László Tamás

Vélemény és vita

Héthatár

A határokon átnyúló kulturális, gazdasági kapcsolat jelei az autópályák, utak, hidak, élő gazdasági, turisztikai együttműködés bontakozik ki. A határok légiesítése fizikailag, lelkileg megtörtént

Hála a hatékony járvány elleni védekezésnek, újraindultak az utazások. Egy érdekes útról kaptam hírt egy ismerőstől, aki korábban elhatározta, hogy minden érettségizett unokájával elmegy egy hat-hétnapos útra. Levélben számolt be erről:

„Külföldre most még nem lehetett menni (első unokámmal egy V4-utazást tettünk Csehország, Lengyelország, Szlovákia érintésével), ezért most egy régi tervet vettem elő: utazzuk körbe a mai magyar határokat… Az utunk szimbolikusan a Nemzeti Összetartozás Emlékhelynél kezdődött, ahol a központi kőszobor a Trianon utáni magyar határokat jelképezi. Hét ország, nem véletlenül lett a kirándulásunk címe: Héthatár. Az emlékhely közepén, ahol a mai Magyarország van, ég az örökmécses – valójában ezt a tüzet jártuk körül kettesben! Unokám földrajzból is érettségizett, megnéztük együtt a magyarországi régiók fejlettségi szintjét.

Azt láttuk, hogy az északi, keleti és déli régiók lassú felzárkózása megkezdődött – így is még csak az európai fejlettség ötven százaléka körül állnak –, a nyugati régióké meghaladják a hetven százalékot. Persze az eredendő történelmi, földrajzi, népességbeli, gazdasági tényezők is színezik az összehasonlítást.

Meséltem neki a rendszerváltozás előtti határokról: »gyepű« alakult ki a tria­noni határokon belül a szocializmus közel fél évszázada alatt: Győr, Sopron, Szombathely szinte tiltott városok voltak, a rendőrök már a vonaton igazoltatták az ide utazókat. Az északi, keleti és déli végeken nem volt fejlesztés, itt az ingatlanok értéke a nullához tartott (ezeket a kutatásokat titkosítani kellett, nehogy a Béketáborhoz tartozó szomszédok megtudják, hogy számunkra nincs értéke a határterületeknek… Ezt a szocialista »gyepűt« jártuk körbe, megvizsgálandó, mit hozott az elmúlt harminc és különösen az utolsó tíz év.

Észak felé indultunk az Ipoly mentén, azonnal láttuk a változást. Hidak épülnek, a két ország együtt újított meg Madách-emlékhelyeket – Csesztvét és Alsósztregovát –, egyre szebb a hajdani megyeszékhely, Balassagyarmat, a Civitas Fortissima, megújul a Rákóczi emlékét őrző Szécsény. Világszám az Ipolytarnóci Ősmaradványok Természetvédelmi Terület.

Aggtelek és Jósvafő a szlovákokkal közös Nemzeti Park része. A borsodi falvakban – de még Salgótarjánban és Ózdon is – találkoztunk a szegénységgel, a rossz utakról nem is beszélve, viszont számos község határában a helységnévtábla mellett ott van a Magyar Falu Program tábla, bizonyítva a megújulási készséget. Gibárt Hernádon létesült vízi erőművének eredeti Ganz-turbinái olyan becsben vannak, hogy kicserélésükkor ezeket emlékműben állították ki. Útközben az épülő M3-as autó­pályát kerülgettük, amely hamarosan átnyúlik Kassa felé.

Füzér főnixmadárként emelkedett ki a határ menti esettségből, köszönhetően a várrekonstrukciónak. Pálházán a kisvasút és az autóbusz találkozásánál egy remek buszpályaudvar létesült. Széphalom a Kazinczy-kultusz helye a remek Magyar Nyelv Múzeumával, amely határszélről az összmagyarságot képes megszólítani. Sátoraljaújhely számos új helyszínnel gyarapodott – ezek között a minap átadott Rákóczi Tábor és Rendezvényközpont üzenetet hordoz a határ másik oldalára is, hiszen ott éppen most fejeződik be Rákóczi Ferenc születési helyszíne, Borsi várkastélyának a felújítása, közös magyar–szlovák beruházásban.

Továbbhaladva Karcsa Árpád-kori templomát, Pácin reneszánsz kastélyát, Kisvárda kiemelkedő fejlődését láthattuk. Vásárosnamény után Tákos, a „mezítlábas Notre-Dame” és Csaroda Árpád-kori temploma következett. Nyírbátor fejlesztésével a helyi identitást erősítették, országos jelentőségű templomai, a Báthory-várkastély nemcsak a városnak fontos, de üzenet Erdélybe is, hiszen a Báthoryak fejedelmeket, lengyel királyt is adtak. Egy nagy történelmi család kerül méltó helyére. Nagykereki várkastélya Bocskai Istvánnak – Erdély és Magyarország fejedelmének, a hajdúk letelepítőjének – állít emléket. Geszten, a határszélen áll a Tiszák – Kálmán és István miniszterelnökök – ősi fészke, amely a Trianon előtti Magyarország egyik fontos emlékhelye.

