G. Fehér Péter

Vélemény és vita

Másodrendűek

A most zárult orosz–amerikai csúcstalálkozó talán legérdekesebb része éppen az, amiről alig esett szó, nevezetesen az ukrán helyzet

álláspont

A várakozásokkal ellentétben egyik fél sem erőltette északkeleti szomszédunk ügyének megtárgyalását, és nagyon úgy látszik: Washington pillanatnyilag feladta azt a törekvését, hogy Kijevet felvegyék a NATO-ba, és ezzel a nyugati védelmi rendszernek közös határa legyen Oroszországgal.

Ráadásul Volodimir  Zelenszkij ukrán elnök még méretes pofont is kapott, amikor a csúcs után Putyin kijelentette: Biden amerikai elnök egyetértett azzal, hogy az ukrajnai rendezés alapját csakis a minszki megállapodás képezhetik. A minszki 2015-ös egyezmény előírja, hogy regionális választásokat követően fokozatosan újra a kijevi kormány ellenőrzése alá kerülnének a jelenleg az orosz szakadárok ellenőrzése alatt álló, 2014-ben elszakadt dél-keleti ukrán területek. Emellett rögzíti, hogy a szóban forgó térségnek különleges státust kell biztosítani az ukrán alkotmányban. Az ukrán elnök sem ezt, sem pedig a szakadárokkal való közvetlen tárgyalásokat nem akarja elfogadni.

Zelenszkij a NATO-tagság konkrét lehetőségének elérése révén a nyugati katonai rendszert bele akarta rángatni Oroszországgal való vitájába, így lehetetlenítve el a minszki megállapodásokat. Ez naiv elképzelés volt egy olyan helyzetben, amikor Amerika Kínára koncentrál, és ezért alacsonyabb hőfokra akarja csavarni a Moszkvával való feszültség hőfokát. Ukrajna NATO-csatlakozási ambícióit alaposan visszavágta az a tény is, hogy a katonai szövetség nemrégiben megtartott brüsszeli csúcstalálkozójára Kijev nem kapott meghívót. Pedig előtte az ukrán kormány retorikájában már biztosra vette, hogy ez legalább gesztusként megtörténik.

Az ukrán elnök viszont egyre mélyebbre süllyedt az általa már eddig is meglehetősen ingoványossá áztatott mocsárban. Zelenszkij májusban törvénytervezetet nyújtott be a parlamentnek az ország tősgyökeres népei jogainak biztosítása érdekében. A dokumentum értelmében azok számítanak őshonos kisebbségnek, amelyek Ukrajna területén alakultak ki, eredeti nyelv és kultúra hordozói és Ukrajnán kívül nincs államalakulatuk. A Zelenszkij által javasolt definíció értelmében az ukrajnai oroszok nem számítanak őshonos népnek, de a magyarok és lengyelek sem.

Teljesen világos, hogy Zelenszkij – hasonlóan elődeihez – a soviniszta, fasisztoid csoportok foglyává vált, amelyek elég erősek ahhoz, hogy akár meg is buktassák. Zelenszkij törvénytervezetének szándéka nem más, mint Ukrajna lakosságát első- és másodrendű állampolgárokká besorolni. A törvényjavaslat egy újabb gesztus a szélsőségeseknek. Ukrajna 1991-es függetlenné válása óta a folyamatos identitáskeresés lázában ég.

Többek között azokhoz a nem éppen dicsőséges gyökerekhez nyúlt vissza, amelyek az 1941-es német náci megszállás után egy történelmi pillanatban alkalmat adhattak volna a független Ukrajna megteremtésére, Hitler felügyelete alatt. A lehetőség elszállt, de ennek ellenére a náci német csapatok csatlósaként az ukrán szélsőségesek kiszolgálták a megszállókat, tömeggyilkosságokat, népirtásokat követtek el. Például 1943-ban csaknem százezer lengyel civillel végeztek a volinyi térségben.

Oroszország és Magyarország után most már Lengyelország sem közömbös a szomszédságában zajló eseményekkel kapcsolatban. Zelenszkij a mintapéldánya azoknak a politikusoknak, akiknek nincs realitásérzékük, nem tudnak kitörni egy kényszerhelyzetből, amely így maga alá gyűri őket, és mindennek következményeként csak ellenségeket tudnak szerezni, barátokat viszont nem.

(A szerző lapszerkesztő)

Kapcsolódó írásaink

Rab Irén

Rab Irén

Szivárványos európai értékek

ĀLenin bácsi cipőt és csokoládét adott a szegény gyerekeknek, mondta az óvó néni a pártpropaganda szellemében. Ma az óvó néni mesét olvas a kicsiknek a királyfi kezéért a sárkánnyal is megharcoló másik királyfiról