Hogyan működik a közvetlen demokrácia?

Megvonják-e a mezőgazdaságban a támogatást azoktól, akik növényvédő szereket és az állattenyésztésben megelőzésképpen antibiotikumokat használnak? Megtiltsák-e a szintetikusan előállított növényvédő szerek használatát és az olyan élelmiszerek importját, amiket ilyen szerekkel termeltek? Elfogadják-e a 2020 szeptemberében meghozott Covid–19-epidémia, a szén-dioxid, valamint a terrorizmus elleni küzdelem törvényeit?

Svájcban a helyi politikába számtalan, a szövetségi politikába pedig kétféle közvetlen beleszólása van a polgárnak. Az egyik a nemzeti tanácsi, azaz a parlamenti választás, ahol a képviselőket személy szerint, közvetlenül választják. Nincsenek hátsó szobákban összeállított simlis pártlisták.

A másik közvetlen joggyakorlás, a népszavazás még ennél is egyszerűbb, a választópolgár konkrét kérdésekre igennel vagy nemmel válaszolhat. A kérdések általában közösségi kezdeményezés eredményei, vagy a parlament, illetve a kormány bocsájt elfogadásra törvényeket, rendelkezéseket, nemzetközi szerződéseket. Vagy azért, mert ezt az alaptörvény előírja, vagy mert az állampolgárok akarnak referendumot.

Utóbbihoz száz nap alatt ötvenötezer támogató aláírás összegyűjtése szükséges. Az állampolgári kezdeményezésnél egyébként engedékeny a törvény, olykor másfél évet is adnak az aláírásgyűjtésre, de ebben az esetben százezer aláírást kell megszerezni. Ez általában nem nehéz.

A választópolgár a választások előtt legkésőbb három héttel postai úton megkapja a szavazócédulát és a hozzá tartozó borítékot. Mellé ezúttal egy 143 oldalas, környezetkímélő papírra nyomtatott tájékoztató füzetet küldenek, hogy el tudjon igazodni a vonatkozó jogszabályokban, és felelősségteljesen tudjon szavazni.

Minden kérdés után részletezik a kiindulási helyzetet, az előterjesztést, a szövetségi tanács – azaz a héttagú svájci kormány – ajánlatát, a parlament szavazási eredményeit, és mindkét oldal indokait. Ezután következik a szavazásra bocsájtott jogi szöveg, illetve a már meghozott törvény.

Így már érthető, hogy miért duzzad fel a füzetecske regény terjedelműre. Bevallom, a jogi szövegeket nem szoktam elolvasni, mert azok németül is ugyanolyan kacifántosak, mint magyarul. Ha az asztal körül kergetnek, akkor sem fogom megérteni, sem belátni, hogy a jogászok miért használnak nyakatekert bikkfanyelvet, miközben a mi életünket szabályozzák.

Vajon hányan olvassák el ezt a kisebbfajta regénynek is beillő tájékoztató füzetet? Erre aligha találunk választ. De beszédes a szavazásokon való részvételi arány. Az elmúlt negyedszázad egyik legfontosabb népszavazása, az alkotmány 1999-es újrarendezése volt. 1999-ben a kiadott brosúra mindössze nyolcoldalas volt.

A ma is érvényben lévő svájci alkotmány megerősítésénél a szavazásra jogosultak alig több mint egyharmada vett részt. Igennel szavazott 59 százalék, azaz a választásra jogosult lakosság 21 százaléka. Jól olvassuk, a választásra jogosultak egyötöde szavazta meg az újrarendezett svájci alkotmányt! És nem tudok róla, hogy emiatt bárki is kifogást emelt volna.

A valaha mért legmagasabb részvételi arány 1992-ben az EU- (akkor még EGK-) csatlakozás ügyében volt, akkor 78 százalék adta le a szavazatát. Az eredmény ismert, Svájc nem lett az EGK/EU tagja. Sőt a további közeledést is megállította a tárgyalások egyoldalú megszakítása néhány nappal ezelőtt. Mostanában a népszavazásokon részt vevők aránya általában negyven-ötven százalék között szokott mozogni, és évente három-négy szavazásra kerül sor.

Kevesen járulnak az urnákhoz, a legtöbb polgár a borítékot egyszerűen bedobja a helyi közigazgatás épületének postaládájába. A boríték egyébként ugyanaz, mint amiben a tájékoztató és a szavazólapok érkeztek, mindössze helyesen kell fölnyitni, s ezzel átváltozik leragasztható szavazási borítékká.

Jelenleg Svájc talán az egyetlen olyan állam a világon, amelyik megkérdezi a polgárait a Covid–19-cel összefüggő törvénykezésről. Ez önmagában is figyelemre méltó, bár a kormány az indoklásban természetesen a törvénynek csak azt az oldalát domborítja ki, amiben segítséget nyújt a munkaadóknak és a munkavállalóknak a különleges szükséghelyzetben.

A referendumot kezdeményezők szerint viszont ezzel a törvénnyel a kormány kikapcsolta a közvetlen demokráciát, és kiiktatta a népszuverenitás sérthetetlen elvét, mert gyakorlatilag olyan szükségállapotot vezetett be, mint amilyet a második világháború idején, s az egészen 1952-ig volt érvényben. Hogy ez így van-e, arról június 13-án döntenek a svájci szavazók. Az „igen”-t vagy a „nem”-et rá kell írni a szavazólapra.

A most megküldött választási borítékból három mosolygós, életrajzokkal és ajánlásokkal körített portré is kipottyant. Hárman pályáznak ugyanis a helyi kormányhivatalnoki állásra, arra a pozícióra, amely az egyes kantonokon belüli körzet központi igazgatási szervének vezetését jelenti. A pályázatot ugyanis népszavazással döntik el.

Hogyan működik a közvetlen demokrácia? Mint látjuk, Svájcban remekül. Nem volt szándékomban tanmesét gyártani a tapasztalatokból, mert ez a rendszer csak ott működik, ahol az 1848-as bevezetése óta háborúk, forradalmak, államosítások, üldöztetések és egyéb szörnyűségek nélkül éltek az emberek, és nincsenek sértett csoportok, mert valahol mindig közösen döntöttek. S aki nem vesz részt a szavazásokban – amint láttuk, ez általában a többség, – az egysze­rűen ráhagyja a döntést azokra, akik tudnak és hajlandók dönteni.