Karácsony, a másholember

Karácsony Gergely sosincs ott. Mindig máshová készül, semmit nem fejez be. Doktori iskola, nyelvvizsga, Medián, Zugló és a főváros. Jöhet az ország? Lehet és kell is a főpolgármester alkalmasságán vitatkozni, hisz mégiscsak miniszterelnöknek készül, de talán fontosabb arra rámutatni, hogy élete során eddig minden komoly feladatot dolgavégezetlenül félbehagyott.

A progresszív politikában sosincs „most”. Mindig van egy újabb és újabb kijelölt „ideális” állapot, illetve holnap érvényét fogja veszteni az, ami ma van. A haladó attitűd – habár minden oldalon létezik jelentéstartalma – a balliberális világ paradigmájává vált.

A politikában akkor érhető tetten a lényeges jelentésbeli különbség, amikor a liberális és a baloldal – ami ma már végérvényesen összeállt a globalista szellemiség zászlaja alatt – kizárólag magának tulajdonítja a helyes út kijelölését, és azt is, hogy mit jelent a fejlődés. Kicsit tágítva a perspektívát: kisajátítják annak tudását, hogy mire van szüksége az emberiségnek. Ők tudják csak az ideális állapothoz vezető utat, amelyhez a fennállót mindig meg kell változtatni.

Nincs „most”, nincs „jelenlét”, csak a jövő, pontosabban a jövő ígérete. Karácsony Gergely ilyen politikus. Progresszív alapállású, de a haladók közül az ingatag és a tehetetlen típus. Olyan, aki sokat beszél róla, de tenni alig tesz valamit az ideálisnak kijelölt jövőért. A balliberális progresszív attitűd ugyan jelen van, ám a változtatás és a kezdeményezés hiányzik. És persze – miközben a fennállót azért lerombolja – mindent félbehagy.

Karácsony Gergely a pontosan száz éve elkezdődött progresszív gondolkodás legkisebb gyermeke. Nagyon hosszú a sor, benne liberálisokkal, marxistákkal és radikális csoportokkal. Ahogy Békés Márton történész, a Terror Háza Múzeum kutatási igazgatója e lap hasábjain egy múlt heti interjúban rámutatott: egymást követte „a Martinovics-páholy, a szabadgondolkodók számos folyóirata, a Polgári Radikális Párt, az antiklerikális olvasókörök és a Népszava kulturális rovata vagy a Galilei Kör.

Lukács az 1919-es forgatókönyvét érvényesítette 1945-ös hazatérését követően is, de akkor is, amikor a szárnyai alól kikerült a Lukács-iskola, amelynek második nemzedéke a demokratikus ellenzékbe torkollott”. Majd jött a rendszerváltoztatás, jött az SZDSZ, ami a progresszióban egybefonódott az utódpárttal. A posztkommunista–liberális szövetség egyenesági leszármazottja Karácsony, aki minden tekintetben a sor végén kullog.

A főpolgármester mindenesetre úgy áll előttünk, mint aki tudja, mi lenne jó Zuglónak, a fővárosnak, aktuálisan a hazának, de a „most”-ban nem cselekszik. Beszél a kamerának, posztol a közösségi oldalon, ötletel a DK-s tanácsadókkal, talán pislákol benne valamiféle tenni akarás is, de a konkrét cselekvés elmarad. Pedig a politika a cselekvés művészete is, nem csupán az állandó kompromisszumok keresése – ez hatványozottan igaz lehet a főpolgármester eddigi politikai útjára.

Zuglóban ambiciózus ígéretekkel indult, de hamar megtört a lendület. Zavaros parkolási szerződések, problémás gazdálkodás, nem nyilvános önkormányzati tartozások és sokkal kevesebb zöldítés, mint amit előzetesen megígért. Karácsony 2014-ben úgy vette át a kerület vezetését, hogy 2 milliárd forint volt a kasszában, amit a ciklus végére „sikerült” 50 millió forint alá csökkentenie, miközben olyan gigaberuházás nem történt, ami közvetlen haszonnal járna ma.

Persze ezen is lehet vitatkozni, a számokról is mást állít az expolgármester, de álljon itt a főszereplő kiszivárgott gondolata: „Ha visszamegyek Zuglóba, akkor ott engem elásnak. Az a baj, hogy… Most tudnék mesélni néhány sztorit, de a szocikkal közösen nem tudunk indulni.” Értse ki-ki úgy, ahogy akarja!

Jól mutatja Karácsony gyenge politikai érdekérvényesítő képességét az is, hogy miközben zöldpolitikusnak tartja magát, polgármestersége idején Zuglóban mindössze 2100 fát ültettek, ami annak fényében, hogy ez nagyságrendekkel alacsonyabb volt, mint az akkori kerületek átlagos eredménye, gyenge, mondhatni félbehagyott munka volt. A Bús Balázs által vezetett óbudai önkormányzat például 6500 fát telepített – hogy értsük az arányokat!

Hogy főpolgármesterként mit és milyen hatékonysággal sikerült megoldania eddig, azon még hosszan lehet és fogunk is vitatkozni. De mintha már nem is ott lenne. Mintha már máshol járna. Mintha ismét úgy akarna továbblépni, hogy nem fejezte be a rá bízott feladatát. Mert megint máshol van.

(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)