Ulicza Tamás

Vélemény és vita

Takarás, elvtársak!

Takarás, elvtársak! – hangzik el a Csapd le csacsi című filmben a mondat, amikor a helyi Munkásőrség titokban tovább működő sejtjének tagjai megpróbálják elrejteni az arra járó szomszédok elől a teherautó platóján hazahozott óriási vörös csillagot

Ha azt hisszük, hogy ez egy tipikus kilencvenes évek eleji történet, hát tessenek megkapaszkodni: Munkásőrség ma is van Magyarországon. Persze nem úgy, mint régen, mert ugye állítják, hogy ez egy hagyományőrző egyesület (kacsintás), és ennek okán minden alkalommal felháborodnak, ha valaki elvitatja a jogukat, hogy a vörös csillagot viseljék magukon.

Március 25-én épp az országos parancsnok (mert ugye minden hagyományőrző egyesületnek parancsnoka van) ellen emelt vádat az Egri Ügyészség március 25-én önkényuralmi jelkép használata miatt.

A parancsnok, Juhász Norbert szerint „nemtelen módon tesznek egyenlőségjelet a német fasizmus szimbóluma és a mi ötágú csillagunk közé”, és arra hivatkozik, hogy a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság már elmarasztalta Magyarországot a vörös csillag használatát tiltó jogszabály miatt, merthogy az véleménynyilvánításnak tekintendő.

Jó kérdés persze, hogy más önkényuralmi jelképek esetén is ilyen türelmes lenne-e a bíróság, vagy megint csak arról van szó, hogy Nyugat-Európában a saját szemszögükből, megértés nélkül néznek a kommunizmusra. Talán a kontinens eddig szerencsésebb felére ráférne egy kis kommunista diktatúra, hogy megértsék, miért tiltott felénk a vörös csillag?

Abszurdnak tűnhet, hogy 2021-ben arról folyik jogi eljárás, hogy a Munkásőrség használhatja-e a vörös csillagot. Az ember azt hihetné, hogy véletlenül a busz helyett egy időgépre szállt fel.

Persze ha ilyen történelmi kérdéseknek lehet aktualitása, akkor érdemes más múltból előtűnő ügyeket is a magyar jogrendszer elé vinni. Kitehetik-e a török félholdat az egri várra a janicsárklub tagjai? Belefér-e a véleménynyilvánítás szabadságába, ha a Tatár Lovasegylet felgyújt egy falut? A több helyre is adót fizető alföldi lakosok Bécshez, a török Portához vagy az erdélyi udvarhoz forduljanak, ha a faluban kátyús az út?

Ha Óbudán a kilences buszon egy legionárius erőszakoskodott egy hölggyel, azt az aquincumi polgári bíróság, a légió hadbírósága, vagy a magyar igazságszolgáltatás tárgyalja?

A viccet félretéve, a Munkásőrség hagyományőrzői nem mutatnak túl nagy együttérzést azok iránt, akiknek esetleg a vörös csillag nem egy egyenruhaelemet jelent, hanem egy mindent elnyomó diktatúrát, tönkretett családokat, megkínzott, meggyilkolt vagy örökre eltűnt rokonokat, barátokat.

Ha ez csak hagyományőrzés, miért nem tudják megoldani a vörös csillag nélkül? Talán túl mélyre süllyedtek a „hagyományőrzésbe” és a „szerepjátékba”. „Kedves Elvtársak, Barátaink!” – így szólítja meg Juhász Norbert az egyesület tagjait abban a posztban amiben a vádemelésről tudósít, és a Horthy-korszak megpróbáltatásaihoz hasonlítja a helyzetüket.

Magyarországon mindkét szélsőség szörnyű dolgokat eredményezett, mégis vannak mindkettőnek rajongói. Ha már (nagyon helyesen) a második világháborús hagyományőrző szervezeteknél is árgus szemmel figyeli mindenki, hogy nehogy véletlenül átcsapjon a dolog náci vagy fasiszta jelképek propagálásába, akkor a Munkásőrségre emlékező társaság is viselje el, hogy korlátozzák. Ha tényleg a hagyományőrzés a célja.

Egy vádemeléssel persze nem érhet véget a történet, amelynek láttán talán Örkény is elismerően csettintene. Az elvtársak ugyanis nem hagyhatták szó nélkül ezt az aljas imperialista támadást, így válaszszankcióként az idén novemberben Edelényben megnyíló Munkásőrség Történeti Múzeumból előre kitiltották az ügyészség valamennyi jelenlegi és volt dolgozóját, amíg bocsánatot nem kérnek. Feltételezve, hogy az ügyészségnél ez a tiltás nem okoz majd tömeges tiltakozást, és nem fenyegetőznek majd százával a dolgozók a felmondással, talán erre a bocsánatkérésre még várni kell. Addig pedig marad az eddigi módszer: Takarás, elvtársak!

(A szerző újságíró)

Kapcsolódó írásaink

Domonkos László

Domonkos László

Húsvét után

ĀSokan emlékszünk még az iskolából Babits Húsvét előtt című versére – hát hogyne, hiszen majdnem annyit nyúztak vele bennünket, mint szegény Attilától a Mondd, mit érlellel (de persze mindkettőt utcahosszal előzte Váci Mihály Nem elégje…)

Szabó Palócz Attila

Szabó Palócz Attila

Vakcinafrász

ĀEgy vajdasági kisvárosban, ahol főként magyarok élnek, sokan nem kértek az AstraZenecából, mert azt mondták, ők inkább a kínait szeretnék megkapni