját magukról alkotott messze pozitívan túldimenzionált véleményén. A második világháború holland történelmi emlékezete az áldozat szerepét osztotta ki Németalföldre. Pedig a megszállt országban igen aktív volt a nácikkal való együttműködés.
Az amerikai NBC hírcsatorna honlapja szerint 310 ezer bejegyzett kollaboránsa volt a német hatóságoknak, akik pénzért adták fel a bujkáló zsidókat.

A Neokohn portál Miriam Dubi kutató interjújából idéz, aki két évtizeddel ezelőtt rögzített egy beszélgetést Hollandia egyik Izraelben szolgáló diplomatájával. A téma „a jó holland nép viselkedése a második világháború során” volt. „A jó hollandok legendájának pozitív hatása lehet. Egy legenda képes fenntartani az ideális képet, aminek meg kell felelni. A pozitív norma részévé válik a holland értékeknek” – így a diplomata.

Manfred Gerstenfeld a téma szakértője így összegezte az elhangzottakat: „Tudatosan támogatom, hogy hazugsággal szépítsük a holland múltat. Gerstenfeld szerint az interjúalany azt akarta kifejezni, hogy ha az ember ezen a nézeten keresztül szemléli a holland társadalmat, akkor annak múltbéli viselkedése könnyebben megérthető.

Vagyis ha nincs elég demokratikus hagyományod, írd át a történelmet.

(A szerző lapszerkesztő)