Vélemény és vita
Már megint útban vagyunk
Pontosabban még mindig útban vagyunk. Jó régen már. Mi tagadás, megmelegszik az ember szíve, amikor naponta kénytelen elolvasni a fontos hírek között, hogy baj van Magyarországgal
Mármint a művelt Nyugat szerint. Úgy látszik, valami titokzatos ok miatt fontosak vagyunk, úgyhogy kihúzhatjuk magunkat. A nem fontosakkal ugyanis a kutya sem törődik, azok nem számítanak.
Az egyik legújabb gyűlöletgyöngyszem attól a Donald Tusktól érkezett a minap ajándékba, akinek, azt hiszem, azért van baja a világgal s benne elsősorban velünk, magyarokkal, mert naponta kell szembesülnie azzal, hogy meglehetősen sok nála okosabb és tisztességesebb ember van a világon. Mi több, Európában is, valamint a magasságos unióban is.
Rossz lehet ezt átélni azoknak, akiket a kelleténél több hiúsággal áldott vagy vert meg a sors, ezért aztán Tusk és még számos, magát világpolitikai tényezőnek gondoló uniós tisztségviselő naponta szórja szét megalapozatlan gyűlöletmérgeit szerte a világban, s naponta kell szembenéznie saját jelentéktelenségével.
Ha valaki nem olvasta volna a napilapokban, a fentebb megnevezett ember a minap azzal kürtölte tele a világot, hogy: „Magyarország és Lengyelország (ez utóbbi cseppet sem mellesleg a saját hazája) tragikus rekordokat dönt a világjárvány miatt bekövetkezett halálozások és az új esetek számában. Ilyen, amikor az illiberális demokrácia akcióban van. Azt ígérték, hogy a kisebb szabadság árán a polgárok védelmet és biztonságot kapnak. Betartották az ígéretet, de csak az első felét” – írta a Twitteren Donald Tusk, az Európai Néppárt elnöke.
Jól olvasták, remélem. Tehát nem azon háborog a mi európai főemberünk, hogy az unió szégyenletesen későn ébredt, és a titkolt szerződésekkel bizony elszúrta a vakcinabeszerzést. Nem azon próbál elmélkedni, hogy számos, nálunk sokkal gazdagabb uniós országban képtelen megbirkózni az egészségügy a covid okozta kórházi helyzettel. Nem azt kifogásolja, hogy mindmáig ellenőrizetlenül és egészségügyi vizsgálat nélkül utazgatnak kikötőktől fővárosokig, országokon átgyalogolva, épületekbe beköltözve (lásd Szerbia és Bosznia megszállt kisvárosait) a migránsok. Nem.
Tusknak az fáj, hogy nálunk illiberális (mellesleg szerintem kár volt így elnevezni a normalitást) demokrácia van, ráadásul akcióban. S bizonyára az is fáj neki, hogy az akció – például az oltások számát illetően – meglehetősen sikeres, ellentétben a későn ébredő, szerződéseket titkoló, lapító uniós nyugati országok „oltási akciójával”. A kisebb szabadságról meg a polgárok védelméről, biztonságáról szóló kijelentését pedig egyszerűen a magam csökkent szellemi képességével nem tudom értelmezni.
De hagyjuk is ezt a megkeseredett embert, ugyanis „van másik”! Mert mindig van másik. Úgynevezett jelentésből például szinte naponta. Április közepe sem múlhatott el anélkül, hogy ne született volna újabb jelentés a magyarországi jogállamiság helyzetéről. A hírek szerint ezt a jelentést a civil jogvédők készítették (Istenem, de jó volna nekünk is minden héten kiadni egy jelentést a civilnek mondott, ám Soros által pénzelt „jogvédőkről”, hadd kacarásszon a világ).
A páratlanul pártatlan jelentésben állítólag a koronavírus okozta válsággal való visszaélés, az önkormányzatok kifosztása (legyenek szívesek zsebkendőjüket elővenni, miközben elképzelik a kifosztott Karácsonyt, Niedermüllert és társaikat), a független sajtó hiánya, a romák, valamint a lassan már fogalmunk sincs, mit jelent LMBTQ…. hívek áldatlan helyzete és hasonló kifogások szerepelnek. Eltalálták!
A Petry-ügy, a szólásszabadságot már rég eltörlő Európában nem érte el eddig egyetlen „civil jogvédő” ingerküszöbét sem. Szakmájukhoz értő pszichológusok valószínű okos és hiteles elemzést tudnának adni mind Donald Tusk, mind a civil „jogvédésből” jól megélő, roppant demokratikus emberek lelkületéről. Valószínűleg szerepelne ebben az elemzésben az úgynevezett irigység faktor. Valamint az, amiről a lélektan ismerői azt mondják, hogy ha elismerjük és félretesszük az anyagi, politikai és hatalmi motívumokat, minden konfliktus mélyén az önismeret hiánya lapul meg. Ennyi.
No és még annyi, hogy nekünk, magyaroknak nem árt tudnunk, hogy már régen útban vagyunk. Nekünk át kellett élnünk már jó néhányszor, hogy tőlünk bizony el akarják venni történelmünket, területünket s a jelenünket is. Mindezekre számos bizonyíték van a finnugor elmélet erőltetésétől kezdve az 1890-ben, a British Museum térképtárában fellelhető Európa-térképig, amelyen Magyarország már nem szerepel (lásd a kiváló történész, Bank Barbara történelmi munkáit).
A fékevesztett nagy világdemokrácia idején keserűen meg kell állapítanunk, hiszen naponta tapasztaljuk, hogy szellemi terrorizmusban élünk. Olyan tudatos megtévesztések közepette, amelyek aláássák az igazi demokráciát, a társadalmi békét, és tudatosan megszüntetik az igazságba vetett hitet. Naponta szembesülünk azzal, hogy szándékosan vezetik félre az embereket. Az értékeket semmisnek tekintik, az értéktelent feldicsérik. Az emberiséget érintő eseményeket a valóságtól eltérően mutatják be. Cinikusan hazudnak, rágalmaznak, szellemi terrort alkalmaznak. Megfertőzik az emberek tájékozottságát, megfosztják őket attól, hogy támogathassák az értékeket, segíthessék a kiválókat, s növelhessék az ország erejét.
Varga László ügyvéd, néhai kereszténydemokrata politikus, sokunk szellemi példaképe, aki négy évtizedig az Egyesült Államokban élt, s a rendszerváltozás idején hazajött, a fentebb emlegetett embereket szellemi terroristáknak nevezte. Továbbá olyanoknak, akik a világ kettéosztottságának súlyos felelősségét viselik. Azt hiszem, tökéletesen igaza volt.
(A szerző újságíró)