Elszámoltatósdi

A választópolgár bukik, harap az ilyesmire. Lehet nagyokat mondani, blöffölni, fenyegetőzni, az ellenfelet földönfutóvá tenni. Lehet „felcsúti pert” emlegetni, harminc napon belül börtönbe vetni „az összes korrupt fideszest”, ahogyan arra Fekete-Győr András és Gyurcsány Ferenc bukott miniszterelnök is ígéretet tett.

A rendszerváltoztatást követően egyszer már bevetették ezt a „csodafegyvert” a szocialisták, 2002-ben a Medgyessy-kormány idején Keller László közpénzügyi politikai államtitkárra szabták a főszerepet az első Orbán-kormány elszámoltatására. Kuncze Gábor „Lop Stop” táblával a Nap TV stúdiójából, az ügybuzgó Keller a munkásmozgalom belső leszámolásaiból merített hevülettel látott neki a feladatnak.

Egyik szimbolikus feljelentettjét, Berkecz Máriát, a Millenáris Kht. volt ügyvezető igazgatóját például nyilvánvalóan politikai nyomásra huszonnégy óra leforgása alatt kétszer is ruhátlan testüregi motozásnak vetették alá az ORFK Csengery utcai fogdájában. Embertelenül bántak vele, rádióját, óráját elvették, az éjszaka folyamán négyszer gyújtották fel a villanyt egyszemélyes zárkájában, miután tanúkihallgatása után őrizetbe vették.

A magát ávós szerepbe képzelő Keller – az MSZP–SZDSZ-koalíció asszisztenciája mellett – még a Somogy megyei vadászterületek trófeabírálati összesítőjét is begyűjtötte a fideszes vadászok leleplezésére. A pártkomisszár biztos a hatáskörét túllépve, a személyes adatok védelméről szóló törvényt semmibe véve a vadászok személyes adatait illetéktelenek tudomására hozta. Később hivatali visszaélés miatt el is ítélték.

A politikai zsandárt alakító Keller száznál is több feljelentése közül egy sem jutott el a vádemelésig, majd a bíróságig – holott akkoriban a legfőbb ügyészt nem Polt Péternek hívták, amint arra ma oly sokszor előszeretettel hivatkozik a baloldal. A politikai komisszárt 2004-ben felmentette a Medgyessyt megpuccsoló Gyurcsány Ferenc, az MSZP pedig később kizárta soraiból.

Tizenhét évvel később a hatalom újbóli megszerzésére ácsingózó baloldal elképesztő módon ettől az embertől kér tanácsot újabb képtelenségéhez, s veszi elő egy lakossági fórumon az elszámoltatás ügyét. Nyíltan beszélnek vezető ügyészek eltávolításáról, az Alaptörvény hatályon kívül helyezéséről, a kétharmados szabály kijátszásáról.

Önmagában is abszurd az elszámoltatás ilyetén módja egy demokratikus jogállamban, hiszen ez nem a politikai rivális tiszte. Legfeljebb annyiban, hogy a közélet tisztasága, a közvagyon védelme érdekében a politika köteles segítséget adni a történések és tények felderítéséhez. Akár parlamenti vizsgálóbizottság, akár más grémium keretei között.

Persze, nem úgy, ahogyan a baloldal tette 2006-ban.

„Demokrácia nem létezhet morális normák nélkül. Azok áttörése megkérdőjelezi a demokrácia bizalmi alapját. Aki ezeket a világos határokat tudatosan, sőt büszkén átlépi, az ilyen jelenség nem maradhat válasz nélkül. Az őszödi beszéd súlyos lappangó dolgokat tett láthatóvá.

Itt a demokrácia alapkérdéseiről van szó: vannak-e még normáink? Szabad-e hazudni? Szabad-e bármilyen eszközt igénybe venni a hatalom megtartása érdekében? Ha ilyen helyzet áll elő, hogy ezek a kérdések felmerülnek, akkor válság van” – ezekkel a szavakkal szólította fel Sólyom László akkori köztársasági elnök a parlamenti többséget a cselekvésre.

Ez a válság a baloldalon azóta csak mélyül.

(A szerző újságíró)