Ideje cselekedni

A koronavírus-járvány kezelése is rosszul indult, aztán még rosszabbul folytatódott. Az Európai Unió szembesült vele, hogy még maszkokkal és lélegeztetőgépekkel sem tudja ellátni magát, a tagállamok rohantak Kínába egymásra alkudozni, miközben politikai szinten lelkesen folytatták Kína bírálatát. Nem túl szerencsés kombináció, de azóta sem tettek le róla.

A közös vakcinabeszerzési fiaskó számos rendszerszintű hibára rávilágított. Az mindenki számára világos, hogy az egész folyamat lassú, a szerződések későn köttettek és nem is sikerültek jól, hiszen a gyártók minden további nélkül az EU elé sorolhatnak más vásárló országokat. Meg is teszik, az unió pedig csaknem eszköztelen.

Az Európai Gyógyszerügynökség, az EMA fetisizálása nyilvánvaló zsákutca, biztos módja annak, hogy amennyire lehet, lassítsák a vakcinák engedélyeztetését és beszerzését. Eleve rosszul mérték fel például Brüsszelben, hogy a keleti vakcinagyártók mennyire tartják fontosnak az EMA jóváhagyását. Peking és Moszkva vígan el tudja adni a vakcináit a világban, anélkül hogy politikai bírálatok zúdulnának a nyakukba, és csuklóztatná őket egy újabb ügynökség.

A Szputnyik V-vel kapcsolatos EMA-vizsgálódásra Moszkva múlt héten úgy reagált: Brüsszel elfogult, pedig az orosz vakcina életeket menthet. A Financial Times arról is beszámolt, hogy egyes uniós tisztségviselők attól tartanak, a Kreml „propagandaeszközként” használhatja a vakcinát. Rendkívül lényeglátó! Ezek nagyjából annyira hasznos és értelmes kommentárok, mint amikor egy terrortámadás után a hasonló lelkületű uniós politikusok nem arról beszélnek, hogy iszlamisták lemészároltak embereket, hanem azon aggodalmaskodnak, hogy nehogy a jobboldal majd érvként használja a terrortámadást a bevándorlás ellen.

Egészen elképesztő, hogy még a vakcinabeszerzés nyilvánvaló hatékonytalansága és lassúsága sem riaszt el egyeseket attól, hogy Brüsszelre akarjanak hagyatkozni. Ilyenkor nem az emberéletek számítanak, hanem a nagybetűs Projekt, az EU renoméjának mentése. Mennyire tűnik például logikusnak az, hogy Németország, egy gyógyszeripari nagyhatalom nem a saját szakembereire akar hagyatkozni a Szputnyik V beszerzése előtt, hanem mindenáron ahhoz ragaszkodik, hogy
az EMA hagyja jóvá elébb?

Brüsszelben hónapok óta azzal küzdenek, hogy egy alapvető fontosságú feladatot teljesíteni tudjanak. Erre kellene koncentrálni, de ehelyett azt látjuk, hogy egyesek legfőbb fő csapásiránya továbbra is az, hogy miként tudják, akár a szabályokat is megkerülve megbüntetni a renitensnek bélyegzett, konzervatív vezetésű tagállamokat. Hiába van a kondicionalitási mechanizmusról szóló rendelet az Európai Unió Bírósága előtt, Vera Jourová bizottsági alelnök többször is utalt rá, hogy meg akarja találni a módját az uniós források megvonásának. Mindezt úgy, hogy ne feledjük, már tavaly tavasszal eldöntötték, hogy felfüggesztik a deficitre vonatkozó szabályokat. Felmerül a kérdés, hogy ha a gazdasági kötelezettség lazul, akkor az úgymond jogállami – valójában politikai – miért szigorodik.

Novák Katalin, a Fidesz alelnöke nemrég a Welt am Sonntagban úgy fogalmazott: bürokraták és intézmények Európája helyett a tagállamok, nemzetek és polgárok erős és sikeres Európájára van szükség. Legfőbb ideje van annak, hogy végre a cselekvés legyen az első a széthúzás helyett.

(A szerző főmunkatárs)