G. Fehér Péter

Vélemény és vita

Szoborháború

A világ egyik legismertebb alkotásának üzenetét csavarta ki – vagy mostanság divatos kifejezéssel gondolta újra – a szobor létrehozója és Baranyi Krisztina

álláspont

Ferencváros polgármestere a kerületében felállított, majd néhány feldühödött személy által lerombolt, műalkotásnak biztosan nem nevezhető tárgyat visszaállíttatná. A női alak a New York-i szabadságszobrot mintázza, az LMBTQ szivárványszínére mázolva, a BLM előtti megalázó hajbókolást szimbolizálva, térdelő helyzetben, a kommunizmus idejéből itt maradt, a harcot, a szolidaritást és az ellenállást jelképezve, jobb kezét ökölbe szorítva magasra emelve. Mindez a baloldal teljes ideológiai, világnézeti zűrzavarának megjelenítése.

Elsősorban azonban politikai üzenet, amely tesztelni próbálja a társadalom tűrőképességét. Baranyi nyilatkozatában a „szobor” erőszakos lebontását a fehér, heteroszexuális, keresztény magyarok ellenséges magatartásának tekinti, mert mint mondja, az „alkotás” a szabadságot szimbolizálja.

Mármint milyen szabadságot? A fehérek elleni gyűlöletkampányét és az ezzel együtt jelentkező rasszizmusét, a véleményterrort, az LMBTQ tagjai által is agresszívan terjesztett genderőrületet, a BLM-aktivisták erőszakos tetteit? Nekik ez jelenti a szabadságot, a normálisan gondolkodóknak pedig a megbélyegzést és a társadalomból való kirekesztésükre tett kísérletet.

Niedermüller Péter elhíresült szavainak szabad felhasználása sokkal inkább tekinthető átgondolt és központilag szervezett propagandakampánynak, mint spontán megnyilatkozásnak. Merthogy Niedermüller is szoborügybe keverte magát. Ő nem felállítani, ellenkezőleg, Erzsébetváros polgármestereként lebontatni akarta az előző, fideszes vezetés által a kerületnek megrendelt, a városrész névadója, Erzsébet magyar királyné emlékét megörökítő szobrot.

A szerencsétlen sorsú Erzsébet – Sisi, ahogy a köznyelv még ma is hívja – Ferenc József felesége volt, sokat időzött Magyarországon, szoros kapcsolatokat kialakítva a magyarsággal. Szerette a magyarokat. Megbocsáthatatlan bűn, ráadásul az alakját megformáló szobron még egy nagy magyar címer is van. Ennyi elég is volt Niedermüllernek, hogy kezdeményezze a szerinte rémisztő képződményt megtestesítő keresztény, heteroszexuális fehérnép szobrának eltávolítását. Mindezt a Színes Erzsébetváros nevű, az általa vezetett önkormányzatot támogató Facebook-oldal mögé bújva, hülyének nézve a kerület konzervatív lakóit.

A két szobor ügyének politikai–ideológiai indítékai összeérnek. Az egyikkel a magyar történelem egy korszakát idéző és a közgondolkodásban pozitív alakként megjelenő személy emlékét akarja a balliberális oldal a saját katyvasz ideológiájának jegyében a múlt egy darabjával együtt végképp eltörölni. A másikat eszközként kívánja felhasználni, hogy az eltörölt helyét a saját, mesterségesen létrehozott és agresszívan terjesztett ideológiájával, világnézetével és kicsavart életviteli módszerével töltse ki.  

Minden ugyanúgy történik, mint a kommunizmus idején. Egy felülről a társadalomra kényszerített, ellentmondást nem tűrő, kényelmes fotelokban kitalált elmélet, az öntudatos munkásosztály proletárdiktatúrája – öntudatos munkásosztály nélkül – ült folyamatosan halotti tort a józan ész felett.

Azért folyamatosan, mert mindig és mindennel bizonyítani akarta, hogy az abnormális viszonyok a normálisak. Ha nem ment szép szóval, akkor erőszakkal, megfélemlítéssel és egzisztenciális ellehetetlenítéssel. A 20. századi példaképeiket utánozni akarók most is erre készülnek.

(A szerző lapszerkeszt)

Kapcsolódó írásaink

Kondor Katalin

Kondor Katalin

A romlás virágai

ĀAz életnek keretet kell adni. Szépet, igazat. S ehhez az is hozzátartozik, hogy vessünk számot végre azzal, hol rontottuk el. Aligha lesz könnyen megtalálható a válasz