A baloldalnak gyermekeinkre fáj a foga

Most éppen legfőbb javunkra, a jövő letéteményeseire, a gyermekeinkre fáj a foguk, de mi nem adjuk őket. Végre elérkezett az idő, hogy ezt a jog eszközeivel is egyértelművé tegyük az elfajzott baloldali politikusok számára. A parlament százötvenhét igen szavazattal elfogadta a pedofilellenes jogszabálycsomagot. Azonban az MSZP, az LMP, a DK és a Párbeszéd a pedofilokat a keblére ölelte, nem szavazta meg a törvénycsomagot.

Gyermekeink egészséges pszichoszomatikus és pszichoszexuális fejlődése nem lehet politikai alku tárgya, az egyértelműen kőkemény össztársadalmi közérdek. Ezért aztán a pedofilokat sújtsa a legsúlyosabb büntetés. A szex- és genderpropagandisták pedig tartsanak illő távolságot a médiában is a kiskorúaktól. Senki ne erőszakolhassa meg gyermekeinket se tettleg, se a mocskos kis propagandájával.

Az iskolai szexuális felvilágosítás nem irányulhat a nem megváltoztatása, valamint a homoszexualitás népszerűsítésére. A gyermekeknek szexuális felvilágosító foglalkozásokat az intézmény pedagógusain kívül csak olyan személyek, szervezetek tarthatnak majd, akik/amelyek szerepelnek egy hivatalos, folyamatosan frissülő nyilvántartásban. Nem engedjük összezavarni az önképét, a nemi identitásában a még könnyen befolyásolható, szellemileg is védekezésre képtelen kiskorúaknak. Ez a lényege a gyermekek védelméről szóló új törvénycsomagnak. Ez a véleménye a magyar társadalom egészséges többségének.

Az az aljasság, ahogyan a baloldal a védekezésre képtelen kisgyermekeket kiszolgáltatná az aberrált, szexuális másságukban tetszelgő felnőtteknek, számunkra, patriótáknak felfoghatatlan és elfogadhatatlan. Megdöbbentő és egyben undort keltő az, hogy Nyugaton ma már ez maga a természetesség. Ahogyan az is megdöbbentő, hogy hormonokkal kezelve a kisgyerekeken tulajdonképpen nácikat messze túllicitáló emberkísérleteket hajtanak végre, aztán nemváltoztató műtétekre viszik őket. Vagy például kisfiúkkal kötelezően homoszexuális leveleket íratnak egymásnak.

Magyarországon szerencsére még nincsenek ilyen esetek, de ez idáig egyáltalán nem a hazai balliberális politikusok nem létező erkölcsi tartásán múlott. Azonban vigyázat, a hazai balliberálisok ma már megpróbálnak belopódzkodni gyermekeink hálószobájába, és már a spájzban vannak! Mindenáron be akarnak avatkozni a családok életébe. Gyermekeink szexuális fejlődéséhez meg aztán végképp semmi közük. Az egyes egyedül csakis a szülőkre tartozik, vagyis az édesanyára és az édesapára.

Irántunk, polgári, nemzeti, keresztény értékrendet valló emberekkel szemben érzett gyűlöletüket folyamatosan szerteszéjjel fröcskölik ezekben a napokban is. Álszent módon befogadásról, szabadságról mekegnek, miközben legszívesebben bilincsbe verve vitetnének mindenkit börtönbe, aki másképp gondolkodik, mint ők. A valóság az, hogy valójában a kisebbségben lévő balliberálisok mindenkinél intoleránsabbak, az emberi jogokra hivatkozva próbálják jogfosztottá tenni a társadalom túlnyomó többségét.

Játsszunk el a gondolattal: ha egyszer, mondjuk, Gyurcsány Ferenc egy transznemű orangutánnak képzelné magát és rózsaszín tüllszoknyában akarna fellépni nyaranta a Budai Parkszínpadon, akkor azt tartsa majd mindenki tiszteletben? Azonban, ha én ezt nem tartom tiszteletben, akkor miért is ér engem retorzió? Nekem nincs jogom nem tiszteletben tartani?

Csak az lehet európai érték, amiről ők azt mondják? Csak az lehet demokrata, akire ők azt mondják? Csak az lehet antiszemita, akire ők rámutatnak? Az idegent tényleg jobban kell szeretni, mint a saját szüleinket? A pedofil pedig valójában nem is bűnöző, csak egy kicsit más? Ezért nem büntetni kell, hanem megérteni? Hogy hová vezet ez?

A jelenlegi balliberális ellenzék minden egyes neki tett engedményt a gyengeség jelének lát, ezért volt oly nagyon szükséges végre ennek az új törvénycsomagnak az elfogadása. Ha mi valamelyik társadalompolitikai területen visszavonulunk, ők egyre inkább elpofátlanodnak. Ráadásul ők úgy gondolják, nekik joguk is van ehhez. Azonban ne felejtsük el, a többségi társadalomnak pedig ahhoz van joga, hogy mindezt ne tűrje el.

