Kondor Katalin

Vélemény és vita

Szent és szabad?

A mi lapunk Vélemény és vita oldalán is ott van a jelmondat: „A hír szent, a vélemény szabad.” Nos, attól függ, hol

Nálunk, Magyarországon a legtöbb sajtótermékben igen, de sok helyen, a demokratikus közéletükre oly büszke nyugati országokban, bizony a hír nem szent, és a vélemény nem szabad.

A híreket ugyanis a felismerhetetlenségig el lehet torzítani, meg is teszik, a véleményért pedig sokszor „leszélsőjobboldalizás”, rágalmazás és megbélyegzés jár azoktól, akiknek semmi sem szent, viszont mindent szabad. Éljenek akár itthon, akár az Európai Unió bármely országában. Erre számtalan bizonyíték van.

Nekünk naponta át kell élnünk, hogy a honi álliberális társaság, éppúgy, mint a művelt Nyugat (az egyetértésük persze nem véletlen) mindenbe beleköt, az élő fába is, ha nem tetszik neki a mások – például a jobboldaliak vagy a magyarok – véleménye. Mi már számtalanszor kihúztuk a gyufát. Bármit is mondtunk, migránsügyről, gazdaságról, genderelméletről, pedofilbűnözésről, azt nemhogy nem fejthettük ki szabadon, hanem egyenesen büntetendő, megvetendő, lenézett és elavult gondolkodásnak címkézték. S teszik ezt mindmáig, miközben migránsügyben, gazdasági intézkedésekben a napnál világosabban látszik, hogy egy helyben topognak.

Sokan megírták már, veszélyben vannak az Európai Unió demokratikus alapjai. Legutóbb éppen Trócsányi László európai parlamenti képviselő írt erről. Ami azt illeti, mi, civilek már nagyon régen észrevettük, sőt már a demokratikus alapokra sem igen emlékszünk, csak arra, hogy egyetlen pillanatig sem viselkedtek és viselkednek demokratikusan, ha ez még jelent valamit is a világban. Nézzük csak meg a pedofília elleni törvényünk fogadtatását, no meg még jó néhány magyar intézkedés sorsát! Ahelyett, hogy a napról napra erkölcsileg és gazdaságilag is hanyatló unióban végre rájönne valaki, hogy ezen „hanyatlásokkal” kellene foglalkozni, ennek nyoma sincs.

Álságos viták, boszorkányüldözéshez „méltó” – csak a máglya hiányzik – tevékenységek, akciók jellemzik az unió mindennapi működését, a végtelenül fensőbbséges, beképzelt, magukat tévedhetetlennek gondoló vezetők részéről pedig egyetlen magatartásforma észlelhető, és ez működésük minden területén egyértelműen észrevehető, hogy uralkodni akarnak. Elsősorban a lenézett, újonnan, pontosabban a később csatlakozó államok felett.

Ám kell hogy legyen határ. Gyermekkoromban nagyanyámtól sokszor hallottam, mindennek van határa. Tévedett. Ugyanis az arcátlanságnak nincs, és ezt naponta tapasztalhatjuk. Éppen ezért nem először és sajnos valószínűleg nem utoljára kérdezzük, mivel magyarázható az a türelem, amellyel még mindig tűrjük, hogy gyermekvédelmi törvényünket szégyenletesnek nevezze egy uniós főkorifeus?

Miért tűrjük, hogy egy elítélt szexuális bűnöző embert nevezzenek ki a magyar pedofíliaellenes törvény felvezetésére? Miért nem indítunk valamilyen tiltakozó akciót, hogy megmutassuk a világnak, ebből elég! Ébredjünk már fel! El a kezekkel Magyarországtól! Legalább azt kérdezzük meg Európa tönkretevőitől – mert ezek azok –, hogy árulják el végre, miképp viszonyulnak a véleményszabadsághoz?

Ulfkotte halálát, Oberton kényszerű álnévhasználatát mivel magyarázzák? Azzal, hogy a vélemény szabad? Miért is nem lehet nekünk, magyaroknak az a véleményünk, hogy a pedofilok hagyják békén a gyermekeket és ne zaklassák őket!? Ez világos álláspont. Ám kíváncsiak lennénk az unió főideológusainak is a véleményére, ugyan mondják már el nekünk szabadon, milyen megoldást és büntetést javasolnak a gyermekek pedofilok általi zaklatásának, megrontásának ügyében?

