Szabó Palócz Attila

Vélemény és vita

Vakcinafrász

Egy vajdasági kisvárosban, ahol főként magyarok élnek, sokan nem kértek az AstraZenecából, mert azt mondták, ők inkább a kínait szeretnék megkapni

A húsvét arról szólt, hogy „tegyünk egymásért” és „mindenki meghallotta a hívó szót” – mondta el Müller Cecília országos tiszti főorvos a koronavírus-járvány elleni védekezésért felelős operatív törzs tegnapi online sajtótájékoztatóján. Számszerűsítve ez azt jelenti, hogy a legfrissebb adatok szerint Magyarországon már két és fél millió embert beoltottak a koronavírus elleni vakcinával, s közülük az egymillióhoz közelít azok száma, akik már a második adag védőoltást is megkapták.

A számok magukért beszélnek, mondhatnánk, bár ennek az eredménynek a jelentőségét akkor tudjuk igazán felmérni, ha visszagondolunk az elmúlt hetek-hónapok eseményeire, és vetünk egy pillantást arra, hogy milyen nyilatkozatcunami kísérte egyik-másik oltóanyag bevezetését, megrendelését vagy éppenséggel a megvásárlását.

Általában megdöbbenéssel vegyes csodálkozás fogadja szavaimat, amikor arról mesélek kollégáimnak, barátaimnak, ismerő­seimnek, hogy más országokban, s itt a közvetlen szomszédságunkban is, egészen másként viszonyulnak az emberek a védőoltásokhoz, mint nálunk. Sokan például hitetlenkednek, amikor azt hallják, hogy az egyik dél-szerbiai kisvároska lakói néhány hónappal ezelőtt visszaküldték a belgrádi elosztóközpontba a Pfizer-vakcinát, amikor megérkezett belőle településük oltópontjára az első szállítmány, ugyanis ők úgy döntöttek, hogy inkább megvárják az orosz Szputnyikot.

Egy vajdasági kisvárosban pedig, ahol főként magyarok élnek, sokan nem kértek az AstraZenecából, mert azt mondták, ők inkább a kínait szeretnék megkapni. Pedig akkor még szó sem volt arról – mint a híradásokból kiderült –, hogy valóban összefüggés lehet az Oxfordi Egyetem által az új koronavírus ellen kifejlesztett vakcina, az AstraZeneca brit–svéd gyógyszercég oltóanyaga és a vérrögképződéses esetek között – ahogy a távirati iroda idézte tegnapi jelentésében Marco Cavaleri, az Európai Gyógyszerügynökség, vagyis az EMA vezető tisztségviselőjének szavait.

Ezt persze a szakemberek még kivizsgálják, és ennek alapján meghozzák majd a szükséges döntéseket, de nem feltételezi tán bárki is, hogy olyan készítményekkel oltanának világszerte, nagy számban, tömegesen, amelyek biztonságosságáról nem győződtek meg kellőképp az orvosok, a kutatók, az illetékes hivatalok és az engedélyeztetéssel megbízott szervek. Ennek ellentmondó gondolatok az elmúlt hónapokban jobbára csak az internetes mémgyárosok elméjében fogalmazódtak meg, akik aztán ontották is magukból a bölcsnek álcázott, körmönfontan humoros szövegkörnyezetbe ültetett vicces kis képecskéket, amelyek aztán megosztásról megosztásra terjedve fertőzték végig a világháló közösségi portáljait.

Addig persze tulajdonképpen nincs komolyabb baj, amíg ezeket a megosztásokat, mémeket laikusok terjesztik – a cukrász meg a pék, ja igen, és a fodrász –, a gondok akkor kezdődnek igazán, amikor ezek tartalmában szakemberek, orvosok és úgynevezett szakpolitikusok, a közvélemény befolyásolására alkalmas közéleti személyiségek is hinni kezdenek.

Jusson csak eszünkbe, néhány hete itt egy ország ismerte meg Kiss Csaba erdőkertesi háziorvos nevét, aki a páciensei határozott kérése ellenére sem volt hajlandó beadni nekik a koronavírus elleni védőoltást – egyiket sem. Az önkormányzatnak, a térség országgyűlési képviselőjének, a polgármesternek, minden illetékes hivatalnak és intézménynek interveniálnia kellett, hogy jobb belátásra bírja őt.

