Kiss Antal

Vélemény és vita

Egészséges magyarok, szabad Magyarország

A vírus nem válogatott, vitt el gazdagot és szegényt, iparmágnást, sztárzenészt, filmcsillagot és útszéli koldust egyaránt. Otthon szenvedve, kórházi ágyakon, lélegeztetőgépeken talmi értékekre épülő világunk minden különbsége eltűnt

Gyönyörű, kifejező és nagyon gazdag tartalmú magyar nyelvünk. Nagyon mély jelentéseket képesek hordozni szavaink, amire talán sokszor nem is figyelünk oda. Egyik-másik – az esetek egy részében teljesen helytelen - szóhasználatunk pedig olykor annyira átragad a közbeszédbe, hogy egy idő után intézményesül, majd visszafordulva uralkodni kezd közgondolkodásunk egy bizonyos területe felett.

Nehéz időket él a világ, és él Magyarország is, ahol a kórházakon, az orvosokon, az ápolókon óriási teher van egy kórság miatt, amelynek neve koronavírus. Kór, kórság, kórházban a helye. Itt történik a betegellátás, az egészségügy keretein belül, tehát a betegség az egészség ügyének része? Ezeket az intézményeket azért nem hívják egészségházaknak, mert az egész-séget nem kórházban kell kezelni.

Nagyon egyszerű oknál fogva a kórház a kórok háza. Ezeket az intézményeket nyelvünket jól ismerő kiváló eleink a kórságok leküzdésének házaként definiálták. Ezzel ki is jelölték az utat ezen ingatlanok, „ház”-ak és a bennük működő intézmények számára: a testbe költözött kórság gyógyításának helyei. Kórházi kezelés után a kórlapokon pedig jobb esetben az szerepel, tegyük hozzá, hogy nagyon helyesen: gyógyultan távozott. Az egészség szó is szépen tükrözi teremtettségünk nagyszerűségét.

Az egész főnévhez járul a „ség” főnévképző, ebből lesz a gyönyörű egészség szavunk. Ha vesszük a fáradságot, és pár percre leülünk, elgondolkodunk saját egészségünkön, akkor érdekes dolgokra fogunk rádöbbenni. Először persze végigmérjük magunkat tetőtől talpig, tükörbe nézünk, testünkre gondolunk, aztán arra, hogy beszélünk, érzünk, gondolkodunk.

Egész-ségünk része, hogy messze kiemelkedünk az állatvilágból, ahol nincsenek érzelmek, ahol nincs értelem, ahol nincs lélek. E három fogalom a vírusnál is láthatatlanabb, mikroszkópok alatt sem található. Bennünk pedig megvannak. Mindannyiunk egész-sége a lélek, szellem, test egységét jelenti. Természetesen vannak fogyatékkal élők is velünk, akik testben és értelemben élhetnek kevesebbel, azonban az ő egész-ségük is egészség, ha úgy tekintenek magukra, és mi is úgy tekintünk rájuk. Az értelmükben korlátozott embereket ezért nem hívjuk szellemi (pláne nem lelki) fogyatékosoknak vagy a mozgásukban korlátozottakat bénának.

A kórság, egy vírus is hozhat azonban magával olyan következményeket, amelyeket a kórházakban testi szövődményeknek hívnak, a kórlapon fel is tüntetik, mostantól egy jelentős részüket összefoglalóan posztcovidszindróma szóval illetik. Ezek egy részére – amelyet az orvostudomány e rövid idő alatt megismert – fel is hívják a figyelmet, másokra utalást tesznek, és egyre többször említik a szellemi, lelki oldalak sérülését is. Talán észre sem vesszük, de jó, ha tudatosítjuk, hogy ezzel a világjárvánnyal az esetek nagy részében az emberség és az emberiség egész-sége sérült. Figyelmeztetést kaptunk.

