„Az Európai Unió külpolitikája nevetségessé vált. Ha nyolc közös nyilatkozatunkat söpörték eddig félre – és Kína esetében ez történt –, a kilencedik is gúnykacajt vált ki. Szánalmas papírtigriseknek látszunk, és következmény nélküli nyilatkozataink után rajtunk nevet a világ” – ezzel a kellemetlen igazsággal szembesítette a napokban Orbán Viktor miniszterelnök az uniós döntéshozókat.
Igazán nem lehet azt mondani, hogy a magyar álláspont ebben a kérdésben ne lett volna régóta egyértelmű. A legújabbat megelőző – nyolcadik – Szamizdat írásában a kormányfő Armin Laschetnek, a német Kereszténydemokrata Unió elnökének reagált hasonló témában. Akkor éppen ezért lett hazánk a berlini bírálatok célpontja, mert egyedüliként nem támogatta az Izraelt érintő uniós nyilatkozatot.
Mielőtt rátérnénk arra, miért is problematikus az unió nyilatkozatgyártási mániája, időzzünk el egy önmagában is érdekes részleten. Előbb a kereszténydemokrata Armin Laschet, majd nála erőszakosabb stílusban a szociáldemokrata Heiko Maas külügyminiszter vetette fel, hogy el kellene törölni az egyhangú döntéshozatalt az Európai Unió külügyeiről szóló döntésekben. Fáj Németországnak, hogy nem tudja egyedül uralni az uniót, mert a bosszantó tagállami szuverenitás akadályozza benne? Kellemetlen dolgok jutnak erről eszünkbe.
Berlin a saját akaratának keresztülerőltetését mindig az úgymond közös érdekbe csomagolja, ami alatt rendszerint a német érdeket érti. Például amikor Angela Merkel kancellár nagyvonalúan meghívta Németországba a szíriaiakat, és nagyjából mindenkit, aki megkísérelte annak hazudni magát, akkor hirtelen közös európai érdek lett elosztani az embereket. Persze még akkor sem arról volt szó, hogy a német vezetés elrontotta, szóval osztozzunk mi is a nyomorunkban, hanem hivatalosan a déli határ menti országokat kellett tehermentesíteni, ahol a migránsok átlépik az uniós határt. Cseles.
Visszatérve a nyilatkozatgyártásra: ne gondoljuk azt, hogy amikor Magyarország megvétóz egy közös nyilatkozattervezetet, akkor mindenki más tökéletesen elégedett lenne a dokumentummal. Nem így van, csak legfeljebb nem mernek kiállni. A magyar álláspont ezzel szemben az, hogy veszélyes ostobaságokhoz asszisztálni nem szabad.
Az Európai Unió nevetségessé teszi magát, amikor hatástalan papírokkal akar megfenyegetni nagyhatalmakat, politikai rendőrséget játszik, lekezelő, kioktató stílusban bírálja az unió stratégiai partnereit is. Végtelen arrogancia van emögött, ami nagyon jellemző az uniós liberális elitre. Csak hogy el vannak tévedve, mert amíg ők gyártják a dühös nyilatkozatokat, a világ megy tovább, sőt, a világ elmegy mellettünk.
Európa nem attól lesz erős és versenyképes, hogy külpolitikai nyilatkozatokat ont magából. Főleg nem akkor, amikor nem az első válságot kezeli félre. A kizárólagosan a nyugati vakcinákra, a közös EU-s beszerzésre hagyatkozó uniós országok bő egy-másfél hónappal vannak lemaradva hazánk mögött. A kormány ugyanis időben felismerte, hogy nem szabad kizárólag a nyugatiakra hagyatkozni, kellenek a keleti vakcinák. Nem csinált ebből politikai kérdést, hiszen a vakcinánál az a lényeg, hogy működjön.
Ez ugyanúgy szuverenitási kérdés, mint hogy a nemzetállamok megtarthassák a jogukat arra, hogy igenis megvétózzanak közös döntéseket, nyilatkozatokat. Magyarország nem papírtigris akar lenni, hanem erős, szuverén ország. A járványkezelés és a gazdaság mutatói bizonyítják, hogy ez a helyes irány, Magyarország a történelem jó oldalán áll.
(A szerző főmunkatárs)
