Nagy Ervin

Vélemény és vita

Josef K.-t ma is letartóztatnák

Valaki megrágalmazhatta Josef K.-t, mert noha semmi rosszat sem tett, egy reggel letiltották

Este még „fent volt”, osztott, posztolt és kommentelt, ám mikor felkelt és telefonját újraindította, meglepődve látta, hogy profilját a Facebook egy egész napra letiltotta. Sérti a közösségi oldal alapelveit – olvasta megütközve. Aztán hirtelen eszébe jutott az éjszaka. Az a rengeteg sértés, az a tengernyi tapintatlan gyalázkodás, az a dühös tömeg, Istenem, de sokan vannak!

Rögtön csipogás hallatszott, s egy férfi alakja jelent meg az okostelefon képernyőjén. K. sohasem látta még. Karcsú volt s mégis erős alkatú, testhez álló fekete ruhát viselt, olyan útiöltönyszerűt, sokféle redővel, zsebbel, csattal, gombbal s egy övvel, úgyhogy, bár nem lehetett tudni, mire jó, nagyon célszerűnek látszott. – Maga kicsoda? – kérdezte K., s tüstént fel is ült félig az ágyban…

Így írna ma Kafka. Picit jobban, gördülékenyebben, stílusosabban, de hasonlóképp borzongató módon.

K.-t ma is megrágalmaznák, megaláznák, meglincselnék és meggyilkolnák. Hiába tiltakozna önérzetesen az eljárás ellen, az internet „népe”, a haladó trendek szerint élő digitális csőcselék töredelmes beismerést követelne. Bűntudatot, szégyenkezést és nyilvános térdelést. Mert olyan szavakat és kifejezéseket használt, mint az előtte járó generáció. Úgy beszélt, mint az anyja vagy az apja.

Akképp fogalmazott, ahogy az olvasmányai és a műveltsége diktálta. Csak éppen ezzel „megsértette” az arctalan tömegek jóérzését. Azt a jóérzést, amit nemhogy megmagyarázni, de még körbeírni sem tud senki. Csak van. Fenyeget minket. És tragikusan elidegenít.

A labdarúgó Európa-bajnokságot nézve óhatatlanul felmerült bennünk egy kínos kérdés. Mi történik Nyugaton, mi történik Európa másik felén? Értjük, hogy a jólét puhánnyá teszi a testet és restté a lelket, a bőség lustasághoz vezet. Értjük azt is, hogy aki a szabadságot megörökölte, annak nem ér annyit, mint annak, aki megküzdött érte. Ez az egyik nagy különbség köztünk és Európa másik fele között.

Érteni véljük azt is, hogy bűntudatot okoz az, hogy a családi történetekben még él a rasszizmus gonosz szelleme, hogy a franciáknak, a hollandoknak vagy éppen az angoloknak lelkiismeret-furdalásuk van azért, amit déd- és ükapáik tettek. Rossz érzés lehet a családfát kutatva nem büszkének lenni, hanem gyarmatosító, bennszülötteket sanyargató ősökre lelni. De az már kevésbé érthető, hogy – nemzeti hovatartozástól függetlenül – rá akarják kényszeríteni mindenki másra, hogy bűntudata legyen. Hogy letérdeljen. Mert ha nem teszi, akkor rasszista.

Megsüvegelendő az, ha a ma élők tanulnak a múlt hibáiból. Dicséretes, hogy képesek olyan belátásra, ami jobbá teszi a világot. Taps jár azoknak, akik törekednek helyesen viselkedni. De ettől még nem lehet és nem is szabad a jelen moralitását számon kérni a múlton. A történelmet aszerint fürkészni, hogy ma mit gondolunk helytelennek, abszurd vállalkozás! Elmebeteg erőfeszítés. Az Istenné válni akaró ember önmarcangoló erőlködése, amitől a múlt nem lesz „jobb”, de a jelen biztosan rosszabbá válik.

A fiatalabb generáció leginkább azt tapasztalja a közösségi oldalakon, hogy az az ismeretlen arcú tömeg, amelytől a pozitív visszacsatolást várja (megosztás, megtekintés, like, követő) rátámad akkor, ha bizonyos szavakat használ. Illetve azt, hogy válik egy meghatározatlan mesterséges és globális közösség megbecsült tagjává, úgy lesz a „nagy egész” része, hogy megtanulja mit lehet mondani és mit nem. Hogy mi a tabu. Az idősebbek számára azonban egyértelműen a kommunizmus vagy a nácizmus szellemisége köszön vissza. A múltat végképp eltörölni egy progresszív cél érdekében és a hatalom megszerzésének érdekében.

Ezzel az életrontó magatartással állunk ma is szemben. Ha senki nem korlátozza a szabadságunkat, akkor korlátozzuk magunk azt – harap a saját farkába a kígyó a nyugati kultúrában. Pedig a kígyó, amely önmaga farkába harap, nem hagy maga mögött mást, csak egy kígyónyi űrt – a nagy semmit.

(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)

Kapcsolódó írásaink

László Tamás

László Tamás

A Nyugat szégyenéről

ĀA BLM-térdeplés és a szivárványos zászlók helyett talán itt lenne az ideje megírni a „gyarmatosítás fekete könyvét” és megszervezni a harmadik „nürnbergi pert”!

Kő András

Kő András

Kérdések

ĀJót kérdezni annyi, mint sokat tudni – áll az arab közmondásban. És a válaszokkal hogy állunk? Ebben az esetben mi a kérdés?