Teremtettségünk nagyszerűségét dobtuk az elmúlt évtizedekben a fogyasztói társadalom szemétdombjára, feláldozva szellemi, lelki javaink jelentős részét testünk javára. A jóléti kultúrákban ezt hedonizmusnak hívják. Az ember évezredes törékeny egységén egyre súlyosabb repedések keletkeztek, ahol könnyen utat talált magának egy szabad szemmel láthatatlan vírus.

Számos kutatás és szakcikk számol be arról, hogy még szellemileg, lelkileg erős emberek is mennyire másként élték meg a végtelennek hitt szabadság korlátozásának egyre hosszabbra nyúló mindennapjait vagy épp a betegség heteit. Arról is szólnak híradások és közösségimédia-bejegyzések, blogok, hogy milyen egyéb tüneteket érzékeltek és érzékelnek magukon embertársaink.

Röpke egy év alatt óriási változások történtek. „A világ könyörtelenül olyan gazdaság felé haladt, amely a technológiai fejlődés segítségével igyekezett csökkenteni az »emberi költségeket«, és egyesek el akarták hitetni, hogy a piac szabadsága elegendő ahhoz, hogy mindent biztonságban tudhassunk. Ám az elszabadult világjárvány súlyos és váratlan csapása arra kényszerített bennünket, hogy inkább az emberekre, mint egyesek hasznára gondoljunk” – írja nagy felelősséggel Ferenc pápa az Assisiben, Szent Ferenc sírjánál fogant gondolataiból álló, Mindnyájan testvérek című enciklikájában.

 A vírus ugyanis nem válogatott, vitt el gazdagot és szegényt, iparmágnást, sztárzenészt, filmcsillagot és útszéli koldust egyaránt. Otthon szenvedve, kórházi ágyakon, lélegeztetőgépeken talmi értékekre épülő világunk minden különbsége eltűnt. Mindenki harcolt a kór-ság ellen, és akinek megadatott a kegyelem, hogy elmúlt a rémálomszerű szenvedés, megállt és megállapította: oda az egészsége. Szinte mindenki rádöbbent, hogy a test, a lélek és a szellem egész-sége mindenestül sérült, aminek helyreállítása nem két gombnyomás, néhány helyes PIN-kód vagy pénzzel teli chipkártya kérdése. A piac szabadsága, a fogyasztó szabadsága, a biztonság sokaknál odalett.

„A pandémia okozta fájdalom, bizonytalanság, félelem és saját korlátaink felismerése csak még sürgetőbbé tette, hogy újragondoljuk életstílusunkat, kapcsolatainkat, társadalmi szervezeteinket, mindenekelőtt életünk értelmét” –folytatja gondolatait a szentatya. Mindannyian hallottunk olyan vallomásokat családunkban, ismerősi körben vagy a médiában, hogy aki a járvány alatt hosszabb kórházi ápoláson volt, komolyabb kezelést kapott, netán lélegeztetőgépre került, mennyire más emberként lépett ki a kórház kapuján, és nem csupán testében, hanem lelkében is valami újjászületésre, létmódváltásra kötelezte el magát.

Megváltoztak a súlypontok, a fogyasztáson és a birtokláson túl (vagy épp már ahelyett) előkerült a pápa által is használt „élet értelme” kifejezés. Sokan, nagyon sokan rájöttek már arra, hogy saját életünk váltókezelői mi magunk vagyunk. Szabadságunk teljes tudatában dönthetünk, hogy melyik sínpárra helyezzük életünk szerelvényét, milyen tempóban, milyen utakon haladunk. A váltás képessége bennünk van. A lelki, szellemi, testi kórságok pályájáról át tudunk-e váltani a lelki, szellemi és testi egész-ség pályájára.

Különös és különösen nehéz helyzetben vannak az egyes országok kormányai, mert egy nem várt feladat szakadt a nyakukba. Egyszerre kell választ találniuk a járvány után felébredt és valós egész-ségre törekvő emberek, családok és közösségek eddig fel nem vetett kérdéseire. Mivel a reneszánsz korában induló és az elmúlt évszázadokban egyre markánsabbá váló szabadságjogok az egyént emelték és tették meg a liberális politika célpontjává és szuperfogyasztójává, ma döbbenten kell megtapasztalniuk, hogy ezek az egyének személyek, akiket gyengeségük, esendőségük döbbentett rá erre a felismerésre.

