Deme Dániel

Vélemény és vita

Jégkrémbe fagyasztott marhaság

Jégkrémet általában jégkrémgyártó cégek gyártanak, de a jövedelmező üzletbe az utóbbi években beszálltak szélsőbaloldali lobbi­szervezetek is, amelyek fehérellenes és családsorvasztó politikájukat az ilyen vállalkozásokból finanszírozzák

Ilyen például a Ben & Jerry márka is, amely már évek óta élen jár a radikális genderpolitika és a rendőrellenes kampányok támogatásában.

Az Unilever cég leányvállalata, elnézést, gendersemleges vállalata újabb progresszív gyűlöletkampányt lovagolt meg a minap egy bejegyzésében. „Daunte Wright meggyilkolása a fehér felsőbbrendűségben gyökerezik, a fekete és barna közösségek szándékos kriminalizálásának eredménye. A rendszer megreformálhatatlan. El kell törölni, helyettesíteni egy alapjaiból újraépített igazi közbiztonsági rendszerrel. Szüntessük meg a rendőrség anyagi támogatását” – közölték a Twitteren.

Az ember azt hihetné, hogy a közlemény valamelyik szélsőbaloldali anarchista pinceszervezet rasztafrizurás milliomos gyerekeinek tollából származik, nem pedig egy évi 50 milliárd euró bevételű multicég felhívása. De vegyük fel az odadobott kesztyűt, hadd soroljak fel néhány okot a cég képmutató vezetésének arra, miért nem kéne politizálniuk, főleg ennyire bután nem.

A bejegyzés Daunte Wright fekete férfi halálára utal, akit néhány napja egy fehér rendőrnő lőtt meg igazoltatás során. Még mielőtt a puskapor leülepedett volna, a „progresszív” média megkezdte Wright szentté avatását a szokásos, kisgyermeket szorongató, mosolygós fényképpel, mintaapa, mindenki felnézett rá stb. vezércikkekkel. A fehér rendőrnőt, egy kétgyermekes anyát a helyi ügyészség azonnal letartóztatta, és a jól ismert narancssárga rabruhába öltöztette, olyanba, amilyet a guantánamói fogolytábor terroristái hordanak.

Az incidenst rögzítő videón jól látszik, hogy Wright erőszakkal ellenáll a rendőri intézkedésnek, és autójával a lövések után elhajt. De vajon miért teszi ezt a közösség gyöngyszeme?

Egyetlen brit újságíró vette magának a fáradságot, hogy propagandisztika helyett inkább kicsit utánanézzen a mintaapának. Gyorsan kiderült, hogy Wright épp körözés alatt állt erőszakos rablásért, mert korábban úgy fosztott ki egy nőt, hogy közben fojtogatta, és megfenyegette, hogy agyonlövi, ha nem adja át a pénzét. De a jégkrémcégnek a kirabolt, traumatizált áldozat sorsa mellékes, most fehérekre vadászunk, Wright tökéletesen megfelel a célnak.

A rendőrgyűlölet, úgy látszik, egy alapíz a jégkrémmárkánál, hiszen amint ismeretes, a Ben & Jerry kettős egyik tagja, a cég egyik alapítója, Ben Cohen már 1982-ben kiállt a rendőrgyilkos Mumia Abu-Jamal védelmében, aki korábban egy csoport tagjaként megölt egy járőrt. A huszonhat éves rendőrt, Daniel Faulknert hátba és arcba lőtték, a helyszínen életét vesztette.

A cégnek ellenben nem volt kifogása az ellen, amikor a rendőrség tavaly az épp az ő üzletükbe betörő Ibrahim Garelnabit elfogta, miután a tolvaj készpénzzel és pénzkazettákkal hagyta el a Ben & Jerry boltot. Ugyan az elkövető még mindig rácsok mögött van, de bármennyit is böngészem a fagylaltosok szociálismédia-felületeit, nem találok ezzel kapcsolatban sem rendőrséget becsmérlő, sem az elkövető szabadulását követelő bejegyzéseket.

Találtam viszont más utalásokat arra, hogy az anyacég (ejnye, már megint!), a szülő 1. cég, az Unilever miért nyilatkozik ilyen bennfentesként a fehér felsőbbrendűség témájában, és egy esetet, amely kitűnően szemlélteti az általuk hirdetett posztrendőri társadalom „alapjaiból újraépített, igazi közbiztonsági rendszerét”.

A dél-afrikai Durbanban található Unilever gyár mellett 2019 februárjában békésen tüntetett hatszáz szakszervezeti tag, akik már öt éve próbáltak előrelépést kieszközölni nehéz anyagi körülményeik miatt. A vállalat ezért rájuk uszította a két héttel korábban felbérelt fegyveres biztonsági céget, amelynek emberei könnygázzal és gumilövedékkel oszlatták fel a tüntetőket. Amikor néhány tüntető asszony odament a biztonságiakhoz megkérdezni, hogy miért lőnek rájuk, válaszul paprikaspray-t kaptak az arcukba. Négyen ugyan súlyosan megsérültek, de rendőri brutalitás nem történt. Erről a cég a saját forrásaiból gondoskodott.

De hogy ne csak ideológiai alapon jegeljük a Ben & Jerry és társai lelkesedését, ne felejtsük, osztályharc mellett azért fagyit is gyártanak. Nézzük meg, hogy milyen terméket takar a nagy szivárványzászlóba burkolt marketingkampányuk. Az amerikai Business Insider tesztje szerint, amelyben összehasonlítják a hat legnépszerűbb jégkrémmárka összetevőit, a Ben & Jerry egy másik márkával közösen első helyet foglal el kalóriatartalom szempontjából.

A hatból csak két jégkrém tartalmazott káros transzzsírokat, az egyikük a Ben & Jerry volt, és ők nyerték a legmagasabb cukortartalomért járó díjat is. Mivel egy felmérés szerint csak hazánkban évente több mint ezer ember hal meg a transzzsírok fogyasztása következtében, és Amerikában is a szegényebb közösségek egyik legnagyobb gyilkosa az elhízás és a magas cukorfogyasztás miatt kialakult diabétesz, az embernek menthetetlenül az az érzése támad, hogy ez az egész politikai erényfitogtatás csak a baloldali média és politikusaik elhallgattatására és megvásárlására szolgál.

Az Unilevernél kétségtelenül ismerik a dörgést, a Ben & Jerrynél már a 2016-os amerikai elnökválasztás során két különböző fagylaltízt is létrehoztak Bernie Sanders marxista jelölt támogatására Bernie’s Yearning és Bernie’s Back néven. De navigáljunk akár az Unilever Magyarország honlapjára, itt is ölelkező férfi párost és kézen fogva sétáló nőket ábrázoló grafikát találunk. Csak az a kérdés, hogy kinek fogják eladni egészségtelen, túlárazott termékeiket, ha már teljesen szétverték a nekik piacokat és munkaerőt nyújtó demokratikus társadalmakat.

(A szerző teológus, újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Őry Mariann

Őry Mariann

Szabadság és pragmatizmus

ĀAz embereknek elegük van. Egy múlt héten megjelent osztrák kutatásban ezer embert kérdeztek meg arról, mit csinálnának legszívesebben először, ha vége lesz a lezárásoknak

Bogár László

Bogár László

Birkaiskola

ĀAz alcíme talán az lehetne ennek az írásnak, hogy a szabadság terrorja, avagy a terror szabadsága