Bohócpolitika

A magyar tüntetésszervezők hálás helyzetben vannak ilyenkor, hiszen tudják, hogy ha az Orbán-kormány ellen hívják utcára az embereket, akkor garantált a figyelem, függetlenül attól, hogy hány magyar vagy akár európai ember életét ténylegesen érintő ügyben vannak felháborodva éppen.

A világ egyik vezető egyetemének tervezett budapesti campusa mint tüntetéstéma, nem rejt magában olyan óriási potenciált, mint a veterán szervezők azt gondolták. Karácsony Gergely váltig állította, hogy csak és kizárólag a Fudan Egyetem campusáról van szó, nem Kína és pláne nem a kínai emberek ellen tüntetnek. Ehhez képest a múlt héten sorra vették nagyjából az összes olyan kérdést, amivel a kínaiak tekintélyes részét meg lehet sérteni. Az utcaátnevezéses akció ráadásul tipikus liberális pótcselekvés, öncélú magamutogatás, amelyből a kerület és a város lakóinak nulla haszna van.

Felelősen várost vezetni persze nehéz dolog, és tele van olyan munkával, ami túlmutat a Facebook-kedvelések gyűjtésén. Persze semmi meglepő nincs abban, hogy Karácsony Gergely inkább akciózgat, hiszen alig másfél év úgynevezett városvezetés után szégyenérzet nélkül egyértelműsítette: neki Budapest csak ugródeszka.

Hasonlóképp nincs meglepő abban sem, hogy ha a balliberális oldal külpolitikát akar játszani, akkor fogalmatlan otrombaság lesz belőle. A komplett egyesült balliberális oldalról elmondható ugyanis, hogy külpolitikai elképzeléseik egészen abszurd módon alakulnak.

Akivel a magyar kormány jó kapcsolatot ápol, az rossz és ellenség, aki támadja a magyar kormányt, annak pedig a kegyeiért esedeznek. Menthetetlenül provinciálisak, és beszűkült gondolkodásukat az sem zavarja meg, ha – korábbi – önmaguknak is teljesen ellent mondanak.

Ahogy a kínai diplomácia, úgy a Global Times című lap sem vette jó néven az utcaátnevezéseket, az ötletgazdákat pedig találóan bohócoknak nevezték. Elgondolkodtató, hogy ez nemcsak Budapestről nézve ennyire egyértelmű, hanem még Pekingből is.

Provokatív politikai akciókkal keresztbe tenni a kínai–magyar kapcsolatoknak nem túl hálás feladat. Egyrészt az érintettek helyén tudják kezelni ezeket a megnyilvánulásokat, másrészt pedig múlékony az a figyelem, amit ezzel ki tudnak vívni. Jó pontokat gyűjthetnek nyugati liberális barátaiknál, de hosszú távú haszna nem sok van.

Az ilyen, értékelvűnek mondott, valójában simán aktivista „külpolitika” nem véletlenül nem a tényleges kormányzati felelősséggel bírók, hanem az ellenzék és – Deutsch Tamás szavaival élve – az Európai Parlamentet politikai rendőrséggé átalakítani vágyó balliberálisok sajátja. Az EP-ben el lehet bohóckodni akkor is, ha az adott képviselő saját országa eközben pragmatikus, realitásokon alapuló külpolitikát folytat, akár nyíltan, akár erkölcsi kioktatások és drámai bírálatok mögé rejtve.

Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter kipukkasztotta a lufit, amikor vasárnap azt nyilatkozta, a kormány nyitott rá, hogy 2023-ban népszavazás döntsön a Fudan Egyetem budapesti campusáról. Észszerű döntés akkor vitatni meg ezt a kérdést, amikor valóban ismert minden részlet. Megfelelő időben és megfelelő tájékoztatással kikérni az emberek véleményét ugyanis valóban felelős politizálás, szemben a balliberális hisztériakeltéssel.

Addig pedig érdemes levonni a tanulságokat. Bohócokra nemhogy országot, de várost, sőt kerületet sem tanácsos bízni.

(A szerző főmunkatárs)