Deme Dániel

Vélemény és vita

Filippo Grandi úr, ön sosem tanul?

Olyat még nem láttunk az utolsó évezredben, hogy a társadalom irányító rétegei egy büntető filozófiától megbűvölve felülírják saját közösségük megmaradáshoz való jogát

Olvasom a dán menekültügyi törvénytervezetet élesen elítélő nyilatkozatát, és próbálom megfejteni, hogy a valóság, a tények, az igaz szó miért irritálja önt oly mértékben, hogy nem hajlandó meghallgatni egyetlen olyan hangot sem, amely a saját ideológiai klánja körül kialakított kenetteljes buborékon kívül rekedt. Az ön aggasztó esete bizonyos értelemben az elöregedett és krónikusan elbutult Európa metaforája, ezért engedje meg, hogy ilyen nyíltlevél-féleségben reagáljak szenteskedő felháborodására a pimasz dánok határaik védelmére hozott intézkedései láttán.

ENSZ menekültügyi főbiztosi posztja révén alkalma nyílt a világ számos országát bejárni, és saját szemével meggyőződni azokról a körülményekről, amelyek egyes kultúrákat az örökös konfliktus és az ebből származó permanens szegénység ciklusában tartják. Ön, talán megérdemelten, privilegizált helyzetből figyelhette a mára szinte követhetetlen és feldolgozhatatlan nagyságrendben zajló, Európát elárasztó népvándorlás kiváltó okait és tényezőit Afrika és Ázsia legeldugottabb konfliktuszónáiban is.

De talán pont ez a baj. Mikor járt ön utoljára szülővárosa, Milánó migránsok által lakott lakónegyedei között? Mikor indult neki egy friss esti sétának Párizs hírhedt Saint-Denis városrészében vagy London Tower Hamlets kerületében? És ha már Dániáról van szó, volt-e már Koppenhága Nörrebro városrészében, ahol a tűzoltókat kövekkel dobálják, a rendőrök járőrkocsijait megrugdossák, ahol az éjjeli órákban lakásaikba szinte rabként zárkóznak be az elköltözni nem tudó, idős helyi polgárok?

Éles nyilatkozatában ön azzal vádolja a dánokat, hogy megpróbálják megkerülni a menekültek iránt vállalt nemzetközi kötelezettségeiket azzal, hogy országuk határain kívül tervezik megítélni azok kérelmeit. Súlyos vád ez egy nyílt és modern nemzet ellen, ezért hadd kérdezzem meg én is: ön tisztában van saját tevékenységének következményeivel, hajlandó-e felvállalni a felelősséget azért, ha megvalósul az ön által oly lelkesen támogatott európai migrációs paktum, amely megnyitná országaink határait szinte bárki előtt, aki a térképen rámutat féltve ápolt városaink, közösségeink egyikére?

Nem felejtette el meghívni a sajtót, amikor a múltban lehajtott fejjel, nagyon is indokoltan, megkoszorúzta a ruandai népirtás áldozatainak emlékművét. De részt vett-e a Bataclan koncertteremben és környékén lemészárolt 130 fiatal temetésének egyikén, vagy fejet hajtott-e a Manchester Arénában felrobbantott tinédzserek emléke előtt? Megszólalt-e az Észak-Angliában évente több tízezer, muszlim bandák által prostitúcióra kényszerített kislány érdekében?

Esetleg elgondolkodott-e azon, hogy ha az ön szervezete és sok más ideológiailag hasonszőrű politikus nem lehetetlenítette volna el az illegális bevándorlók kitoloncolását, akkor élne-e még Sarah Halimi zsidó vallású francia nyugdíjas, akit Maliból származó drogkereskedő szomszédja agyonvert, majd Allahu akbar kiáltások közt kihajított az ablakon?

De ön képtelen okulni. Tudatába a világ jelenségeinek csak azon részét engedi be, amely megerősíti a már kialakult merev és kirekesztő világképében. Ezt hívják fundamentalizmusnak. A fundamentalizmus egyfajta vakság, amely meggátol saját hibáink következményeinek észlelésében, és egy bizonyos érzéketlenséget is jelent a dogmáink által okozott szenvedések iránt.

Ön többedmagával a szolidaritás és együttérzés fundamentalistája, akik csak donorokat keresnek a világban, hogy őket tudtuk nélkül felöltöztethessék abba az áldozatszerepbe, amely lehetővé teszi azt, hogy önök megmentőként tetszeleghessenek a mai kiváltságosok köreiben. Kegyetlen kis messiások, akik sosem bocsátják meg áldozataiknak, ha azok nem elég lelkesen fogadják el meghurcoltatásukat.

Ezért nem tud hát ön megbocsátani a dánoknak sem, Grandi úr, amiért pusztán rámutatnak arra, hogy az ön által kiválasztott áldozatcsoport tagjai, akiket ön már szinte robotszerűen a menekültekkel azonosít, valójában nem is áldozatok, hanem az ön veszélyes utópiáit kihasználó opportunista honfoglalók.

És elkerülhetetlenül rámutatnak arra is, hogy a fentiekből kifolyólag ön sem lehet messiás, hanem csak egy elvakult és arrogáns kis politikus, akinek sok ezer vízbe fulladt, lemészárolt, megerőszakolt, megfélemlített ember szárad a lelkén. Nem megváltó az, aki tíz ember életét pokollá teszi azért, hogy egynek megnyissa az ígéret földjének kapuit.

Volt már Európában olyan, aki a kontinenst meg akarta magának kaparintani, volt olyan is, aki inkább pusztulni látta volna, mintsem hogy másé legyen, de olyan hitvány generáció itt még nem született, amely rátukmálta volna saját otthonát, örökségét, jövőjét egy idegen népre.

Olyat még nem láttunk az utolsó évezredben, hogy a társadalom irányító rétegei egy büntető filozófiától megbűvölve felülírják saját közösségük megmaradáshoz való jogát. Példa nélküli az is, hogy világunk legellenségesebb, legpusztítóbb kultúráit felmagasztalva, épp azokat teszi meg az uralkodó elit a letargiába süllyedt nemzetek létterének örökösévé.

A dánok, kicsit megkésve ugyan, most határaik védelmével újra jelzik, hogy a megmaradást választották. Ők nyilván a biztonságban és önrendelkezésben látják jövőjüket. Ön, Grandi úr, miben reménykedik, kitől vár köszönetet, ha már szétosztotta saját és mások otthonát olyanok közt, akik sem ennek értékét, sem a hála fogalmát nem ismerik? 

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Őry Mariann

Őry Mariann

Papírtigrisek

ĀMagyarország nem papírtigris akar lenni, hanem erős, szuverén ország. A járványkezelés és a gazdaság mutatói bizonyítják, hogy ez a helyes irány, Magyarország a történelem jó oldalán áll

Boros Imre

Boros Imre

Csapda készült az európai gazdák részére

ĀMaga a módszer is nagyon jellemző. Először nem a tagországok agrárkormányzatait kérdezték meg, hogy reálisan mit látnak kivitelezhetőnek az agrárágazatokban a környezet és a klíma védelmében. Még a végén megtudták volna