Őry Mariann

Vélemény és vita

Európai reneszánsz

Elemzések hada, okoskodás, pánikkeltés, populistázás követte a nagycsütörtöki magyar–olasz–lengyel találkozót a világsajtóban és a közösségi oldalakon

A liberális médiánál kétségkívül beakadhatott a lemez, mert megannyi kommentátor, szakértő és európai politikus írta le nagyjából ugyanazt, kis változtatásokkal.

A legszánalmasabbak persze a fanyalgók voltak, akiket nem hívtak meg, ezért most magyarázkodnak, hogy nem is baj, úgyse mentek volna el. Donald Tusk, az Euró­pai Néppárt elnöke a brüsszeli liberálisok szóla­mait átvéve putyinistázta Orbán Viktort, Matteo Salvinit és Mateusz Morawieckit, egy olyan sajtótájékoztató után, ahol mindenki többször is megerősítette euroatlanti elkötelezettségét. Tusk megnyilvánulása híven tükrözi, milyen irányt vett vezetése alatt a Néppárt: akkor is a liberálisokat másolják, ha azok butaságot mondanak.

Visszatérve az elemzésekhez, igazán nincs új a nap alatt. Az elemzők és újságírók sokadjára elismételték most is azt a közhelyes okoskodást, hogy szuverenista, jobboldali pártok európai szintű együttműködése eleve lehetetlenség, mert ütközhetnek a nemzeti érdekeik. A liberális elit nyilvánvalóan nem tudja elképzelni, hogy más együttműködés is elképzelhető a kontinensen, mint az európai egyesült államok.

Elképzelésük szerint a nemzeti érdekek feloldódnak a nagy közös európai érdekben, ami jól tudjuk, hogy illúzió, mert azt az állítólagos európai érdeket jellemzően néhány nagyobb tagállam diktálja. Az általuk szajkózott jelszavak mindig az ellenkezőjüket jelentik, amikor európai sokszínűségről beszélnek, akkor például olvasztótégelyről beszélnek, és olyan európai identitást képzelnek el, ami nem
a nemzeti önazonosságra épül.

Az az érv is megjelent a sajtóban a tervezett európai összefogással szemben, hogy a Fidesz lehetséges szövetségesei a jobboldali frakciókban szembemennek a határon túli magyarok ügyével. Ez oda vezethető vissza, hogy tavaly, amikor az Európai Parlament támogató határozatot fogadott el  a Minority SafePack kisebbségvédelmi európai polgári kezdeményezés mellett, az Identitás és Demokrácia, valamint az Európai Konzervatívok és Reformisták frakcióiban sokan nemmel szavaztak vagy tartózkodtak.

Ez nem meglepő, hiszen többen egyrészt úgy értelmezték az egyébként fontos és jó kezdeményezést, hogy a tagállami kompetenciák csökkentésére irányulhat – ami persze nem így van –, de főleg attól tartottak, hogy a hazai belpolitika értelmezési kereteiben rosszul venné ki magát a támogatásuk.

Ha továbbvisszük azt a logikát, hogy a jobboldali pártok szavazatukkal nem a mi oldalunkon állnak, akkor a kezdeményezést támogató, balliberális frakciók vajon igen? Olyan politikusok frakciói, akik Magyarország és Lengyelország „kiéheztetését”, EU-ból való kizárását követelik nap mint nap? A Renew frakció, amelynek alelnöke a román pártok mellett kampányoló Momentum képviselője, Cseh Katalin?

Elég nyilvánvaló, hogy nem ez az őszi szavazás volt az, amin le kellene mérni, kivel érdemes összefogni és kivel nem. A liberálisok támogatása például annyit ért, hogy aztán az Európai Bizottság értékekért és átláthatóságért felelős elnök félresöpörte a Minority SafePacket. Vera Jourová pedig köztudottan nem spanyol nacionalista, hanem cseh liberális.
Orbán Viktor, Matteo Salvini és Mateusz Morawiecki elképesztő ellenszélben dolgozik az „európai reneszánszért”. A liberális elit és sajtója mindent meg fog tenni, hogy kikezdje ez együttműködést, leszalámizza a potenciális szövetségeseket.

Meg kell vívni ezt a harcot, mert a tét óriási: Európa jövője.

(A szerző főmunkatárs)

Kapcsolódó írásaink

Kosztur András

Kosztur András

A blokkpolitika visszatér

ĀVisszatérni látszik tehát a hidegháborús blokkok szembenállásának korszaka, az elmúlt évtizedekben meglévő geopolitikai és gazdasági ellentétek pedig egyre markánsabb ideológiai színezetet is kapnak

Csi Ta-jü

Csi Ta-jü

A felvirágzó Hongkongért

ĀOrbán Viktor miniszterelnök szerint haza csak addig van, amíg van, aki szeresse. Ezzel mélységesen egyetértek