A remek Gyula után irány Mezőhegyes, ahol a 18. században alakult Ménesbirtok 21. századi megújulása kezdődik. Keresztezzük az M43-as új autópályát, amely Arad és Temesvár felé halad. Makó szövetkezett Makovecz Imrével, fürdője és művelődési háza mágnesként vonzza a távolabbról idelátogatókat. Szegeden számos olyan létesítmény – például a Tiszavirág Sportuszoda, kézilabdacsarnok – jön létre, amelyek a déli nagyvárost Szerbia felől is vonzóvá teszik. Mórahalom a Homokhátság hátrányos helyzetű adottságait számolta fel egy varázslatos kisvárost teremtve. Baja a Duna mellett rengeteg csodával gazdagodott az elmúlt évtizedekben.

Mohács felé menet szót ejtettünk az 500. évforduló előtti ásatásokról, amelyek új szempontokkal formálhatják az ütközetről vallott szemléletünket. Villány, Siklós, Harkány kihagyhatatlan, a déli határ mentén a borászat és a turizmus fellegváraivá váltak. Szaporca a horvátokkal közös Duna–Dráva Nemzeti Park Ős-Dráva Látogatóközpontja bemutatja az Ormánságot is. Csurgó, Nagykanizsa, a horvát határvidék – Letenye és Csáktornya között az Adriára vezető autó­pályával – olyan helyek, ahol a fejlődés kitapintható.

Az Őrség csodái, Szentgotthárd – benne Brenner János vértanú emlékével – egyre szebbek és izgalmasabbak. Körmen­den elkezdődött a Batthyány-kastélyegyüttes rekonstrukciója. A jáki román kori országos jelentőségű templomegyüttes műemléki felújítása éppen folyik. Szombathely belvárosában harmóniában él a megújuló egyházi és a világi központ, az Iseum épületegyüttes kiállítása világszám, megmutatja, hogy a hajdani Savaria, Szent Márton szülővárosa a Római Birodalomban is jelentős város volt.

Kőszegen át érkeztünk Sopronba, mellette Sopronbánfalván a hajdani pálos, majd karmelita kolostorból kialakított szálló valódi elmélkedőhely, megőrizve az épület eredeti funkcióját. Fertőrákos felé haladva útba ejtettük az 1989-es – a vasfüggöny és a berlini fal lebontását is előkészítő – páneurópai piknik helyszínét.

A Fertőtáj hatalmas változáson megy keresztül, a fertőrákosi kőfejtő rekonstrukciója világszínvonalú, a benne lévő színház a tágabb környék – Bécs, Pozsony – attrakciója is. Az, ami Fertőd, Nagycenk kastélyaival történik, a magyar és az európai identitás és kultúra szempontjából is fontos. Mosonmagyaróvár rekonstruált várát – egyben egyetemi központot – éppen ottjátunkkor adták át. Győr fejlődése töretlen, az ország egyik ékköve gazdasági, építészeti, turisztikai szempontból.

A komáromi új Monostori-híd Csallóköz felé ível át. A Liget Budapest Projekt részeként átépült Csillagerődben lesz az ókori és középkori Szobormásolatok Múzeuma. Esztergom is új impulzusokat kapott, amiben nagy szerepe van a vasútfejlesztésének. A Dunakanyaron át visszaérkeztünk utunk kiindulási pontjára. Hét nap, hat éjszaka, csaknem 2100 km utazás.”

Eddig szólt az úti beszámoló, amiből kiderült, a szocialista „gyepű”, a határ menti senki földje megszűnt. A határokon átnyúló kulturális, gazdasági kapcsolat jelei az autópályák, utak, hidak, élő gazdasági, turisztikai együttműködés bontakozik ki.

A határok légiesítése fizikailag, lelkileg elsősorban az elmúlt tizenegy év politikája révén megtörtént. Nemcsak megszűnt a Trianon utáni „száz év magány”, de olyan Kárpát-medencei szövetség van kialakulóban, amelynek Magyarország a természetes központja. Jövőre egy esetleges kormányváltás esetén ez a fejlődés az ellenzék vidékellenessége, a határon túli magyarsággal szembeni ellenségessége miatt nem csupán meg fog torpanni, de le is fog állni. Ne engedjük nekik! 

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)

Kapcsolódó írásaink

Andreas Unterberger

Andreas Unterberger

Magyarország démonizálása és a tények

ĀMagyarországon rengeteg Orbán-kritikus médium van, elektronikus és papíralapú egyaránt. Kritikus kommentárjaikat a nyugati újságok is rendszeresen idézik

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Erdély szégyene

ĀFricska. „Fizikailag kell visszavenni az elorzott szellemi, anyagi, érzelmi, szimbolikus javakat. Lezárások, sztrájkok, élőlánc: ez az egyetlen járható út.”