Az európai egyesült államok tébolyult terve nemcsak hogy elérte, de ma már túl is szárnyalta a világ egykori legnagyobb kommunista országainak központosító törekvéseit.
A hazánkat célzó Sztálin-orgonák sortüzei gyermekvédelmi törvényünkre irányulnak. Ennek kapcsán az unió nagy és gazdag államait egyre jobban behálózó LMBTQ-lobbinak igyekeznek megfelelni.
Így tehát az egyértelműen nemzeti hatáskörbe tartozó törvényt arra használják, hogy otromba hazugságaikkal azt homofóbnak, kirekesztőnek, emberi méltóságot sértőnek, sőt az európai alapértékekkel ellentétesnek minősítik.
Azon most nem érdemes rugózni, hogy vajon miért hasznos az uniónak, ha a követhetetlen számú szexuális irányzatok képviselőit ráerőszakolja a gyerekeinkre.
A magyar kormány megelégelte az egyre erősebb és mocskosabb brüsszeli zsarolást, századszor is kimondta, hogy nem engedjük az LMBTQ aktivistáit az óvodáinkba és iskoláinkba, nem kérünk a Nyugaton már egyre elterjedtebb, a kiskorúak biológiai nemét megváltoztató operációkból.
Orbán Viktor tegnap bejelentette, hogy ebben az ügyben a kormány népszavazást kezdeményez. Ez talán még a legfinomabb elleneszköz az európai és a magyar baloldal hazánkra irányított pergőtüzében. Brüsszel már ott tart, hogy minden korábbi megállapodást felrúgva, a nekünk járó uniós pénzek visszatartásával zsarolva akarja elérni behódolásunkat ennek a genderista államvallásnak.
A gyermekvédelmünk mikéntjéről szóló népszavazáson bizonyára kiderül, hogy a józan gondolkodású magyarok nemigen akarják, hogy a fiaikból lányocskák legyenek, illetve fordítva. Hogy a Soros György fizette civil szerzetekhez köthető aktivisták zavarják össze az óvodások és iskolások fejét.
Azoknak, akik hosszabb-rövidebb ideig a kommunizmusban éltek, mindez egyáltalán nem szokatlan. Elég csak Mao Ce-tung 1966 és 1976 közötti kulturális forradalmát felidézni. Ennek egyébként remek magyar képviselői is voltak, Budapest egykori főpolgármestere, Demszky Gábor vagy a magát írónak tituláló későbbi szabad demokrata Haraszti Miklós.
Az úgynevezett forradalom nem volt más, mint egy sok áldozatot követelő hatalmi harc a kínai kommunista vezetésen belül. Mao leszámolt ellenfeleivel, akik mögött ott álltak a gazdaság, az oktatás és a kultúra intézményeinek vezetői. Túl azon, hogy lényegében lefejezték az értelmiséget, igen sok kulturális értéket is leromboltak.
Mao forradalmának fő célja a hagyományok felszámolása volt. Az ezek elleni harcra kényszerítette híveit és a fiatalságot, kíméletlen támadást indított a hagyományos családi értékek, így a szülők tisztelete ellen is. A diákokat arra biztatta, hogy hurcolják meg tanáraikat, a házastársakat és a barátokat pedig arra, hogy jelentsék fel egymást.
Brüsszel újkommunistáinak tehát van honnan szellemi muníciót meríteniük, ha gyilkos ideológiájuk másokra tukmálását akarják elérni. A többségében baloldali Európai Parlament képviselői, ha kicsit megkapirgáljuk, bőven beköthetők szüleik szélsőséges, sok esetben konkrétan maoista kapcsolati rendszerébe. Az általuk képviselt politikának a hatalom mindenáron való megszerzése és megtartása a célja, ennek érdekében pedig LMBTQ-nézeteik ránk erőszakolása az eszköze.
Ennek állunk az útjában mi, a hagyományainkat, kultúránkat és a gyerekeinket védelmező magyarok.
(A szerző vezető szerkesztő)