Szerencsére eredménnyel! Végül is sikerült, megoldódott a helyzet, s néhány nappal később már Kiss Csaba is vállalta a vakcinák beadását. De akkor meg miért volt szükség erre a színjátékra? Hiszen a makacskodó erdőkertesi háziorvos betegeinek, amíg nem sikerült megoldást találni a helyzetre, illetve amíg nem sikerült jobb belátásra bírni őt, a közeli Veresegyházára kellett utazniuk, ha meg akarták kapni a vakcinát. Márpedig meg akarták!

A fent említett külföldi példák alapján úgy tűnik, hogy térségünkben csak Magyarországon sikerült ilyen mérhetetlen mértékben és a folyamatos baloldali vakcinaellenes, oltásellenes hangulatkeltésnek köszönhetően elbizonytalanítani a lakosságot. Itt már minden kifogás és ellenérzés elhangzott „komoly szakértők” szájából, elsősorban az orosz és a kínai védőoltás ellen, de persze nem merülhetett ki ennyiben a dolog.

A mentősöknél dolgozó ismerősöm például, aki munkavégzés közben napi szinten találkozik betegekkel – így tehát koronavírus-fertőzöttekkel is –, váltig állítja, hogy ő jobban fél a vakcinától, mint a járványtól. Azt meséli, hogy ő bizony hosszasan elbeszélgetett egy genetikus és egy mikrobiológus szakember kollégájával is, akik olyan „szakmai” szempontokba avatták be, amelyekkel aztán teljesen elbizonytalanították – magyarán: megrémítették.

Így hát ismerősöm most inkább vállalja a munkájával járó veszélyeket, semmint hogy beoltatná magát. Hát gratulálok a honi genetika és mikrobiológia két – sajnálatos körülmények között elsikkadt – koronázatlan nagyágyújának, álló- és hullócsillagának, ezt aztán jól megcsinálták.

A Demokratikus Koalíció korábban még petícióval és aláírásgyűjtéssel is előállt a kínai oltóanyag ellen, ma már persze ők is inkább szeretnék meg nem történtté tenni ezt, még az oltásellenes Komáromi Zoltán – a DK „egészségügyi szakpolitikusa”, egyébként az erdőkertesi Kiss doktor kollégája, hiszen háziorvos ő maga is – kikérte magának, hogy oltásellenesnek nevezzék.

Kicsit gondban vagyok hát, hogy minek nevezzem őt, ezért most inkább nem is bonyolódom bele a jelzős szerkezetekbe. Tényszerűen azonban nem cáfolható, hogy tévéműsorról tévéműsorra járva – ahogy a mémek is terjednek, és önmagukat sokszorosítva szaporodnak a világhálón – néhány hete még fennhangon kampányolt a kínai vakcina ellen. S ha létezhet is ennek akár egy olyan interpretációja is, miszerint csak az egyik elérhető, életmentő védőoltás ellen irányult a hangulatkeltés, ahhoz azonban mindenképp elég volt ez is, hogy további bizonytalanságot keltsen a laikusok kö­rében.

Ha néhány héttel ezelőtt még nem azon tüsténkedett volna élő egyenesben, hogy minél több kétséget ültessen el a nézőkben a távol-keleti vakcinával kapcsolatban, s nem arra buzdított volna, hogy minél többen írják alá a Demokratikus Koalíció által kezdeményezett, a kínai oltóanyag magyarországi engedélyeztetése és alkalmazása elleni petíciót, akkor talán a bizonytalanokból is mérhetően kevesebb lenne hazánkban.

A két és fél millió azonban ennek ellenére is összejött tegnap – amit mindenképp egy fontos mérföldkőnek kell tekintenünk –, mától kinyithatnak a szolgáltatók… S a továbbiakban a vakcina és a lakosság megfelelő mértékű átoltottsága teszi majd lehetővé, hogy fokozatosan visszatérjen a korábbi megszokott életünk, és derűvel, optimistán várhassuk a nyarat.

(A szerző újságíró)


 

Kapcsolódó írásaink

Lóránt Károly

Lóránt Károly

Szemben a széllel

ĀHa Németország hatalmas ráfordításokkal sem tudja elérni a kitűzött célokat, mi lesz azokkal az országokkal, amelyeknek nincs annyi pénzük irracionális kísérletekre, mint a németeknek

Domonkos László

Domonkos László

Húsvét után

ĀSokan emlékszünk még az iskolából Babits Húsvét előtt című versére – hát hogyne, hiszen majdnem annyit nyúztak vele bennünket, mint szegény Attilától a Mondd, mit érlellel (de persze mindkettőt utcahosszal előzte Váci Mihály Nem elégje…)

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom