Lóránt Károly

Vélemény és vita

Ötvenöt százalékos böszmeség

Az Európai Parlament tagjai semmiért sem felelnek. Ezzel szemben a nemzetállami vezetőknek meg kell magyarázniuk a választóknak, miért növekszik a rezsiköltség

Az Európai Unió kormányfői május 24–25-i rendkívüli találkozójukon megerősítették a 2020. december 10–11-i tanácsülés azon határozatát, amely szerint 2030-ra az 1990-es szinthez képest legalább 55 százalékos unión belüli nettó csökkentést kell elérni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásában. Az erre vonatkozó útmutatást a bizottságnak 2021 júniusára kellett volna elkészítenie, de ez most júliusra módosult.

Ami az útmutatástól várható, az nem arra fog irányulni, hogy a kitűzött 55 százalékos célt milyen módon (milyen technológiai megoldásokkal) és milyen költség mellett lehet megoldani, hanem az egyes országok olyan előírásokat kapnak majd, hogy mely szektorokban, milyen mértékben kell a kibocsátást csökkenteniük. Ennek – többek között –része lesz a közlekedési és ingatlanszektor bevonása az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszerbe (szén-dioxid-kibocsátási kvóták és azok adásvétele), továbbá az importra kivetendő adók (karbonadók).

A zöldátalakításhoz propagálói hozzáfűzik, hogy a dekarbonizáció elő fogja segíteni a fenntartható gazdasági növekedést, munkahelyeket teremt, egészségügyi és környezeti előnyöket eredményez, továbbá hogy a zöldtechnológiákkal kapcsolatos innováció előmozdításával hozzájárul az uniós gazdaság globális versenyképességének hosszú távú növeléséhez. Ehhez a programhoz teszünk az aláb-biakban néhány megjegyzést.

Az egész klímaprogram arra a feltételezésre épül, hogy a Föld elmúlt száz évben tapasztalható felmelegedése az ember által okozott szén-dioxid-kibocsátás miatt van, amit a további melegedés megakadályozása érdekében – amely számos katasztrófa előidézője lenne – zéróra kell csökkenteni. Ezt jelenti a klímasemlegesség. A doktrínát alátámasztja, hogy a Föld tényleg melegszik, a levegő szén-dioxid tartalma valóban nő, és a szén-dioxid egy üvegházhatású gáz.

Az elméletnek ellentmond viszont, hogy a klímamodellek sokkal gyorsabb növekedést jeleztek előre (a bennük lévő pozitív visszacsatolás miatt), mint a ténylegesen megfigyelt. Az 1940-es és 1970-es évek között például a Föld átlaghőmérséklete annak ellenére csökkent, hogy a szén-dioxid-kibocsátás növekedett. Az antarktiszi és grönlandi jégmagfúrások több százezer évre visszanyúló adatai szerint a Föld hőmérséklete és a levegő szén-dioxid tartalma valóban párhuzamosan haladt, de a melegedés általában megelőzte a szén-dioxid-koncentráció növekedését.

Miskolczi Ferenc légkörfizikus (és más tudósok) szerint a Föld hőmérsékletét alapvetően a légkör vízpáratartalma határozza meg és nem a szén-dioxid. A Milankovics-elmélet szerint az elmúlt félmillió évben a Földön megfigyelhető eljegesedési és felmelegedési szakaszokat alapvetően a Föld pályaelemeinek periodikus változása határozza meg, és jelenleg éppen egy jégkorszak felmelegedő szakaszában vagyunk. Hogy a szén-dioxid klímahatásával kapcsolatos feltételezés hogyan vált megcáfolhatatlan dogmává, az egy külön történet, erről rendkívül érdekes olvasmányt nyújt Wolfgang Behringer A klímaváltozás kultúrtörténete című könyve.

Hagyjuk el azonban egyelőre a szén-dioxid hatásáról folyó vitát, ami egyébként elég egyoldalú, mert aki a dogmával nem ért egyet, azt nem engedik szóhoz jutni, ezért úgy tűnik, mintha mindenki támogatná ezt az elméletet. Ehelyett nézzük meg, megvalósítható-e egyáltalán a klímasemlegesség 2050-ig. A válasz egyértelműen az, hogy nem. Minden prognózis azt mutatja, hogy elsősorban a fejlődő-felzárkózó országok gyorsan növekvő energiaigénye és az e térségekben várható jelentős népességnövekedés miatt a világ energiaigénye növekedni fog, és ennek az energiaigénynek nagy részét szükségképpen szénerőművekkel fogják kielégíteni, mert ezeknek az országoknak ez áll rendelkezésükre.

Egy ország energiaigényének nap- és szélerőművekkel való kielégítése a fantazmagóriák kategóriájába tartozik, erre később bemutatunk egy számítást. Egy megoldás azonban lenne a fejlődők irányába is, ha az energiaigényeket atomerőművekkel elégítenék ki, de a szén-dioxid-mentesítő (zöld)mozgalmak számára az atomenergia az ördög öreganyja.

