Vélemény és vita
Az Apró–Dobrev-klán esete a hatalommal
Mentve a menthetőt az Apró–Dobrev családnak nem maradt más választása, mint a politikai agyhalott Gyurcsány Ferencet a frontvonalból kimenteni, és lecserélni a szellemileg lényegesen jobb karban lévő feleségére, Dobrev Klárára
Az elmúlt napokban Dobrev Klára személyében bejelentkezett a hatalomért az Apró család harmadik generációja. Ma már történelmi tény, hogy a morális határok nélküli volt kommunisták részéről mindig is töretlen az akarat az egykori politikai és üzleti befolyásuk átörökítésére. Ne legyenek kétségeink afelől, soha nem tettek le arról, hogy restaurálják a rendszerváltozáskor elveszített hatalmukat.
Már mintegy hét évtizede annak, hogy az Apró-dinasztiát alapító hírhedt, a Nagy Imre kivégzéséért is lelkesen lihegő kádári főkáder Apró Antal a zsidó tulajdonostól kalandos módon hozzá került szemlőhegyi villában tengette a bolsevik vezérek sanyarú életét. Ráérő idejében gondolt egy nagyot, és elkezdte tervezgetni családja hatalmi térfoglalását. Az internacionalizmus eszméjéhez hűen Apró Antal lánya, Piroska házasságkötése révén a bolgár kommunista fővonalhoz tartozó Petar Dobrevvel erősítette a família szerteágazó és szövevényes bolsevik kapcsolatrendszerét.
Aztán a rendszerváltozás időszakára a kommunista fő elit részévé combosodott Apró–Dobrev-klán 1989–1990-ben sikeresen átmentette és meg is szilárdította hatalmi pozícióit. Majd a rendszerváltozás korai, a posztkommunista anarchia éveiben a komprádor prominensek közé tartozóként tovább növelte befolyását.
A család ekkor az átlagemberek számára láthatatlan volt, de a velük ezer szálon összefonódó MSZP mindig is jó hozzáférést biztosított nekik a közhatalomhoz, ami elengedhetetlennek bizonyult üzleti érdekeltségeik fenntartása szempontjából. Így aztán Apró Piroska a rendszerváltozás után többek között olyan csúcstisztségeket tölthetett be, mint a Magyar Hitelbank, a Hungexpo és az Eximbank igazgatótanácsi elnöksége, de volt Horn Gyula kabinetfőnöke is. Abban az időben az egyik legbefolyásosabb embernek számított.
A Fidesz kormányra kerülésével, 1998-ban azonban a helyzet gyökeresen megváltozott. Az Apró–Dobrev család érdekeinek politikai érvényesítéséhez ekkor már egy frontvonalbeli politikusra is szükség mutatkozott. Kapóra jött a családnak az ifjúszocialisták fényes szele által odafújt és ’95-ben beházasodott, fiatal, törtető, ifjúkommunista vezetői múlttal rendelkező, ám semmilyen politikai tehetséget nem mutató Gyurcsány Ferenc.
Nem értem, hogy Klára asszonynak miért pont egy ilyen gátlástalan, mosdatlan szájú (balatonőszödi beszédből pl. „elk…..tuk, nem kicsit, nagyon”, „ez a k….va ország”) ficsúrra fájt a foga (fene a gusztusát!).
Gyurcsány közszereplőként történő felépítése nem kevés energiájába, könnyhullajtásába és idejébe kerülhetett a családnak. Már jóval politikai színre lépése előtt megkezdődött emberünk formába hozása annak érdekében, hogy használható figurát faragjanak belőle. Aztán eljött a debütálás ideje, 2002-ben az akkor még csak harmincéves Dobrev Klára, Ferike felesége édesanyja példáját követve Medgyessy Péter kabinetfőnöke lett.
Ezért aztán nem is csodálkozhattunk azon, hogy férjének rögtön sportminiszteri állás dukált, ámbár Gyurcsány annyit értett a sporthoz, mint nyúl a hócipőhöz. Arra azonban mindez jó volt, hogy megkezdődjék Gyurcsány pozicionálása, aki rövid idő múltán, 2004-ben, egykori kiváló ifjúkommunista vezetőhöz illően jótevőjét, Medgyessy Pétert hátba szúrta, és így ízibe be is ülhetett annak székébe.
Egy ideig ez a bolsevik hatalomátmentő modell kiválóan működött. A család a háttérből kockázat nélkül, láthatatlanul irányított. A politika forgószínpadán pedig Gyurcsány Ferenc a modern szociáldemokrata politikus szerepét imitálva illegette magát, és szórakoztatta a nagyérdemű közönséget. Olykor még maga is elhitte, hogy ő valóban az, akinek a szerepében tetszeleg. A projekt azonban többszöri megroppanás után 2009-ben végleg zátonyra futott.
