Vélemény és vita
A Köztársaság büszkesége
Európa első alkotmánya, a lengyel alkotmány megalkotásának 230. évfordulója az egész mai Európa számára egy inspiráló ünnep kell hogy legyen
Örömteli tavaszi hangulatban ünnepli Lengyelország egyik legnagyobb nemzeti ünnepét, amelynek eredete a 18. századra nyúlik vissza. Az 1791. május 3-i Kormányrendelet vagy Május 3-i Alkotmány néven elfogadott dokumentum emlékét őrzi. Ez volt Európa első és a világ második modern alaptörvénye – egy korszakalkotó törvényhozói mű. A nagy fontosságú okirat a Két Nemzet Köztársaságának varsói Nagy Szejmje általi jóváhagyása történelmi jelentőségű volt.
A Május 3-i Alkotmány öröksége, a benne foglaltatott államforma gondolata, a szabadság és demokrácia iránti elkötelezettsége hangsúlyos európai vívmány. Ezen alkotmány megalkotásának idei, 230. évfordulója egész Európa számára inspiráló ünnep kell hogy legyen.
A nagy jelentőségű alapító okiratok legtöbbször politikai vagy kulturális fordulat eredményeképpen születnek meg, figyelembe véve a múlt történéseinek jó és rossz oldalát. Az utópisztikus elgondolásból, a történelmi valóságtól elrugaszkodott totális rombolás nem művészet, a meglévőt bölcsen kijavítani viszont az. Az új rendet nem lehet önkényesen papíron elrendelni: valódi emberi tapasztalásból, vágyakból és törekvésekből kell annak erednie.
A világ első alkotmánya, az amerikai alkotmány, amely a történelem kihívásaira adott választ, jó példája a látomás és realitás sikeres összekapcsolásának. Az 1791. május 3-i alkotmány megalkotói reformjaikat szintén egy konkrét politikai és társadalmi helyzetre való tekintettel vezették be. Az alkotmány hatékony gyógyszernek bizonyult a Köztársaságot sújtó válsághelyzetben.
Az alaptörvény az állampolgárok egyenlőségét és jogait hivatott megerősíteni, az ország igazgatása és stabilitása mellett. Erőt kellett kölcsönöznie az állami szervezetnek, hogy megóvja függetlenségét és ellen tudjon állni a szomszédos ellenséges nagyhatalmak törekvéseinek, amelyek át akarták venni az uralmat a Köztársaság felett, és ki akarták azt fosztani. Nem volt hát véletlen, hogy II. Katalin cárnő Oroszországa és II. Frigyes király Poroszországa a világ számára a lengyelekről egy olyan negatív képet festett, mint akik képtelenek az önrendelkezésre és a sikeres kormányzásra.
A Május 3-i Alkotmány ennek pont az ellenkezőjét bizonyította be: hogy itt, Kelet-Közép-Európában, a lengyel sas és a litván lovas vitéz Köztársaságában – amely számos nemzetiség és kultúra otthona – modern, józan és haladó megoldások születnek.
A Május 3-i Alkotmány elfogadásának mai évfordulója alkalmat ad a régi Köztársaság dicső politikai hagyományaira való visszaemlékezésre is, mint a jog, a demokrácia és a parlamentarizmus kormányára. Fontos része ez identitásunknak. Érdemes tudni, hogy az ókori Róma és Görögország vívmányai által inspirált gazdag republikánus hagyományok Lengyelországban a 14. századig nyúlnak vissza.
Az 1430-ból származó lengyel nemesi kiváltság, a „neminem captivabimus” – „senkit sem börtönzünk be bírósági ítélet nélkül” – jóval megelőzte az 1679-es angol Habeas Corpus-jogelvet. A Szejm által jóváhagyott rendelet, a „nihil novi sine communi consensu” – „semmi újat az általános beleegyezés nélkül” –, amely megakadályozta, hogy az uralkodó a parlament jóváhagyása nélkül vezessen be jogszabályokat, 1505-ből származik.