Persze, ezt viszont ők már nem hajlandók tolerálni, de ez legyen az ő bajuk. Mondjuk ki nyíltan és ne rejtsük véka alá, vágjuk bele nyugodtan a baloldal arcába, mert ha elhallgatjuk az igazságot, azzal hazudunk a ma felnövekvő nemzedékének. A baloldalnak a 68-as nagy diáklázadást követő téveszméje volt az a borzalmas elmélet, amely a nemi élet felszabadítását a pedofíliáig tágította.

A baloldal szabadította rá a világra ezt a mocskot, a pedofília legalizálásának tervét. Ennek egyik bizonyítéka az 1977-es kiáltvány, amelyben a francia baloldali értelmiség színe-virága követelte, hogy a gyermekkorúakkal fenntartott nemi kapcsolat legális legyen, ha a gyermek is beleegyezik. A legnagyobb nevek is ott szerepeltek az aláírók között, így Sartre és Aragon is. Ilyen könnyen leleplezhető a baloldali ravaszság a szexuális eltévelyedések dekriminalizálási szándéka kapcsán.

A genderideológia hazai elterjesztése is a baloldal oszlopos tagjainak nevéhez köthető. Sajnos nagyon sokan nem tudják, hogy maga Dobrev Klára, Gyurcsány Ferenc kedvenc felesége vállalta magára a genderpropaganda népszerűsítését a 2009-ben Unifem-Ért Magyar Nemzeti Bizottság Egyesület megalakításával. Az Orbán- kormány negyedik évében szerencsére elfogyott a szél a vitorlájukból, és a szervezet 2014-ben végelszámolással kimúlt.

Ez a szervezet a genderpropaganda hazai népszerűsítését tűzte ki célul. Olyan ideológiai háttérintézménye volt az akkori baloldali kormánynak, amely programjával már óvodás kortól megcélozta a gyermekek nemi identitásának eltorzítását. Beszédes azoknak a nevét tartalmazó névsor (nem teljeskörű), akik támogatták Klára asszonyt az egyesület megalakításában: Bánáti Jánosné (Magyar Ügyvédnők Egyesülete), Göncz Kinga (akkori külügyminiszter), Lamperth Mónika (az MSZP akkori elnöki kabinetvezetője), Palya Bea (énekes), Gurmai Zita (szocialista EP-képviselő), Junghaus Tímea (Open Society Institute).

Amikor 2022 tavaszán az urnák elé járulunk, ne felejtse el senki sem, hogy ugyanez a Klára asszony szeretne most beülni a miniszterelnöki bársonyszékbe. Nem lehetnek kétségeink afelől, ha sikerülne neki, most már kormányzati szinten folytatná ifjúságrontó tevékenységét. Dobrev Klára 2009-ben indított genderlobbijának hamar meg is lett az eredménye. Megszületett a baloldali kormánynak az a 1004/2010. (I. 21.) számú határozata, amely az államigazgatás és az élet egyéb területén (a közoktatástól kezdve a felsőoktatáson át egészen a médiáig) is a genderszemlélet kötelező elterjesztését írta elő.

A határozat rendelkező melléklete szó szerint szorgalmazta a gender mainstreaming érvényesítését. Ennek érdekében például a pedagógusoknak kerülniük kellett volna a nemi sztereotípiák erősítését.

A gyakorlatban ez a teljes magyar népmesekincs mellőzését jelentette volna. A nemiség semlegessé tételén kívül a pedagógusoknak a gyermekeket a másság elfogadására, azok tiszteletére kellett volna szoktatni. Megvallom őszintén, ott már elakadtam, hogyan gondolták a határozat szövege alapján a „gender alapú szaktudás elterjesztése az államigazgatásban” megvalósítását.

Kis idő után lelki szemeim előtt egyszer csak megjelent egy genderbarát attitűddel megáldott ügyintéző, aki a hozzá kérelmet benyújtó ügyfélnek, aki gendermódi szerint transznemű őznek vallotta magát, udvariasan vet egy nyaláb friss füvet merő udvariasságból.

Az Orbán-kormány egyik első intézkedése volt 2010 tavaszán a genderőrület megállítása. Ennek köszönhetően nem tudott megvalósulni a nácikat messze túllicitáló baloldali gyerekkísérletek első szakasza.

Nem szeretnék egy olyan országban élni, ahol azt a gyermeket, aki elutasítja egy pedofil közeledését, javítóintézetbe küldik, vagy pszichiátriai kezelésnek vetik alá. Nem szeretnék egy olyan országban élni, ahol a gendert is meghaladva különböző urak, hölgyek jog által legalizáltan különböző állatfélékkel kerülhetnek szorosabb kapcsolatba.

Nem szeretnék a baloldal által megálmodott torz világban élni.

Ragaszkodjunk ahhoz a biztos eligazodási pontot nyújtó nemzeti keresztény értékrendhez, amely ezer éven át biztosította hazánk és a nemzet fennmaradását.

(A szerző kamarai jogtanácsos)