A járvány az emberi egészség talán legfontosabb alkotóelemét, a lelket emelte vissza az őt megillető, méltó helyre. Ugyanis ne felejtsük el, hogy a lélek az, ami a testi, szellemi képességeket birtokló egyén megismételhetetlenségét, egyediségét, azaz szívét, személyiségét hordozza. Nos, a kormányok feladata azért lesz bonyolultabb, mert sokkal többen lettek mára azok, akik tömeget alkotó, kódokkal beazonosított egyéni életből igazi személyekké értek, függetlenül iskolázottságuktól, vagyonuktól vagy társadalmi helyzetüktől.

Ennek társadalmi dimenzióját így rajzolja meg Ferenc pápa: „Csak akkor lehet valaki teljes értelemben személy, ha egy néphez tartozik. Ugyanis nem igazi egy nép, ha nem tiszteli minden egyes személy arcát.” Ezt jelenti a nemzet egész-sége, ez Magyarország jövőbeni egész-ségének záloga. Nem szakadhat ketté az ország, nem hasonulhatunk meg magunkkal. Ezt hívják szolidaritásnak vagy sokkal szebb szóval testvériségnek.

Nagyon magas intellektusú fogalmak, azonban egy ilyen rettenetes megrázkódtatás egyszerű, mindennapi valósággá tette ezeket a szavakat. Ezért kell jó időben és határozottsággal megragadni ezt a lehetőséget világszerte, mert habár sok nehézséget is jelentett az elmúlt időszak, kegyelmi idő volt abból a szempontból, hogy megtanultuk újra felfedezni egymás valódi arcát, hovatovább egész-ségét.

Az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának egyik dokumentumát is idézve mutat irányt a kormányoknak a pápa: „A politikai szeretet alapfeltétele a minden individualista mentalitást felülmúló szociális érzék kialakítása: a társadalmi szeretet arra késztet bennünket, hogy szeressük a közjót és hatékonyan keressük minden ember javát, nemcsak egyénileg, hanem az őket összekapcsoló társadalmi dimenzióban is.”

Társadalmi kórságainkat magunk mögött hagyva mindannyiunk felelőssége, hogy közös kitettségünk, kiszolgáltatottságunk, szenvedéseink hónapjai után kísérletet tegyünk a szeretet civilizációjának kialakítására, ahol mindenki egész-ségének egyetemes szolgálata kell hogy legyen a központi eleme minden politikai döntésnek. Be kell látnunk, hogy csak egész-séges személyek és személyiségek képesek egészséges közösségeket, társadalmat, országot, kontinenst és világot építeni.

Talán itt az ideje a 21. század huszonegyedik évében, hogy közösen alkossuk meg egy egészséges Magyarország programját, mert mára nyilvánvalóvá vált, hogy a liberalizmus önsorsrontó kórságával ellentétben a valódi szabadság az egész-ségünkből fakad. Így lehet sok egészséges magyarból az új, szabad Magyarország. Szép feladat, sokan kellünk a megoldásához. Isten adjon erőt hozzá!

(A szerző teológus)

Kapcsolódó írásaink

Galsai Dániel

Galsai Dániel

Ave, Cézár

ĀFricska. Az egész kezd olyanná válni, mint egy mai „haladó”, neoavantgárd képkiállítás

Őry Mariann

Őry Mariann

Szegény német demokrácia

Ā„Aki befogadja fél Kabult, Groznijt és Rakkát, az ne csodálkozzon, ha Ausztriában is hasonló állapotokat teremt” – jegyezte meg a minap a Facebookon Efgani Dönmez, az osztrák Zöldek egykori politikusa