Őry Mariann

Vélemény és vita

Vissza a józan észhez

A politikai konzervativizmus visszatéréséről írt nemrég egy új osztrák hírportál, az Exxpress publicistája

álláspont

Anna Dobler szerint miközben Angela Merkel mostohán bánt a konzervatív értékekkel az általa vezetett pártban, addig Sebastian Kurz az osztrák Néppárt élén felvállalta pártja eredeti irányvonalát, és sikeresebb is, mint a német testvérpárt. Bár konzervatív nézőpontból nem túl üdvös, hogy Kurz a Zöldekkel kormányoz együtt, Dobler szerint az osztrák kancellár balliberális partnere ellensúlyozására megerősítette saját irányvonalát. Németországban ezzel szemben azt látjuk, hogy – reálisan felmérve az őszi szövetségi parlamenti választások utáni koalíciós lehetőségeket – saját arculat helyett a baloldal kegyeit keresik.

Az osztrák néppártiak sok álláspontja visszatükröződik a német CDU konzervatív platformja, a Werte­union dokumentumaiban is. Zajlik a konzervatív-liberális harc a pártban, ennek egyik megnyilvánulása az is, hogy – Doblert idézve – a „berlini buborék” ellenzi Hans-Georg Maaßennek, az alkotmányvédelem volt vezetőjének parlamenti mandátumért való indulását, egyesek szerint a Merkel migrációs politikáját bíráló politikus nem illik bele abba a képbe, amilyennek a CDU-t látni vagy láttatni akarják. A liberálisokkal való összeolvadás, az önálló arculat elvesztése sem a német, sem pedig az uniós politikában nem jó ötlet.

Az Európai Néppárt ma már nem a konzervatívok politikai otthona, bármennyire kérik is ki maguknak a pártcsalád egyes politikusai, hogy igenis ők az igazi kereszténydemokraták. Donald Tuskot, a Néppárt elnökét az elmúlt napokban sem igazán lehetett megkülönböztetni a balliberális brüsszeli politikusoktól. Twitter-bejegyzéseit akár a liberálisok vezetője, Dacian Ciolos is írhatta volna, vagy lényegében bárki, aki a baloldalon tevékenykedik.

Tusk régóta semmi újat nem tud mondani, van, amikor egy az egyben kölcsönöz vádaskodásokat liberális barátaitól, legutóbb pedig a magyarországi balliberális oldal halálkampányából is ihletet merített. A Twitteren a napokban azt írta, tragikus rekordok dőlnek meg hazánkban és Lengyelországban – ahol politikai ellenfelei vannak hatalmon –, lám, ilyenek ezek az „illiberális” kormányok.

Novák Katalin találóan fogalmazta meg ugyanazon a közösségi oldalon, mi a gond Tusk bejegyzésével: „Ön semmit nem tett a vírus megállítása érdekében, most mégis átpolitizálja a haláleseteket, miközben kereszténydemokratának állítja be magát.” És valóban! A járvány kezdete óta mást se hallani Tusktól, mint támadást. Mint most láthattuk, gátlásoknak, jó érzésnek nyoma sincs már benne. Az Európai Néppárt egyes politikusainak, élen Tuskkal, a harmadik hullám tombolásakor sem volt fontosabb dolguk, mint a Fideszt támadni és áskálódni.

Okkal feltételezhetjük pedig, hogy Európa legerősebb pártcsaládjának elnöke éppenséggel valami hasznosabbat is tudna tenni egy ilyen helyzetben. Ha akarna, persze.

Európa liberális elitje, amihez oly nagyon tartozni akar a Néppárt, már rég válságban van. Az Európai Unió küzd saját világpolitikai eljelentéktelenedésével, nem azok székében ül, akik eldöntik a világ dolgait, hanem arrébb, a szófán. Brüsszel teljesen elvész a Soros-hálózatban: Vera Jourová folyton Soros-NGO-k képviselőivel tárgyal, és beszédes, hogy a hazugságokkal teli EP-jelentés szerzője, Judith Sargentini sem került messze a tűztől, az Orvosok Határok Nélkül köteléké­ben dolgozik.

A magyar-lengyel-olasz szövetségben hirdetett euró­pai reneszánsz egyik pillére a konzervativizmushoz való visszatérés – és mindenekelőtt a józan észhez.

(A szerző főmunkatárs)

Kapcsolódó írásaink

Kő András

Kő András

Az Igazságos

ĀNagy esély van arra – állt a hírekben –, hogy a székesfehérvári Szűz Mária-bazilika alatt lévő emlékhelyről napvilágra kerülhetnek Mátyás király földi maradványai, amelyek egy nemzeti kegy- és zarándokhely megépítését vetíthetik előre

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Mérd meg, Leonardo!

ĀValami olyan korba csöppentünk, amikor a mellékes dolgokat eltúlozzuk, s a lényegesekről mintha megfeledkeznénk