Brüsszel piszka

Az európai egyesült államok tébolyult terve nemcsak hogy elérte, de ma már túl is szárnyalta a világ egykori legnagyobb kommunista országainak központosító törekvéseit.

A hazánkat célzó Sztálin-orgonák sortüzei gyermekvédelmi törvényünkre irányulnak. Ennek kapcsán az unió nagy és gazdag államait egyre jobban behálózó LMBTQ-lobbinak igyekeznek megfelelni.

Így tehát az egyértelműen nemzeti hatáskörbe tartozó törvényt arra használják, hogy otromba hazugságaik­kal azt homofóbnak, kirekesztőnek, emberi méltóságot sértőnek, sőt az európai alapértékekkel ellentétesnek minősítik.
Azon most nem érdemes rugózni, hogy vajon miért hasznos az uniónak, ha a követhetetlen számú szexuális irányzatok képviselőit ráerőszakolja a gyerekeinkre.

A magyar kormány megelégelte az egyre erősebb és mocskosabb brüsszeli zsarolást, századszor is kimondta, hogy nem engedjük az LMBTQ aktivistáit az óvodáinkba és iskoláinkba, nem kérünk a Nyugaton már egyre elterjedtebb, a kiskorúak biológiai nemét megváltoztató operációkból.

Orbán Viktor tegnap bejelentette, hogy ebben az ügyben a kormány népszavazást kezdeményez. Ez talán még a legfinomabb elleneszköz az európai és a magyar baloldal hazánkra irányított pergőtüzében. Brüsszel már ott tart, hogy minden korábbi megállapodást felrúgva, a nekünk járó uniós pénzek visszatartásával zsarolva akarja elérni behódolásunkat ennek a genderista államvallásnak.

A gyermekvédelmünk mikéntjéről szóló népszavazáson bizonyára kiderül, hogy a józan gondolkodású magyarok nemigen akarják, hogy a fiaikból lányocskák legyenek, illetve fordítva. Hogy a Soros György fizette civil szerzetekhez köthető aktivisták zavarják össze az óvodások és iskolások fejét.

Azoknak, akik hosszabb-rövidebb ideig a kommunizmusban éltek, mindez egyáltalán nem szokatlan. Elég csak Mao Ce-tung 1966 és 1976 közötti kulturális forradalmát felidézni. Ennek egyébként remek magyar képviselői is voltak, Budapest egykori főpolgármestere, Demszky Gábor vagy a magát írónak tituláló későbbi szabad demokrata Haraszti Miklós.

Az úgynevezett forradalom nem volt más, mint egy sok áldozatot követelő hatalmi harc a kínai kommunista vezetésen belül. Mao leszámolt ellenfeleivel, akik mögött ott álltak a gazdaság, az oktatás és a kultúra intézményeinek vezetői. Túl azon, hogy lényegé­ben lefejezték az értelmiséget, igen sok kulturális értéket is leromboltak.

Mao forradalmának fő célja a hagyományok felszámolása volt. Az ezek elleni harcra kényszerítette híveit és a fiatalságot, kíméletlen támadást indított a hagyományos családi értékek, így a szülők tisztelete ellen is. A diákokat arra biztatta, hogy hurcolják meg tanáraikat, a házastársakat és a barátokat pedig arra, hogy jelentsék fel egymást.

Brüsszel újkommunistáinak tehát van honnan szellemi muníciót meríteniük, ha gyilkos ideológiá­juk másokra tukmálását akarják elérni. A többségé­ben baloldali Európai Parlament képviselői, ha kicsit megkapirgáljuk, bőven beköthetők szüleik szélsőséges, sok esetben konkrétan maoista kapcsolati rendszerébe. Az általuk képviselt politikának a hatalom mindenáron való megszerzése és megtartása a célja, ennek érdekében pedig LMBTQ-nézeteik ránk erőszakolása az eszköze.

Ennek állunk az útjában mi, a hagyományain­kat, kultúránkat és a gyerekeinket védelmező magyarok.

(A szerző vezető szerkesztő)