Nagy Ervin

Vélemény és vita

Karácsony Gergely, a város tehertétele

A fővárosnak jelenleg nincs valódi gazdája. A főpolgármester „fejben” már nincs Budapesten. Talán sosem volt… A hivatal nem szolgálatot, hanem ugródeszkát jelent számára

Vajon mi lesz Budapesttel, amikor a főpolgármesternek – az előválasztási kampány miatt – még az eddigieknél is kevesebb ideje marad szolgálni hivatalát? Most sincs igazán gazdája a fővárosnak, de mi lesz ősszel?

Karácsony Gergelyt – ha nem csal az emlékezetünk – a főváros lakossága főpolgármesternek választotta meg. (Tagadta is akkor, hogy bármilyen más ambíciója is volna.) A munkája, a hivatala, a feladata egyértelmű, ahogy a kellemes hatalommal együtt járó kényelmetlen felelősség is az övé. A szolgálatról nem is beszélve. Utóbbiról egyébként is sokszor és sokat beszél, amióta hivatalosan is miniszterelnökjelölt-jelölt lett.

Napról napra számon kéri Orbán Viktort, és a nép meg valamilyen „99 százalék” valódi szolgálatáról nyilatkozik, miközben kisajátítja a „demokrata” jelzőt. De hogy tudja alázattal szolgálni Karácsony Gergely Budapest lakosságát, ha mindent annak rendel alá, hogy miniszterelnök legyen?

Persze mindez csupán elméleti része a jogosan érzett aggályoknak. A gyakorlat, ebben az esetben a valóság azonban cseppet sem javít, sőt, inkább ront az összképen. Hisz miféle szolgálat volt az, amit az elmúlt másfél évben végzett Karácsony Gergely? Mit tett azért, hogy élhetőbb legyen az a város, amire egy egész nemzet büszke lehet? Költői kérdés, ha a valóságot szemléljük!

Elég csak a főváros nyáron összeomló közlekedésére gondolnunk. Szokatlanul mély közlekedési válság alakult ki egyrészről az utóbbi egy év késlekedései, másrészről pedig a hozzáértés teljes hiánya miatt. De ha a politikai hibák (ha a következményt nézzük, akkor inkább a politikai bűnök) mögött leginkább az áll, hogy elindult az előválasztás (és a 2022-es országos voksolás is közeleg), így a főpolgármesternek eredményeket kell felmutatnia.

A közlekedési káosz, ami most már a főváros közlekedésének válságává vált, voltaképpen Budapest vezetési válsága, így Karácsony Gergelyhez köthető politikai válság is egyben. És még csak nyár van. Az az időszak, amikor lényegesen kevesebb jármű van az utakon. Mi lesz, ha elindul az iskola? Mi lesz, ha az emberek visszatérnek a munkába? Mi lesz, ha beindul az üzleti élet? Mi lesz Budapesten szeptemberben? És cseppet sem zárójeles megjegyzés az, hogy az agglomerációból a fővárosba bejáró diákok és munkavállalók életét is megkeseríti a káosz.

Őszre sem a Blaha Lujza tér, sem a Lánchíd, sem a BAH-csomópont, sem a rakpart, sem más olyan közlekedési csomópont nem fog elkészülni, ami enyhítené a dugókat. Akkor miért kellett most egyszerre mindenbe belekezdeni? A válasz pofon egyszerű. Karácsony Gergelyt már nem igazán érdekli a főváros életminősége.

Nem a választott feladatával, nem a választásokon elnyert szolgálatával foglalkozik. A fővárost megbénító hibás felújítási és közlekedési döntések (a kierőltetett biciklisávokról nem is beszélve!) mögött egy olyan főpolgármester felelőssége rajzolódik ki, akinek mindennél többet ér az, hogy az előválasztások kampányában el tudja mondani, hogy mennyi felújításba, renoválásba, szépítésbe, munkába kezdett bele.

De vajon az előválasztásokon voksolók – látva a közlekedési válságot – mennyire fogják hitelesnek tartani Karácsony Gergelyt? Mi lesz a döntő? A válság tapasztalata vagy a jövő hamiskás ígérete? Mert kétségünk ne legyen: Karácsony azokkal az ígéretekkel igyekszik majd megszelídíteni a bosszankodó lakosok dühét, miszerint a sok-sok felújítás után nemsokára minden jobb lesz majd, csak kis türelem kell.

A vidéki (nem budapesti) „előszavazók” számára pedig nem kell majd magyarázkodni. Ki van ez találva – nem véletlenül dolgozik Karácsony mellett a valaha volt legnagyobb kommunikációs tanácsadói csapat a városházán.

A fővárosnak jelenleg nincs valódi gazdája. A főpolgármester „fejben” már nincs Budapesten. Talán sosem volt… A hivatal nem szolgálatot, hanem ugródeszkát jelent számára. Mint az egykori kutatóintézete, az egyetemi „állása”, az LMP és Zugló vezetése. Mindet dolgavégezetlenül hagyta maga mögött, hogy előbbre jusson.

Jól ismerjük ezt a típust, a sors és a Jóisten mindnyájunk útjába sodort már ilyen embereket. A valódi tehertétel viszont az, hogy Karácsony nem csupán a körülötte élő emberek életét nehezíti meg tehetségtelen és törekvő, alázat nélküli viselkedésével, hanem egy nagyvárosét. Ha pedig miniszterelnökjelölt-jelöltből valódi jelölt, majd netalán kormányfő lesz, akkor válik csak igazán tehertétellé. Egy nemzet tehertételévé. 

(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)

Kapcsolódó írásaink

Bán Károly

Bán Károly

Kabul rózsája

Ā„Rajzoljunk óriásplakátra »vadonatúj, civil« politikai erőt, ismeretlen, tiszta arcokat, nem politikusokat! A lényeg, hogy a Pénz korlátlan hatalma érvényesüljön. Ez a Macron-kód” – írta Szerencsés Károly történész a franciaországi választások után