A királyt 1573 óta a társadalom körülbelül tíz százalékát kitevő nemesség választotta meg az általános választásokon, az 1573-as Varsói Konföderációt pedig a vallásszabadság emlékműveként tartják ma számon. Az 1569-ben alakult Két Nemzet Köztársasága – a lengyelek és a litvánok közös állama, amely a két nép szabad akaratából létrejött, egyenjogú unió – az akkori Európában kuriózumnak számított, és akár a mai Európai Unió előfutárának is tekinthető.
A Május 3-i Alkotmány – amely a 18. századi Köztársaságot a hatalom háromfelé választásának szabályán alapuló, az állampolgároknak jogvédelmet garantáló alkotmányos monarchiává alakította – következetesen fejlesztette vívmányait. Azt is érdemes kihangsúlyozni, hogy ez a magasztos, innovatív szellemű alkotmányreform egy politikai folyamat eredménye volt, nem pedig fegyveres forradalomé és egész társadalmi osztályokat sújtó véres elnyomásé. A fő alkotmányos gondolat az állampolgári közösség eszméje volt: „Éljen a szeretett király, éljen a szejm, éljen a nemzet, éljenek a rendek!” Ez a történelmi cselekedet állandó büszkeség forrását jelenti számunkra.
A szabadság ellenségei felismerték, hogy a modern, szabadelvű Május 3-i Alkotmány fenyegetést jelent számukra. Oroszország Poroszország támogatásával háborút indított az alkotmány okán, és mindent megtett, hogy elpusztítsa annak vívmányait. Ennek ellenére a Május 3-i Alkotmány műve fennmaradt.
Az egymást követő generációk tudatába bevésődött az áttörő rendszerreformok, a gondolat és a szellem szárnyalásának emléke, azé a forradalomé, amelynek célja a legmagasabb egyetemes értékekre hivatkozó üdvös modernizáció volt. A Május 3-i Alkotmány öröksége a legkiválóbb európai vívmányok elválaszthatatlan része. Nem véletlen, hogy a római szerződések 50. évfordulójának megünneplése során a Május 3-i Alkotmányt az Európai Unió eszméinek egyik első forrásaként említették.
Meggyőződésem, hogy manapság is közösen meríthetünk a májusi alkotmány eszmeiségéből és örökségéből – elgondolkozva az európai integráció további formáján, valamint az európai szerződések esetleges jövőbéli módosításain. A Május 3-i Alkotmányban megfogalmazott elvnek inspirálónak kell lennie: „Az emberi társadalomban minden hatalom a nép akaratából fakad”.
A demokrácia hiánya, a polgári képviselet tökéletlen megfogalmazása az Európai Unió döntéseinek irányításában – ez az egyik legfontosabb, közös kihívásunk (érdekes, hogy a demokrácia és a meritokrácia gyakorlásának szükségessége közötti feszültségek leírása megtalálható a májusi alkotmány feljegyzéseiben is). Ehhez hasonlóan a hagyomány és a modernség összeegyeztetésének módjait is kereste – végül is a felvilágosodás eszméinek és a keresztény értékek ápolásának ötvözete volt, amelyet az európai egység alapjaként ismertek el.
Hangsúlyozni kell, hogy az 1791-es Kormányrendeletet azon elvek vezérelték, amelyeket a mai napig változatlanul az európai civilizáció és rend alapjaiként kezelünk: az emberi méltóság, a szabadság, az egyenlőség és a szolidaritás tiszteletben tartása. Az axiológiai iránytű útmutatása ez, amelyet soha nem veszíthetünk szem elől.
Ezért is osztom meg önökkel nagy büszkeséggel és örömmel a Május 3-i Alkotmány megalkotása 230. évfordulójának ünneplését. Nagy ünnep ez a lengyelek és a litvánok, Közép- és Kelet-Európa valamennyi népe számára, akik megteremtették a múltbéli Köztársaság vívmányait. Ez mindannyiunk közös, európai ünnepe is. Adjon ihletet egy még jobb, integráltabb Európa felépítéséhez! Legyen ez az ünnep – ahogy a régi dalban mondják – a „májusi hajnal”!
(A szerző a Lengyel Köztársaság elnöke)