Mégis, az utolsó pillanatban ördögi ravaszsággal sikerült gondoskodni arról, hogy Gyurcsány Ferencet egykori politikai bajtársa és közeli üzlettársa, Bajnai Gordon váltsa a kormányfői székben. Így az Apró–Dobrev-klán egy huszárvágással megoldotta, hogy továbbra is közvetlen hozzáféréssel rendelkezzen a „mézesbödönhöz”. A balliberális hatalom 2010-ben bekövetkezett földrengésszerű összeomlása utáni MSZP-s belharcokban aztán Gyurcsány nagyot bukott.
Mindez azzal fenyegetett, hogy a klán végleg kiszorul a politikai hatalomból. Az Apró–Dobrev család azonban továbbra sem tett le arról, hogy restaurálja egykori hatalmát. Erre a célra találták ki a családi projektként összetákolt Demokratikus Koalíciót (DK). Ha kicsi is volt az új politikai formáció, de legalább teljes egészében az övék volt, és a totális ellenőrzésük alatt állt.
Időközben azonban az Apró–Dobrev-klánnak szembesülnie kellett azzal, hogy Gyurcsánynak a 2006-ban megkezdett brutális zuhanórepülése tovább folytatódik, és minden erőfeszítés nélkül sikerült a legelutasítottabb politikussá leküzdenie magát hazánkban. Sőt az utóbbi években a kígyózó kígyókkal és a „terépcsecső” kimondhatatlan nevű démonokkal folytatott küzdelmeiben is vesztésre áll.
Ezért aztán, mentve a menthetőt, az Apró–Dobrev családnak nem maradt más választása, mint a politikai agyhalott Gyurcsány Ferencet a frontvonalból kimenteni, és lecserélni a szellemileg lényegesen jobb karban lévő feleségére, Dobrev Klárára. Ezzel a kockázatos, előremenekülés jellegű döntéssel a klán egy harminc éve jól működő hatalomátmentő modellt dobott a sutba. Ugyanis így egy vér szerinti családtag került a politika élvonalába.
Klára asszony nem hezitált egy percet sem, az unió parlamentjébe bekerülve hozta is a bolsevikokra jellemző, de már szociáldemokrata köntösbe bújtatott formáját, amellyel ízibe nekirontott a keresztény vallásnak és hazánknak. Döbbenetes, hogy szellemileg mennyire lekopírozott alakja felmenőinek, és mennyire képtelen az igazmondásra.
Úgy látszik, valóban igaz az a rendszerváltáskor keletkezett mondás, miszerint bolsevik kutyából soha nem lesz demokratikus szalonna. De hát férjének is hasonló gyengéi vannak, hiszen 2006-ban Balatonőszödön ő maga ismerte be, hogy „hazudtunk reggel, éjjel meg este”. Ők ketten mégiscsak egy pár, muszáj, hogy legyenek közös jellemvonásaik.
Idáig is tudtuk jól, hogy az Apró–Dobrev-klán végső célja nem az európai parlamenti képviselőség megszerzése. Dobrev Klárát a magyar kormány és a nemzeti-polgári, keresztény oldal Brüsszelből történő bosszantása hosszú távon nem elégíti ki. Azt sem tartom valószínűnek, hogy Klára asszonyt az unió parlamentjében zajló munka annyira földobná.
Bár lassan, de láthatóan mostanra már ráérzett a nyilvános szereplések édes ízére. A felszín mögött már korábban is egy rejtett stratégia sejlett, amelynek végső célja Dobrev Klára politikai pozicionálása, felkészítése, megismertetése, majd a maga idejében, s ez napjainkban történik, teljes csúcsüzemmódba kapcsolása.
Az uniós képviselőség kiváló alkalom volt arra, hogy Klára asszony folyamatosan tréningezzen, ráadásul még jól meg is fizetik érte. Kiváló felkészülési lehetőség ez az igazi célt jelentő 2022-es hazai parlamenti választásokra. Így aztán nem okozott meglepetést, amikor a Demokratikus Koalíció anyák napján szörnyen ünneprontó módon bemutatta miniszterelnök-jelöltjeként Gyurcsányné Dobrev Klárát.
Legalább ezen a napon megkímélhették volna a magyar édesanyákat ettől a zsibbasztó hírtől. Egy nagy parádét akart csinálni a DK a bejelentésből, s bár a show-jelleg megvolt, de csak tartalom nélküli, nagy löttyös indulattal előadott hazug kijelentésekkel tudott előrukkolni a miniszterelnök-jelölt.
Várhatóan tovább folytatódik Dobrev Klára hisztérikusan harcos hazai politikai ámokfutása. Hirtelen támadt küldetéstudattól megvilágosodott további nyilatkozatokra lehet tőle számítani. Ráadásul radikális oltásellenes aktivistaként újabb szélsőséges és agresszív forradalmi gondolatokkal fogja még hergelni hallgatóságát. Az is borítékolható, hogy végül ő lesz az ellenzék csúcsjelöltje.
Klára asszony megpróbálja majd a családi küldetést beteljesíteni, az Apró–Dobrev-klán politikai és üzleti befolyását átörökíteni. Ezért is jó lenne végre tudni, hogy kiknek a bűne a valódi elszámoltatás hiánya, és hány kétharmadra van még szükségünk, hogy megszabaduljon az ország a bolsevik háttértől.
(A szerző jogtanácsos)