Nem én mondom

József Attila írja Ars poetica című versében: „Én mondom: Még nem nagy az ember. / De képzeli, hát szertelen. / Kísérje két szülője szemmel: / a szellem és a szerelem!” Nos, éppen ez idő tájt vagyunk tanúi annak, hogy ezt a két eszmét, a szellem és a szerelem eszméjét bizony sikerült megrontaniuk a gyalázatos hazugoknak. Ezzel a jelzővel pedig már Karinthy Frigyesnél tartunk, aki a szavak becsületét féltette – joggal – a gyalázatos hazugoktól.

Sajnos aligha kételkedhetünk abban, hogy mind a szerelem, mind a szellem, valamint a kimondott szó becsülete is hatalmas támadásoknak van kitéve ez idő tájt. Ezek sárba taposásával épül ugyanis az új világ, itt, a szemünk előtt. Hogy ebből a fogalomrombolásból nagyjaink, vátesz költőink, íróink mit érzékeltek a maguk idejében, pontosan nem tudom, de hogy fentebb idézett megállapításaik mára valósággá váltak, az alighanem vitathatatlan.

A valódi kérdés mind a szellemet, a szerelmet és a szavak igazi jelentését illetően az, hogy vajon élt-e valaha is az általunk bizonyítha-tóan ismert történelemben az emberiség olyan magasztos szellemi életet, amely a Teremtő törvényei-nek megfelel? Nem ismerem a választ, talán a történészek tudnának abban segíteni, hogy létezett-e olyan társadalom a földgolyón, ahol e három fogalom valódi jelentését értve és tisztelve éltek.

Azaz a szerelem az emberi élet ajándéka volt és úgy is tekintettek rá, a szellemi élet, az alkotás gyönyörűséget és sikert hozott számukra, a kimondott szónak pedig valódi ereje volt, mert aki kimondta, az meg is tudta, sőt kötelessége is volt megvédeni álláspontját.

Azt viszont tudom, hogy ma mind a három emlegetett fogalmat naponta gyalázzák meg. A szellemet, a szerelmet és a szavak becsületét. Ha nem is létezett ilyen élet, legalább törekedni kellene rá. No de most pont az ellenkezője történik. Közben pedig fogy az idő, a veszély pedig fokozódik.

Alappillérnek gondolom mindhárom fogalmat, a társadalom alappillérének, amely, ha leomlik, ha megtapossák, megszűnik az emberi közösség. Leomlik, mint hajdan Babilon, s lesz – miként a Jelenések Könyve írja – ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöcévé: „Ennek okáért egy nap jőnek ő reá az ő csapásai: a halál, a gyász és az éhség; és tűzzel égettetik meg, mert erős az Úr, az Isten, aki megbünteti őt.”

A prófétáknak nem kötelező hinni, nem is igen hisznek mostanában a mindent tudni vélő és minden más véleményt lenéző, megvető okosok. Hisznek viszont abban, hogy kiforgathatják a Földet a sarkaiból, és nekik megfelelően rendezhetik be a sátáni birodalmat. Már régen kézzelfoghatók a jelek.

Iszonyatos meggazdagodások, kevés ember kezében hatalmas pénzek, melyek birtokosai már nem is titokban, hanem egyre inkább nyíltan tervezik az emberiség jövőjét. S ebben a jövőben – naponta keletkezik számos bizonyíték rá – sem a szólásszabadság, sem a gondolkodás, sem pedig a természet törvényeinek megfelelő viselkedés nem kívánatos. Sőt! Egyenesen megvetendő. Miként tilos a saját kultúránk őrzése is, támogatandó viszont a rombolása, valamint a szellemi s a fizikai erőszak.

A szellem, a szerelem és a szavak becsületének megrontására, a három fogalom folytonos megcsúfolására végtelen sok példát tudunk felhozni. Mára eljutottunk oda, hogy az emberiség szellemóriásai-nak hangját nemhogy nem halljuk meg, hanem figyelmen kívül hagyjuk, a gyalázatos hazugok kárálását pedig nem cáfoljuk. Világsztár lehet egy Gréta nevű ostoba, ordítozó, környezettudatos, „politikai termék” tinédzserből, igazi tudósaink hangja pedig nem ér el az érdeklődő emberekhez. Ha elérne, akkor tudnák, hogy ők a rend hívei. A rendé, melyet a Teremtő határozott meg, s amelyet ők, az igazi tudósok mindig szem előtt tartanak.

