Domonkos László

Vélemény és vita

Történet M.-ről

Az alábbi történet hősét nevezzük M.-nek – nem azért, mert egykoron volt egy Illés-szám is ezzel a címmel, sőt, még csak nem is amiatt, mert a korán elhunyt kiváló prózaíró, Hajnóczy Péter is írt M. címmel egy emlékezetes novellát

Ám a dal és az írás is a múlt század hetvenes éveinek legelejéről származik, e történet pedig napjainkban, az Úr 2021-dik esztendejének egy verőfényes nyár eleji délutánján játszódik az 1-es villamoson, valahol a Népliget és az Erzsébet királyné útja között.

Az ellenőr fiatal férfiú vala, kollégáinak többségével ellentétben volt humora – két komor 65 fölöttinél ifjúsági bérletük iránt érdeklődött jópofán, de ahogy elnéztem, kedves és udvarias volt mindenkivel –, így ért oda a magányosan üldögélő színes bőrű fiatalemberhez is. Aki tűrhető magyarsággal, érthetően és igen határozottan közölte vele, hogy neki márpedig sem jegye, sem bérlete nincsen, büntesse meg nyugodtan.

Az ellenőr nem korholt, nem leckéztetett, még csak érdemi kommentárt sem fűzött a helyzethez – mint a vonatokon is újabban a kalauzok, villantotta kütyüjét a delikvens személyazonosságot igazoló plasztikkártyájára és már nyújtotta is a sárga csekket. M. – nevezzük most már így, merthogy a kártya sejtetni engedte: az annyit védett-emlegetett-pátyolgatott-tárgyalgatott Migráns nemzetséghez tartozik az illető – hanyag eleganciával, amit rosszindulattal és persze rasszista módon akár arcátlanságnak is nevezhetnénk, odavetette az ellenőrnek, hogy ez ma már a második ilyen esete, de ez őt egyáltalán nem érdekli, elmehet mindenki oda, ahová akar. (Ez utóbbit nem egészen így fogalmazva mondotta, érződött, hogy kifejezetten tanulékony nyelvünket illetően.)

Az ellenőr szó nélkül távozott. És most következik a történet csúcspontja, ha úgy tetszik, nem éppen drámai, ám mindenképpen igen hatásos végkifejlete: hősünk, úgy is mint M., lassú, akkurátus mozdulatokkal, a helyzetet szemlátomást mélyen átélve és élvezve apró fecnikre tépdeste az imént átvett csekket, és hasonló élvezettel szétszórta a villamoskocsi padlóján és a szemközti ülésen.

Nagyjából ennyi lenne a történet M.-ről, aki azóta már nyilván, ki tudja, merre kalandozik szép fővárosunkban vagy akár itt, a Kárpát-medencében, és bizonyára a megtapasztalthoz hasonló határozottsággal száll szembe a diszkrimináló, rasszista, a másféle kultúrákkal szemben intoleráns fehér ember faji előítéleteivel, aki holmi kerítésekkel akadályozza a szabad mozgást, nem hajlandó letérdelni rettenetes bűnei miatt, sőt, még csak a Nagy Mártír, I. (Szent) George Floyd már-már néhai jó Joszif Visszarionovicsot vagy Vlagyimir Iljicset idéző monumentális szobra előtt sem teszi tiszteletét. Meg is fizet érte, majd meglátják!

Megfizetünk – ha hagyjuk. 

(A szerző író)

Kapcsolódó írásaink

Csizmadia László

Csizmadia László

Az Európai Unió tótágast áll

ĀAz illegális bevándorlás támogatásával törekszenek a párhuzamos társadalom szerkezetének kialakítására

Kő András

Kő András

Ada Kaleh

ĀEgyik kedves olvasóm nagyapja fényképfelvételeit küldte el az Al-Duna hajdani szigetéről, Ada Kalehről