Kondor Katalin

Vélemény és vita

Világok és napok

A fejlődésnek arra a fokára jutottunk el, hogy ma már mindennek van úgynevezett „világnapja”

Egyesek ezeket akciónapoknak nevezik. Gyengébbek kedvéért írom le, ez azt jelenti, hogy egy-egy világproblémát kiválasztanak az ostobaságot kitalálók klubjában, s megneveznek egy dátumot, no, az lesz a világnap. Akkor aztán szinte huszonnégy órában arról a bizonyos „világproblémáról” van szó, az dől mindenhonnan, tévéből, rádióból, újságokból. Nem is merne az ember elfeledkezni róla.

Én ugyan még soha eddig nem hallottam arról, hogy egy-egy világnap bármit is megoldott volna a felvetett „világproblémát” illetően, de fátylat rá! Lényeg, hogy ilyenkor megannyiszor lehet rózsaszín lufikkal átvonulni a Lánchídon, csupa celebbel a felvonulók élén, hogy felhívják a figyelmet a mellrákszűrés jelentőségére.

Lehet a világ úgynevezett „túlfogyasztásáról” világnapot tartani, de nem ismerünk statisztikát arról, hogy a pusztán ide-oda vonulgatástól valami is változott volna, például kevesebb lenne a mellrákos, avagy kevesebb bor-sör-pálinka, felvágott, hurka, kolbász, kenyér fogyott volna.

Akár aznap, akár mondjuk másnap. Magam inkább azt gondolom, az egészségtan oktatásával, a rák leküzdése érdekében végzett tudományos munka támogatásával, a világ eddig meg nem oldott gondjainak tantervbe „emelésével” és szívós munkával lehetne elérni, hogy a veszélyes betegségek és jelenségek ellen sikerrel vegye föl a harcot az emberiség.

Azt már szinte le sem merem írni, hogy szeretettel, mert ilyen szentimentális dolgot manapság kockázatos emlegetni. Pedig, ha meg akarjuk értetni a világ gondjait az emberekkel, akkor ahhoz sok türelem, szeretet, elbeszélgetés kell. És tudás. Ez utóbbiakat eleddig még nem vittük túlzásba.

Egyetlen világnap erejéig sem, nemhogy egy éven át. Manapság például minden ruhatervező, legyen az világhíres külföldi, avagy ismert magyar, azt állítja magáról, hogy ő „nem fogyaszt túl”, mert újrahasznosított anyagokból készíti a kollekcióját. Aha! Legyenek kedvesek elmesélni, ki ellenőrzi ezt? Mert én elhiszem, de nem tudom ellenőrizni. Tényleg, csak úgy hirtelen elkezdtek „újrahasznosítani”? Ripsz-ropsz?

Még mielőtt félreértene bárki, leírom, a mi sorsfordító történelmi eseményeink, évfordulóinak megünneplése egyrészt kötelességünk, másrészt műveltségünkhöz tartozik. Ezeknek semmi közük a mesterségesen kitalált, de eredményt nemigen hozó világnapokhoz. A mi évfordulóink a mieink. Az olyan furcsaságok viszont, mint például a béke világnapja, kissé megmosolyogtatóak.

A békéé? Amikor nincs egyetlen nap sem a Földön, amely háborúság nélkül telne el? Tud valaki arról, hogy e napon csak és csakis béke volt a Földön bármikor is? Amikor minden fegyvert letettek 24 órán át az emberek. Aligha. Milyen világnap az ilyen? Hogy erre magyarázatot kapjunk, kérjük meg a rejtvényfejtők világnapjának híveit – merthogy ilyen is van –, segítsenek kitalálni. Hátha arra is rájönnek, miért van a pipázásnak is világnapja, aztán a lemezlovasoknak, a cápatudatosságnak és így tovább.

Elkalandoztam, bevallom. Lényegében csak arra voltam kíváncsi, hátha rájövök, milyen hasznot hoznak ezek a világnapok a gondolkodásban. Nem jöttem rá, de reménykedem, kitartó munkával esetleg sikerülni fog. Ám mint oly sokszor, hirtelen valami láthatatlan erő segített. Ránéztem a naptárra, hát látom, ma, azaz május 3-án, amikor ezt a cikket írom, a nemzetközi sajtószabadság napját kellene ünnepelnünk, május 5-én pedig Európa napja lesz.

A szabad sajtó feltétlen híveként viszont volna egy ajánlatom. Sürgősen nevezzünk meg egy-egy napot, mely az arcátlanság világnapja néven kerülne be a naptárba, a másik pedig A hanyatló Európa világnapja lenne. Ami az arcátlanságot illeti, az Vera Jourováról jutott eszembe. Indoklást a politikai élet iránt érdeklődőknek aligha kell adnom.

A hölgyet ugyanis e napokban kitiltották Oroszországból, s ezen Brüsszel igencsak felháborodott. Jourová nyilván – nem merültem el a részletekben – Moszkváról, meg Oroszországról is hasonló hazugságokat állított, mint rólunk. Ezt már megszokta, mármint a hazugságokat, de a kitiltást igencsak zokon vette, mert szeret felháborodni. Az Arcátlanság világnapján persze még sok személyt tudnánk kitüntetésre javasolni.

Ami pedig A hanyatló Európa esetleges világnapját illeti, se szeri, se száma nincs azon történeteknek, mely e világnap létjogosultságát bizonyítja. Nem csak a kézzelfogható gazdasági bajok, nem csak az unió diszkriminatív intézkedései bizonyítják a gyors hanyatlást, hanem Európa kultúrájának tönkretétele is, a soha észérvekkel meg nem indokolt migránsáradat ránk szabadítása, az ostoba szabadosság istenítése, no és az Isten, a Teremtő, s a hívők mindennapos gyalázása.

Sem a felsorolt arcátlanságok, sem a hanyatló Európa bizonyossága nem szívderítő dolog. Szinte naponta megtapasztaljuk. Világnapok ügyében meg az csalhat némi mosolyt az arcunkra, hogy létezik Az olasz konyha világnapja is. A magyarra még várnunk kell.

Az olaszok hatékonyabban lobbiztak, azaz ügyeskedtek. Ami pedig a reményt (melyről tudjuk, az hal meg utoljára) illeti, minden esztendőben egy világnap a boldogságé. Egy nap csupán. Kevés! A boldogságreceptet meg sajnos nem mellékelték. Aki ismeri, szóljon. Segítünk neki, hogy róla is nevezzenek el világnapot.

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

A terv

ĀFricska. Van egy jó és egy rossz hírem. A jó az, hogy Cseh Katalin ezúttal nem botmixerezésnek nevezte a művi abortuszt

Bán Károly

Bán Károly

KláriFári a nagyszínpadon

ĀAmi a gyurcsányi mesterterv előválasztási fejezetét illeti, azt a DK szavazói fogják eldönteni