Pontosan mit jelent szerintük a pedofilok joga? Tényleg, e téren mihez van joguk? Ha van, hogyan érvényesíthetik? Azt hiszem, e néhány kérdés alighanem megválaszolatlanul marad, ha az unióra várunk. Mint oly sok méretes hazugság indítóoka, amit eleddig az EU felelős (?) vezetőitől hallottunk.

E lap hasábjain néhány nappal ezelőtt Bogár László arról írt – amiről egyébként a rendszerváltozásnak nevezett évek óta a széles nyilvánosság előtt kevés szó esett –, hogy miképpen rabolták le országunkat a Nyugat hiénái. (Más, de nem kevésbé fontos kérdés, hogy miért hagytuk, s miért nem szolgálunk erre igaz magyarázattal.) Bogár László Mark Rutténak, a nem éppen makulátlan erkölcseiről híres holland kormányfőnek is üzen cikkében. Rutte tudniillik, mint minden újságolvasó olvashatott róla, ez idő tájt Magyarország EU-ból való kizárását, mi több, térdre kényszerítését ajánlgatja megfontolandónak.

Mit mondjak, én nem sírtam el magam az ajánlat miatt. Bogár viszont a kevésbé tájékozott magyarok számára is ad magyarázatot a „ruttei” óhajra, imígyen: „Lehet Magyarország térdre kényszerítéséről és az Európai Unióból való kizárásról vizionálni, de előbb talán az itt tevékenykedő és az otthoninál lényegesen magasabb profittal dolgozó multinacionális vállalatok vezetőit is meg kellene kérdezni, hogy vajon szívesen feladnák-e módfelett jól jövedelmező pozíciójukat.”

Nos, régen tudjuk már, ha sajnos nem is mindenki fogta fel, hogy itt van a kutya elásva (itt is meg még néhány helyen), ezért kellünk az uniónak. Ez idő tájt pofozózsáknak is. Ez tehát világos. Az viszont még mindig nem, hogy miért kell nekünk az unió. Az az unió, amely nemcsak térdre kényszeríteni, hanem sok-sok jel szerint elfoglalni akarja az országunkat, és első lépésként, mi több nem is titkolva, hanem büszkén a világba kiáltva, bele óhajt avatkozni a magyar választásokba.

A rólunk szóló hírek hamisításával, a véleményalkotás szabadságának örökös támadásával kezdődött és folyik ez a játszma, s nem látjuk a végét. A Pulitzer-idézet, miszerint „a hír szent, a vélemény szabad”, csorbát szenvedett. S ezt nem csak a fentebb emlegetett két szerző (Ulfkotte és Oberton) könyve bizonyítja napnál világosabban, hanem a mindennapok gyakorlata is.

A híreket számos alkalommal álhírek váltják fel, arat a bulvár, a vélemény kimondását pedig nyíltan vagy alattomosan, de büntetik. Hazudni viszont szabad. Minél nagyobbat, annál biztosabb a siker. Döbrentei Kornél költő már régen megkérdezte – és joggal: „Meddig hátrálunk még, a méhfalig?” Érti, aki akarja.

Bónusz: ha valaki nem tudná, a roppant demokratikus UEFA a minap megbüntetett bennünket, mégpedig szurkolóinknak az Eb budapesti és müncheni találkozóin tanúsított diszkriminatív megnyilvánulásai miatt. Három zárt kapus meccs a büntetése a válogatottunknak.

A Budapest utcáit nyilvános vécének néző holland szurkolók viselkedéséről nem szól hír, az nyilván dicséretes viselkedés, és roppant európai. Érdekes, az angol–dán meccsen Londonban úgyszintén óriási energiával biztatták a szurkolók a csapatokat. Némiképp ismerve az angol szurkolói vehemenciát, valószínű, csupa kislányok emlékkönyvébe való szöveg szállt az éterbe azon az estén. Az viszont örvendetes, hogy az UEFA megtanult magyarul. Angolul meg elfelejtett. 

(A szerző újságíró)  

Kapcsolódó írásaink

Martin Andrea

Martin Andrea

(Dez)információs társadalom

ĀA fősodratú értelmiség legnagyobb bánatára Sarrazin egyetlen tényszerű megállapítását sem lehetett soha jogilag támadni

Őry Mariann

Őry Mariann

Képmutatók

ĀMagyarország kerítést épített a déli határán 2015-ben, miután százezer migráns átlépte a határt. Mit mondott erre az Európai Unió? Gonosz Orbán meg akarja állítani a menekülteket!