Kondor Katalin

Vélemény és vita

Tikkadt birkanyájak

A fővárosi lét örömei közé besorakozott immár a birkanyájak látványa és a méhrajok zümmögése

Határozott ígéretet kaptunk ugyanis arra, hogy Budapest bizonyos kerületeiben hamarosan birkák brigádjai fogják a fűnyírást teljesíteni, a méhrajok számára kijelölt „méhlegelők” (ekkora hülyeséget már rég hallottunk, valószínű a méhek is így vannak ezzel) pedig arról gondoskodnak, hogy a rovarok, hangyák és más ízeltlá­búak közérzete mindenképpen jobb legyen, mint a fővárosban helyváltoztatásra autót, gyaloglást vagy éppen tömegközlekedést választó embereké. Ez utóbbiak közérzete, magyarán a bármily módon közlekedőké ugyanis csapnivaló. Kétséget kizáróan a főpolgármester úr feladta a leckét Budapest lako­sainak.

Az autósok naponta küzdenek az életveszélyt jelentő s minden logikát nélkülöző útfelfestésekkel, attól rettegve, mikor kerül eléjük egy biciklivel közlekedő, a felfestésekkel szintén nem boldoguló, ám fiatalosan merész kerékpáros ember. A busz- vagy villamosmegállók közelében várakozók vagy járók pedig azt nem tudhatják, mikor lesz kedve a legelők mélyéből felröppenő méhnek megcsípni a hozzájuk közel merészkedő gyalogost.

Komolyabbra fordítva a szót, valamelyik döntéshozó, zavarodott „szakember” gondolt-e arra, hogy nagyon sokan allergiások a méh- és darázscsípésre, amely megfelelő beavatkozás híján halálos is lehet. Hol vannak az orvosok, akik ezt az őrületet megakadályozhatnák, hiszen léteznek statisztikák arra, hogy az allergiás emberek mire érzékenyek. Igen sokan bizony a méhcsípésre! Vajon a főpolgármester úr szándékozik-e méhcsípés-allergia elleni elsősegély-nyújtó állomásokat működtetni a méh-legelők közelében?

Mintha az egész világ megbolondult volna! Pontosabb leszek: az egész világ megbolondult, s benne a normális ember vált célpontjává a veleszületett vagy szerzett őrületben szenvedőknek. Hűvösvölgy egyik szép utcáján autóztam a minap. A Páfrány utcában, amelyet egyik oldalon patakpart szegélyez. Méteres a fű, ettől aztán semmi sem látszik a legalább négy méter mélyen futó patakból vagy inkább erecskéből. Egyetlen fűre lépés bárki – járókelő vagy autós – számára végzetes lehet, ugyanis lezuhanhat. Kaszálni kellene. De nem teszik.

A Hortobágy fővárosában, Debrecenben születtem. A szépséges pusztát számtalanszor láttam. A birkanyájakat birkapásztorok terelték oda, ahová kellett. Kíváncsian kérdem, kijelölték-e már a hivatásos birkapásztorokat a főpolgármesteri hivatalban, akik terelgetik a nyájaikat, s hogy kellően népies legyek, fújják furulyájukat, s bú nélkül élik világukat? Mert tudjuk, hogy a juhásznak jól megy dolga. Vajon honnan hozzák őket?

Budapesten nem tudunk juhászképzőről. Márpedig Budapest fő-táj­építésze odanyilatkozott, hogy „a legelő-ökoszisztémák kialakításához elengedhetetlen, hogy legyen a fővárosnak birkanyája”. Jelentem, van. Emberekből áll, akik hagyják, hogy az őrület eluralkodjon az életünk felett.

Ha jól olvastam, már három helyszínt kijelöltek birkalegelőnek. Íme a dobogósok: a III. kerületi Mocsáros-dűlő, az újbudai Tétényi-fennsík és a X. kerületi Felsőrákosi rétek. Számomra újdonság volt, hogy a birkákhoz szarvasmarhák is csatlakoznak majd. Lelki szemeimmel már látom is, hogy a világ példát vesz az öko-Budapesttől, és Moszkvától Koppenhágáig ellepik majd a birkák és a marhák a nagyvárosokat.

A Hortobágy rajongói – köztük költők, írók, fotóművészek és természetkedvelők – sokszor nevezték a pusztát a „nagy üresség” helyszínének. Manapság a nagy ötletelők fejére kell gondolnunk, ha nagy ürességről beszélünk.

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Nagy Dóra

Nagy Dóra

Állva maradunk

ĀAmikor még versenyzőként teniszeztem, sokszor volt olyan meccsem, amelyen nem én voltam az esélyes

Dippold Pál

Dippold Pál

Legényanyák

ĀAz Európai Parlament úgy döntött, hogy ezentúl a férfiak is szülhetnek