Kondor Katalin

Vélemény és vita

Apró ötletek Európából

Csak az ostoba nem látja ugyanis, hogy jó ideje már minden azt a tervet alapozza meg, azt célozza, hogy az emberekből tökéletes fogyasztógépet „varázsoljanak”

Méghozzá a nagyon demokratikus Európából. Ahonnét akár akarjuk, akár nem, naponta vagyunk kénytelenek szembesülni azzal, hogy mi vár ránk, ha az Európai Unió fő istállómesterei-nek elképzelései valóra válnak. Ugyanis a sajtó jóvoltából naponta megkapjuk az adagot őrült elképzeléseikből, mint a kábítószeresek a beetetéssel megbízott aljasoktól.

Én azt látom, ostoba és hátsó szándékú terveiket egyre szomorúbban és egyre nagyobb kétségekkel, félelemmel fogadják az emberek. Már persze azok kivételével, akik egyetértenek velük. Nem is elsősorban nálunk, ahol a hivatalos politika jobboldali szereplői szünet nélkül kénytelenek küzdeni a normális életért az agyament, természetellenes, szabados, vagy inkább szándékosan provokatív intézkedések, tervek ellen, hanem szerte az elgyávult Európában.

Jól kimért adagokban zúdítják ránk az elferdült elmék kitalációit, egyesek egyrészt azért, mert beteges lényük azt diktálja nekik, hogy másokat is megrontsanak – lásd a pedofilbotrányokat – mások meg azért, hogy hatalomvágyuktól vezérelve, fűt-fát megígérve elkábítsák reménybeli híveiket.

Valami valahol a világban nagyon elromlott, hogy oly sok embert lehet átverni nyilvánvaló hazugságokkal, avagy eltéríteni egy olyan útra, amely csakis tisztességes emberhez méltatlan jövőt ígér. A kábításhoz a gyógyszert már elég régen feltalálták, s nagyon sokan éltek is vele. Csak az ostoba nem látja ugyanis, hogy jó ideje már minden azt a tervet alapozza meg, azt célozza, hogy az emberekből tökéletes fogyasztógépet „varázsoljanak”. Család, barátság, természetes kapcsolatok és főleg gondolkodás nélkül eléldegélő, befolyásolható, magányos „egyedi példányt”.

Nem Kosztolányi versének értelmében. Azaz cseppet sem egyedüli példányt. Hanem olyat, aki örvend az ígéretnek, miszerint nyugdíjasként 150 ezer forint üti a markát, ha ámítójára, átverőjére adja voksát. Aki tehát megvehető, akinek nem jut eszébe, mi lesz akkor, ha elkölti a 150 ezret, merthogy ez egyszeri „jutalom”, s nem követi újabb 150 ezer. Mi bizonyíthatná jobban, mint a nyugdíjasok megvásárlására felajánlott dobrevi 150 ezer, hogy eladó az egész világ, eladó az erény s a bűn.

Mi szerencsére /még/ nem tartunk ott, ahol a németek, akiknél a bevándorlást támogató szervezetek ez idő tájt azzal az ötlettel álltak elő, hogy a lakástulajdonokat ki lehessen sajátítani. Magyarán, aki ingatlanokkal kereskedik, annak bérlakásait, pontosabban annak egy jelentős részét sajátíthassa ki a közösség, mert a migránsoknak is joga van lakáshoz, ahogy minden embernek. Ezek szerint anélkül, hogy megdolgoznának érte. Mindebből – meg még sok mindenből – vajon arra követ­keztethetünk, hogy jöhet az erőszakos betelepítés? Netán a társbérletesítés, mint az ötvenes-hatvanas években minálunk? S bárki idegent beköltöztethetnek a lakásokba? Bravó, németek! Csak így tovább.

Egy határral tovább lépve újabb roppant demokratikus jelenségeket figyelhetünk meg. Állítólag még nem volt olyan francia elnök, aki oly alacsony népszerűségi indexet mondhatott volna magának, mint Macron. És mindezek ellenére azt mondják az okosok, hogy a jövő esztendei választásokon ő az esélyes. Naná, hogy azért, mert beállnak mögé a láthatatlan támogatók.  A demokrácia nagyképű hazájában történhet meg mindez! Ahol a roppant demokratikus migránsoknak hála naponta átlag három keresztény templomot ér támadás. Bravó, Franciaország!

Mindeközben az ENSZ újból aggódni kezdett. A migrációs politika felülvizsgálatát sürgette az Európai Uniótól, tanácsolva, hogy nyissanak új, biztonságos migrációs útvonalakat, hogy ne sérüljenek a bevándorlók emberi jogai és méltósága. A templomégető migránsok által lefejezetteké, az ablakon kidobáltaké sérülhet. Bizonyára ez is roppant demokratikus dolog.

S akkor még nem szóltunk olyan világszervezetekről, mint például az UNICEF, melynek „szakértői” állítólag úgy vélekednek, hogy a pornográf tartalmaktól, könyvektől még épülhetnek is a gyerekek. Egy nap hírterméséből válogattam a fenti példákat, de végtére is mindegy, mert szünet nélkül ömlenek ránk az abnormális, felháborítóbbnál felháborítóbb ötletek, nézetek, a választék óriási.

A történelem így vagy úgy, de ismétli önmagát. Mostanában olvastam Nagy Sándor makedón királyról, aki meghódította az egyiptomi Alexandriát, és fel is virágoztatta. Halála után egyik hadvezére egy olyan könyvtárat hozott létre a városban, amely állítólag az antik hellén világ minden akkori tudását őrizte könyveiben. Piedesztálra emelve a tudást, az értéket. Csillagászatról, irodalomról, földrajzról, mindenről, amit tudni érdemes. Fel is égették az akkori tudásellenesek, nem is egyszer. Végső elpusztítására a Krisztus utáni hetedik évszázadban „került sor”. Ahogy a kutatók megírták, a mohamedánok „igazhitű” tette volt az ezeréves felbecsülhetetlen értékű gyűjtemény eltüntetése – merénylet a kultúra ellen.

Igen, a történelem ismétli önmagát. Mert hagyjuk. És a Sátán örül. Tudja, mit csinál. 

(A szerző újságíró)


 

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Háló

ĀFricska. Egyre több a nagy hal a Jobbik hálójában!

Őry Mariann

Őry Mariann

Szövetségek

Ā„Mi nem a migrációhoz való jogot védjük, hanem a szülőföldön való boldogulás jogát” – ezt mondta Santiago Abascal, a spanyol VOX elnöke, amikor múlt heti budapesti látogatásán az illegális bevándorlásról kérdeztük