Tudják, hogy az ember élete a tiszta levegőtől, a tiszta forrásvíztől és az egészséges tápláléktól függ. S azt is tudják, hogy a Teremtő alkotótársává tette az embert. Nos, aki nem látja, hogy ezt a szövetséget az ember, az önhitt ember bontotta meg, s juttatta ezzel mára végveszélybe a Földet és az emberiséget, az vak. A gyalázatos hazugok cselekedete volt ez. Akik mindmáig – s talán egyre inkább – Istennek képzelik magukat.

Valójában viszont egyetlen istenük van, a pénz. Tisztelettel kérdem, felfedezett-e bárki is az Európai Unióban „dolgozók”, s köztük honi hazaárulóink közül egyetlen illetőt is akár, akiből a szellem ereje sugárzik, s nem a hatalom és a pénz imádata? (Botmixer, olimpiaellenesség, szégyenletes viselkedés és beszéd, hosszan sorolhatnánk.) Nem tolonganak, az biztos!

Ami a szerelmet illeti, az éppen most van végveszélyben. Helyébe lépnek mindenféle kezdőbetűvel illetett divatok, szokások, aberrációk, amikkel addig nincs nagy gond, amíg rá nem akarják erőltetni mindenkire, aki nem óhajt ezekkel a szokásokkal megismerkedni.

Nincs nap, hogy számos formában be ne lépne életünkbe az LMBTQ…-lobbi ilyen-olyan fenyegetése vagy éppen alaptalan vádja, s egy gondolkodó ember nem juthat más következtetésre, mint hogy az egész elferdült világot, a szellemi életet éppúgy, mint a szerelemmel kapcsolatos gondolatokat ugyanazok próbálják befolyásolni, irányítani, tiltani-engedélyezni, mint akik a világot minden részletében immáron kézben tartják.

Legfrissebb bizonyíték erre – de csak egy az ezer közül –, hogy az Európai Parlamentben a gyermekvédelmi törvény témafelelősének egy olyan embert neveztek ki, akit korábban pornográf anyagok terjesztése miatt két év börtönre ítéltek. Ő bírálja el majd a mi „pedofiltörvényünket” is. A szellem, a szerelem és a szavak gyalázatos megrontóit mindegy is, minek hívjuk. Háttér-hatalomnak, világkormánynak, pénzügyi lobbinak, egyre megy!

Már a céljaik többségét is nyilvánosságra hozták az elmúlt években: a túlnépesedett Föld lakóinak jelentős részétől megszabadulni. A módszereik is ismertek, csak éppen gonoszságuk ellenszerét nem ismerjük. Pedig már sokat nevesíteni is tudunk közülük. Eszközök birtokában nem is titkolják kilétüket. Ők a felsőbbrendű emberek. (Várnám olvasóink levelét, ki tudja, közülük ki kapta el a koronavírust?)

Ami pedig a szavak erejét, becsületét illeti, látjuk, az úgynevezett tömegkommunikáció „áldásos” hatását a nyelvünkre, magyarul észleljük a nyelvrontást. Csak éppen keveset teszünk ellene. Ahogy egy kedves ismerősöm mondja mindig: konyhakész, előfőzött érvekkel próbálják meg az idegen, emberellenes érdekeket szolgálni. Szellem, szerelem, szavak becsülete.

Mindhárom fogalmat némiképp egybefoglalva idézek egy interjúból, melyet egy hetilapunk készített pár napja egy neves, nemzetközi hírű modellel. Az illető első gyermekét várja boldog házasságában. A riporter megkérdezi tőle, mit szól az anya és az apa fogalma körül fellángolt vitákhoz? Íme a válasz: „Eleve egy olyan világban dolgozom, ahol a legnagyobb mértékben elfogadott, természetes és nem firtatott senki szexuális identitása. Hogy ne értenék hát egyet azokkal, akik ezt a most megszavazott borzalmas törvényt ellenzik?”

Nos, a mi borzalmas törvényünket bárki elolvashatja, az emlegetett hölgy is. És akkor rájöhet, hogy elsősorban a pedofil bűnelkövetőkkel szembeni szigorúbb fellépésről, magyarán a gyermekek érdekvédelméről szól. Ami remélhetőleg az ő megszületendő gyermekét is védi majd. Igen, a gyalázatos hazugoknak mindent és mindenkit érdekükben áll megrontani, nem csak a szavakat.

Ébredj, világ!

(A szerző újságíró)