Haszontalanok

Brüsszelben sokakat mélyen felháborított, amikor Orbán Viktor miniszterelnök ismertette azt a hét tézist, amivel hazánk hozzájárul az Európa jövőjéről szóló vitához, az egyik pont ugyanis arról szólt, hogy „jelentősen növelni kell a nemzeti parlamentek szerepét, az Európai Parlamentbe a nemzeti törvényhozásoknak kellene képviselőket küldeniük – az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének mintájára”. Orbán szerint ugyanis „az Európai Parlament zsákutcának bizonyult az európai demokrácia szempontjából. Csak a saját párt-, ideológiai és intézményi érdekeit képviseli. Nem hozzáad, hanem elvesz az Európai Unió erejéből”.

Nem csoda, hogy ebbe a gondolatba sokan beleborzongtak Brüsszelben, hiszen megannyi kényelmes állás és öncélú fontoskodás veszne oda. Az Európai Parlament balliberális többsége ugyanis már rég nem a nemzeti érdekek képviseletével van elfoglalva. Elég egy pillantást vetnünk bármilyen parlamenti jelentésre vagy állásfoglalásra, a buzgalom, ahogyan mindenhová beszuszakolják a gendert, elgondolkodtat azzal kapcsolatban, hogy mennyi kapcsolatuk is van még a valósággal.

Az EP nem az európai emberek gondolkodásának, véleményeinek sokszínűségét képezi le, ahogyan azt összetételéből gondolhatnánk, hanem önmaga akar politikai irányt mutatni, ez az irány pedig a legvérmesebb sorosista NGO-k vakbuzgalmát idézi.

Remek példa az öncélú idiotizmusra a német szociáldemokrata Gabriele Bischoffnak a házszabály módosítására irányuló javaslata, amelyről ma szavaznak a strasbourgi plenáris ülésen. A jelenleg is érvényes eljárási szabályzat szerint a szakbizottságokban „nem megengedhető, hogy egy elnökség csak férfiakból vagy csak nőkből álljon”.

Ez már láthatóan kevés a módosítási javaslat szerzőjének, hiszen szövegtervezet szerint „a bizottság elnöke és első alelnöke nem lehet azonos nemű”. Na ez már valami! Ilyenkor igazán érezhetjük, hogy az Európai Parlament baloldali képviselői érzékeny ujjukat az Európát valóban érdeklő események ütőerén tartják.

Miután a friss példákból képet kaptunk az európai parlamenti téboly szintjéről, lépjünk tovább a hét fő eseményére Strasbourgban. Már fenik a késeket, szerdán ugyanis napirendre kerül a gyermekek védelméről szóló magyar törvény. Deutsch Tamást idézve minden eddiginél brutálisabb támadásra készülnek. Nemcsak a Parlamentben, hanem a Bizottságban is el vannak foglalva azzal, hogy találjanak valamilyen indokot az amúgy nemzeti hatáskörbe tartozó jogszabály megtorpedózására.

Vera Jourová bizottsági alelnök a múlt héten kénytelen volt elismerni, hogy a költségvetéshez csatolt jogállamisági mechanizmus nem alkalmazható ebben az esetben, nem lehet majd uniós forrásokat megvonni Magyarországtól, csak mert Brüsszelben sokaknak nem tetszik a törvény. A parlament a héten elfogadni tervezett állásfoglalásában mindenképp jogi fellépést vár az Euró­pai Bizottságtól és az Európai Tanácstól. Emlékezzünk ezen a ponton a holland liberális Sophie in ’t Veld mondataira, aki nemrég kifakadt, hogy Magyarországgal politikai probléma van, nem jogászkodni kell, hanem politikai lépéseket tenni – ennyit a jogállamisági mantráról.

A szerdai vita és az azt követő szavazás a magyar baloldali EP-képviselőknek is komoly próbatétel lesz. Hova állnak majd? A Magyarország térdre kényszerítését, kiéheztetését sürgető nyugati politikusok vagy a magyar emberek mellé? Szuverenitást akarnak vagy beavatkozást? Persze úgyis tudjuk előre a választ.

(A szerző főmunkatárs)