Konzultációk

A legnagyobb bajuk nem is a kérdésekkel van, bár azok sem szájízük szerint valók, sokkal inkább maga az eljárás bosszantja őket, hiszen a választók véleményének rendszeres kikérése teljesen idegen a baloldali elittől.

A „progresszív”, „haladó” gondolkodásba ugyanis nem fér bele, hogy a választásokon túl is véleményt formáljanak a polgárok. Ezt hallhattuk Gyurcsány Ferenctől is az őszödi beszédben, amikor kijelentette: „Lehet tüntetni a Parlament előtt, előbb-utóbb megunják, hazamennek.” Ez a mondat tökéletesen kifejezi a baloldali elit gondolkodását a választók véleménynyilvánítási jogáról. Tévedés lenne azt hinni, hogy Gyurcsány egyedi eset, és nem az európer baloldalt testesíti meg, jóval korábban Kuncze Gábor, a jobblétre szenderült SZDSZ egykori elnöke is kifejtette, hogy a választásokon lehet véleményt mondani, aztán mindenki fogja be.

A hatalmi gőg még jobban tetten érhető, ha az uniós szervezetekre tekintünk, hiszen ők mindenek felett állónak mutatják magukat, lényegében elképzelhetetlen, hogy elhibázott ötleteik miatt Bukaresttől Madridig tüntessenek, az ő bűneikért a tagállamok kormányai, illetve állampolgárai fizetnek, ahogy azt a migráció vagy a koronavírus-járvány kezelése kapcsán is láttuk. Nekik semmivel nem kell szembesülniük, felelősség nélkül kotyvaszthatnak titokzatos konyháikban, mindennek a levét nem ők isszák meg. Brüsszel felette áll a hétköznapok kicsinyes gondjainak.

A járvány veszélyeit kezdetben alulbecslő, ellene semmilyen védekezést nem támogató biztos azóta is megingathatatlanul ül a helyén, a bizottság elnökének sem ingott meg a széke – sem akkor, sem az elhibázott vakcinabeszerzés miatt –, az Európai Parlament valamennyi határozata megkérdőjelezhetetlen, sőt bátran megtehetik, hogy uniós alapszerződéseket, szabályokat, megegyezéseket írjanak felül, míg az emberek véleményét meghallgató kormányokat populistának bélyegezzék.

A brüsszeli arroganciával szemben egy felelős kormány azonban nagyon is tisztában van azzal, hogy nem csalhatatlan, sőt jobb meggyőződése ellenére is képes felülírni döntését, ha a választók azt nem támogatják. Így múlt ki itthon a tervezett internetadó és a vasárnapi pihenőnapot megóvni igyekvő üzletbezárási törvény is. Nem így a baloldal, amely körömszakadtáig, egészen pontosan a népszavazás végeredményéig ragaszkodott hibás döntéseihez. Kétségkívül nem jellemző Európában, hogy egy kormány meghallja a választók hangját, sokkal egyszerűbb kiválasztottságuk tudatában megfellebbezhetetlen döntéseket hozni és az ellene tiltakozókat különböző lenéző jelzőkkel megbillogozni.

A nemzeti konzultációk jelentőségét kezdetben itthon is kevesen érezték, ám ahogy mind gyakrabban tapasztalták hatásukat, úgy váltak népszerűbbé. A magyar emberek felismerték, hogy igenis számít, mit gondolnak, mivel ért egyet a többség vagy mit szeretne elkerülni. Úgy tűnik, egyre kevésbé működik a konzultációk lejáratására törekvő baloldali hecckampány, a kérdőívek összegyűjtése és más, „kreatívnak” vélt, ám leginkább a demokráciát megcsúfoló akció.

Már ott tartunk, hogy ha csupán néhány százezren küldenék vissza vagy töltenék ki az interneten a kérdőíveket, az kudarcnak számítana. Lassan eljutunk oda, hogy közel annyian veszik a fáradságot a válaszokra, mint amennyien egy-egy választáson, népszavazáson részt vesznek. Kezdjük megtanulni, hogy számít, mit gondolunk a családról, a gyermekeink neveléséről, kikkel élnénk nyugodtan együtt, és mire költsük a sikeres járványkezelés eredményeként a tervezettnél jelentősebb állami bevételeket.

(A szerző újságíró)