Feri, Geri és a pártkomisszár

A közéletnek olyan szereplője fenyegetőzik „európai magyarként”, aki a hiteltelen politikus prototípusa, és akit – a főnököt, Ferit idézve – csak az isteni gondviselés meg trükkök százai mentettek meg a Zuschlag-perben a büntetőjogi felelősség viselése alól. Ahogyan az lenni szokott, a szocialista keresztapák mind megúszták, a kishalaknak pedig a börtön jutott.

Arató Gergely a Zuschlag-per idején Gyurcsány kegyéből már a Kulturális és Oktatási Minisztérium államtitkára volt, amikor tanúként beidézték a Kecskeméti Bíróságra Zuschlag János volt szocialista honatya és hét társa büntetőperében, amely 2008-ban kezdődött. Zuschlagékat különösen nagy értékre, bűnszervezetben elkövetett csalással vádolták. A vád lényege az volt, hogy a vádlottak fiktív egyesületek által benyújtott pályázatok révén hetvenötmillió forint pályázati pénzt csaltak el.

A pályázatok elbírálásáról a Gyurcsány Ferenc által vezetett ifjúsági és sportminisztérium döntött, és a megítélt közpénzek felhasználását úgyszintén a tárca ellenőrizte. Kecskére bízták a káposztát. Az érintett tárcánál Arató Gergely a parlamenti frakció sport- és ifjúsági munkacsoportjának vezetője volt, a minisztériumban pedig Zuschlag szobatársa. A közösen használt, 116-os számú irodában zajlott a fiktív pályázatok és számlák készítése: amiről Aratónak tudomása volt. Nem akárki vallotta ezt, Lados István, a másodrendű vádlott, Zuschlag személyi titkára. Forrásként a Népszabadság 2009. április 30-i beszámolójából idézünk Arató tanúvallomásából néhány csemegét.

Arató maga alapító elnöke volt a Fiatal Városért Egyesületnek, amelynek jogutódja, a Holnap Városért Egyesület is felbukkant a vádiratban mint pályázati támogatások lehívására szakosodott, érdemben nem működő (fiktív!) szervezet. A bíró megkérdezte Aratót, meglepné-e, ha azt mondaná, hogy az alakuló közgyűlés a lakásában volt. Aratót ez nem lepte meg, azt felelte, ez lehetséges, mert náluk is rendszeresen összejött a baráti kör, sőt ott alapították meg az egyesületet. Ezután jött a meglepetés. A bíró ugyanis azt közölte a tanúval, hogy a vádlottak kivételével az összes „alapító” azt állította, hogy ők bizony nem írtak alá semmilyen jelenléti ívet, sőt nem jártak Arató lakásán sem.

Na már most, kinek hisz ilyenkor a bíró? A nyolc egybehangzóan nyilatkozónak, vagy az egy szem állítónak? Volt példa arra az igazságszolgáltatás történetében, hogy ilyen esetben – ha másért nem is, hamis tanúzásért – a tanúból vádlott lett. Hosszan idézhetnénk még a Népszabadságból Arató, Gyurcsány vagy Ujhelyi István vallomásainak kínos momentumait, amelyek az ítéletben kitüntetett szerepet kaptak.

Ezekből azonban másodfokon, jogerősen a Szegedi Ítélőtáblán kihirdetett végzésben nem maradt meg semmi. A tárca vezetőinek, köztük Zuschlag szobatársának a felelőssége elporladt. Az elítéltek is részesedtek a porlasztásból, Zuschlag János például két és fél évvel kevesebb börtönbüntetést kapott, mint amennyit kirótt rá az első fok. No meg az ismeretlen kisangyal, aki visszafizetett helyette ötvenmilliót.

Csak jóval, évekkel később derült ki, hogy a másodfokon eljáró bíró – aki nem sokkal az ítélet után elhunyt – egykor a Szegedi Járásbíróság pártkomisszárja volt. Akit Gyurcsány Ferenc – micsoda véletlen – 2008. március idusán a Magyar Köztársaság Tisztikeresztjével tüntetett ki.

Így esett meg valójában Feri, Geri és a pártkomisszár bíró története.

(A szerző újságíró)