Elvégeztem két számítást. Az egyik azt tételezte fel, hogy az Európai Unió energiaigényét alapvetően szél- és naperőművekkel oldjuk meg, a másik, hogy atomerőművekkel. Az előbbi esetében az jött ki, hogy a szélfarmok helyigénye 258 ezer négyzetkilométert, a naperőművek területigénye 44 ezer négyzetkilométert igényelne. Az előbbi Olaszország, az utóbbi Dánia területi nagyságának felel meg. Megvalósult erőművek tényadatai alapján azt is kiszámítottam, hogy a megújuló erőforrások teljesítménye időbeli ingadozásának kiegyenlítésére milyen elektromos tárolókapacitások szükségesek.

Az eredmény 5054 terawattóra, ami 2330 milliárd személygépkocsiban használatos ólomakkumulátor kapacitása. De számolhatunk Elon Musk legkorszerűbb Tesla Powerwall 6,4 kilowattórás akkumulátorával is, ebből csak 262 milliárd darabra van szükség, amelynek költsége 786 ezermilliárd dollár, ami az USA közel negyvenévi GDP-jének felel meg. A számításokat persze lehet csűrni-csavarni, de a nagyságrendek nem fognak megváltozni. Az atomerőművekkel viszont valóban nagymértékben lehetne csökkenteni a szén-dioxid-kibocsátást, mégpedig megfizethető áron, mert nem kell tárolókapacitás.

Az uniós klímajavaslatokhoz soha semmilyen megvalósíthatósági tanulmány nem készült annak ellenére, hogy az ehhez szükséges összes adat- és technológiai ismeret rendelkezésre áll. A 2030-ra vonatkozó, eredetileg 40 százalékos szén-dioxid-kibocsátáscsökkentési előírást (1990-hez képest) úgy licitálták fel előbb 50, majd 55 százalékra, hogy mögötte az Európai Parlament baloldali frakcióinak politikai akaratán kívül semmilyen alátámasztás nem volt és nincs is.

Ursula von der Leyen azért, hogy a bizottsági elnökségét elnyerje, és az egész bizottságot a parlament elfogadja, eleve felvállalta az 55 százalékot, amit egyébként a parlament egy határozattal már 60 százalékra emelt. Az egyes országok energia- és klímatervei, amelyek mögött valamilyen számítások mégiscsak lehetnek, mind a 40 százalékos céllal készültek, mégpedig 2019 végéig. Mire a nemzeti energia- és klímatervek elkészültek, a célokat 40 százalékkal (40-ről 55 százalékra) emelték fel, akárcsak nálunk Rákosiék az I. ötéves terv beruházási céljait.

A kitűzött célok teljesíthetetlenek, és ha mégis megpróbálják, komoly zavarokat fog okozni a gazdaságban, és a meglóduló energiaárak miatt nagyarányú inflációt indíthat el, hiszen az energiaárak mindenhová begyűrűznek. Az Európai Parlament tagjai semmiért sem felelnek, hasonlóképpen az Európai Bizottság sem. Ezzel szemben a nemzetállami vezetőknek mégiscsak a választók elé kell állniuk és megmagyarázniuk, hogy miért növekszik a rezsiköltség, miért vesztik el esetleg tömegek az állásukat (ott, ahol még szénerőművek vannak), vagy hogy miért akadozik a villamosenergia-ellátás.

Előre látható a nemzetállami vezetők összeütközése a bizottság irreális terveivel és esetleg egymással is. Végül, majd úgy 2030 körül, ha lesz a bizottságnak egy Gyurcsány kaliberű vezetője, zárt ajtók mögött elmondhatja, hogy elk**tuk, nem kicsit, nagyon, Európában ilyen böszmeséget még nem csináltak (ami persze túlzás lenne, mert az euró bevezetése hasonló böszmeség volt).

Magyarország mindeddig kitűnően teljesítette a szén-dioxid-kibocsátáscsökkentési előírásokat, mert a bázisév 1990 volt, ami után a magyar nehézipar összeomlott. Még van lehetőség, a lignittüzelésű Mátrai Erőmű leállítása, ezzel teljesíthető a 40 százalékos cél, de ezzel ki is merültek a könnyen kiaknázható lehetőségek. Egyébként a legutolsó rendelkezésre álló adatok szerint hazánkban a szén-dioxid-kibocsátás már nem csökken, hanem nő.

Az eddig üzembe helyezett 2300 megawatt naperőművel a hazai villamosenergia-rendszer elérte a szabályozhatóság határát, vagyis megnő a veszélye a rendszer összeomlásának, ahogy ez az e tekintetben előttünk járó Kaliforniában és Texasban már gyakorlat. Minden további lépés horribilis pénzbe fog kerülni, mert meg kell építeni a szabályozókapacitásokat, emellett problémát fog jelenteni az ország fogyasztásának egyharmadát kitevő import biztosítása is.

Mindez nem szükségszerű, hanem az Euró-pai Unió valóságtól teljesen elrugaszkodott ötleteinek eredménye, amelyeket olyan bürokraták találnak ki, akiknek böszmeségükért semmilyen felelősséget nem kell vállalniuk. 

(A szerző közgazdász, a Nemzeti Fórum tanácsadója)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Örökség

ĀFricska. Hogy immáron lerágott csont Karácsony Gergely nyelvtudása, létezhetetlen diplomája és egyetemi pozíciója?

Őry Mariann

Őry Mariann

Bohócpolitika

ĀNagyon várta a nyugati sajtó az elmúlt hétvégét. Végre tüntetés Budapesten! Ilyenkor mindig nagy a várakozás, hátha most válik végre a kijevi Majdan térré a Kossuth tér