Dippold Pál

Vélemény és vita

Térdfoci

Sokak örömére és kevesek fanyalgásától kísérve tegnap elkezdődött a labdarúgó Európa-bajnokság

álláspont

Minden szempontból rendkívülinek mondható, hiszen a koronavírus-járványból gyógyuló világ első jelentős tömegrendezvény-sorozata. Ha sikerül megtartanunk frissen visszaszerzett egészségünket, és betartjuk a védekezés alapvető formáit, mindenki győzhet. Még azok is, akik féktelen liberalizmusuk ketrecéből vicsorognak ki az általuk prolinak tartott focivilágra.

A futball alapvetően demokratikus. Minden résztvevője tehetségének megfelelő helyet harcolhat ki magának benne. Ezt, az egyenlő esélyek terepét és lehetőségeit köpködik a magukat elitnek tituláló eszmegyártók. Ennek az álelitnek még az úgynevezett elitsportok sem tetszenek, hiszen annak gyakorlásához meg kéne mozdulniuk, fölemelni feneküket a fotelből, és valamit tevőlegesen is végigvinni. Ez az, ami soha nem következik be.

Volt egyszer egy gazdag Nyugat, amely óriási vagyonokat halmozott fel azzal, hogy szétrabolta a náluk kevésbé fejlett világrészek területeit. Gyarmatbirodalmak épültek, amelyekben a lehető legkegyetlenebb módszerekkel használtak ki mindent és mindenkit. Beindult, leginkább Afrikából a rabszolga-kereskedelem. Vitték a feketéket szerte a gyarmatbirodalmak központjaiba, a legvégén pedig egy valamikori gyarmatrendszer, földrajzilag Amerika különböző részei immár önállósulva vásároltak be afrikaiakból.

Most, amikor újabb és újabb hullámokban végigsöpör a világon a Black Lives Matter, azaz a Fekete életek számítanak militáns és a végletekig rasszista, fehérellenes mozgalom szele, nyomában fellángol a gyűlölet, a kirekesztés, a viszálykeltés és az erőszak. Azt azért érdemes tudnunk, hogy a rabszolga-kereskedelem kezdete és vége közötti háromszázötven év alatt összességében kevesebb sötét bőrű embert hurcoltak Amerikába, mint ahányan ma rabszolgaként élnek Afrikában. Kilencmillióan.

A korábbi rabszolgaárusok és a mai rabszolgatartó afrikaiak feketék. Azt sem árt felidézni, hogy az ókorban a rabszolgák döntő többsége fehér volt. Így tehát azt is jogosan mondhatjuk, hogy White Lives Matter, azaz a Fehér életek számítanak.

A lankadt Nyugaton mára szinte kötelezővé vált látványosan bocsánatot kérni az egykori rabszolgák leszármazottaitól. Ennek a mi kultúránkban szokatlan és visszataszító módja, hogy például a focimeccsek előtt a játékosok letérdelnek, ezzel mutatván azt, hogy szánják-bánják a feketékkel szemben elkövetett bűnöket.

Lassan eljutunk oda, hogy ez az aktus fontosabb, mint a rákövetkező kilencven perc, a meccs. A liberális médiumok arról locsognak, hogy kik és miért térdeltek le, vagy nem tették meg ezt. A liberalizmus meg ráül erre az idegbeteg BLM-lóra, és onnan osztja az észt.

A feketebarát divat legnagyobb hazai alakja Erzsébetváros polgármestere, Niedermüller Péter. A minapi Magyarország–Írország meccset követően, miután az írek térdeltek, a mieink meg nem, közzétette haladó nézeteit: „Ma este Budapesten jobb volt írnek lenni.” Különös, bár nem meglepő kinyilatkoztatás ez a romkocsmák környékéről.

Orbán Viktor viszont nem akar ír lenni. Tegnapi rádióinterjújában elmondta, hogy a foci Eb-t ideológiai zűrzavar fenyegeti. Hozzátette, a futball sport, és az oda nem tartozó dolgokat nem lehetne a pályára engedni. Magyarország nem volt rabszolgatartó, nálunk a térdepelés mást jelent, mint a látványos bűntudattól kóválygó Nyugaton.

Azért lobogtassuk meg az ókori zászlót: Navigare necesse est, vivere non est necesse – Hajózni muszáj, élni nem. Nálunk ez így szól ma: Focizni muszáj, térdelni nem.

(A szerző vezető szerkesztő)

Kapcsolódó írásaink

Kő András

Kő András

Szenvedés és pénz

Ā„…értésükre kellene adni a sportolóknak azt, hogy szökés esetén az itthon maradt hozzátartozókkal kapcsolatban retorziót fogunk alkalmazni”

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Odabénult egység

ĀNéhányan az idegen istenekhez való odabénulás narkotikus állapotában pillanatnyi érdekeikért odadobnák az ország és a nemzet jövendő boldogulását is