Vélemény és vita
Egyenes derékkal
Fricska. A magyar labdarúgó-válogatott tagjai nem borultak fél térdre kedd este, az írek elleni mérkőzés előtt
Hittel vallom, hogy nemcsak igazuk volt, de ezzel még emberi és sportemberi nagyságukat is bizonyították. Ugyanis egy férfi – nem térdel le, csak az Isten és a szerelme előtt. Pláne nem egy ócska és hazug politikai bohózat, egy agresszív kisebbségi terror miatt.
Persze a mi gyalázatos balliberális ellenzékünk most sem tagadta meg magát. Niedermüller Péter: „Ezért megkapták a publikumtól a »Szép volt, fiúk! elismerést.« Na, pontosan ezért nem érdekel engem a magyar válogatott, szégyellhetjük magunkat. Ma este Budapesten jobb volt írnek lenni…” Polgármester úr, kvittek vagyunk: a játékosokat és a sok tíz- és százezer sportrajongót sem érdekli az ön becstelen személye!
Mert azok a jobbára férfiak (vagy büszke nők) szeretik a hazájukat, nem akarják kiirtani a nemzeti oktatást, és nem tartoznak fűnek-fának egykori munkahelyén, a híres Humbold Egyetemen.
