Erdő Péter

Vélemény és vita

Az igazság ünnepe

Tavaly tavasszal, az első nagy kijárási tilalom idején újra beszélni kezdtünk arról, hogy hogyan készül a házi kenyér. Az üzletekben elfogyott az élesztő

álláspont

Műsorokat láttunk arról, hogyan készítették a régiek kovásszal a kenyeret. Sokan már azt sem tudtuk, mi is az a kovász. De ahogy leckét kaptunk belőle, belegondoltunk, milyen sok gondot és hozzáértést kívánt a kenyér megsütése. Sok mindenről, amit természetesnek vettünk, ami készen az ölünkbe hullott, rájöttünk, hogy nem is olyan magától értetődő és természetes.

Húsvét táján a mai keresztényeknek ritkán jut eszükbe a kovász. Pedig Szent Pál a korintusiaknak írt első levelében még erről is beszél: „El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok is vagytok! Hiszen húsvéti bárányunkat, Krisztust feláldozták. Ünnepeljünk tehát, de ne a régi kovásszal, sem a rosszindulat és a gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és az igazság kovásztalan kenyerével.”

Az első keresztény nemzedék számára Krisztus nagyszerű műve, kereszthalála és feltámadása új fényt adott a pászka ősi ünnepének. Nem véletlen egybeesés volt ez. Így gondolta maga a Mester is. Amikor azon a vacsorán, az utolsó alkalommal halála előtt kezébe vette a kenyeret. Igen, a kovásztalan kenyeret. Megtörte, és odaadta övéinek: „Ez az én testem.”

Nem lett volna különös ünnep a tanítványoknak a pászka, ha a nagypéntek sötétsége után nem ragyogott volna fel a feltámadás fénye. Ettől kezdve azonban megújult számukra az ünnep. Szabadulást jelentett, igen, mint hajdan, de végső és teljes értelemben is, mindenki számára.

Minden bezártság és minden járványveszély ellenére, nekünk is ünnepelni kell. Idén is. De úgy, ahogy Szent Pál írja: „Itt az ideje, hogy elvessünk minden rosszindulatot és minden gonoszságot.” Tekintsük át az életünket. Gondolkodjunk el közösségeink és népünk helyzetén. Szabaduljunk meg attól, hogy rosszindulatúan, ellenségesen értelmezzük egymás tetteit és szavait, hogy különböző „narratíváknak” adjunk helyt tudatunkban és szívünkben a valóság helyett. Szóval tanuljunk meg ünnepelni az igazság és a tisztaság kovásztalan kenyerével.

Az igazság pedig az, hogy élünk, hogy van okunk bizakodni, hogy minden nehézségen túl a teremtő és gondviselő Isten fogja az emberiség kezét. Gondoljunk bele, hogy milyen szörnyű járványok, éhínségek tizedelték a népeket az elmúlt évezredek során. És háborúk, gyilkos háborúk, amelyekről néha már-már azt hitte az emberiség, hogy valamilyen rosszindulatú szellem szállt alá a földre, az hangolta egymás ellen a népeket, az kényszerítette őket testvérgyilkos háborúkra. Keserűen mondhatták ki ilyenkor Berzsenyi Dániellel: „Ádáz Erynnis lelke uralkodik, s a föld lakóit vérbe mártott tőre dühös viadalra készti.”

Érthető, hogy az emberiség már-már végzetszerűnek tekintette a helyzetet a napó­leoni háborúk korában. De sem akkor, sem most nem háríthatunk el magunktól minden felelősséget. Mert sokszor nemcsak a háborúkban, hanem még az emberiséget sújtó természeti csapások okozta pusztulásban is megjelenik az emberi felelősség, a gondatlanság, az önzés, a segítő szeretet hiánya. Itt az ideje tehát, hogy megnyissuk a szívünket, hogy a közös bajban egyszerűen, tisztán és őszintén csakis segíteni akarjunk.

A kovásztalan kenyeret pedig, amiről Szent Pál beszél, a nyugati egyházban megtörjük minden szentmisében. Nem puszta emlékezetként van velünk Krisztus műve, hanem titokzatos jelenlét gyanánt, kegyelmi erővel. Amikor sokaknak nélkülözniük kellett az utóbbi időben a családi és a baráti együttlétet, sőt még a szentmisét és a szentáldozást is, gondoljunk arra, hogy valamiképpen ez is nagyböjt volt számunkra.

Bizalommal és reménnyel várjuk, hogy idén szeptemberben az Eucharisztikus Kongresszust itt, Budapesten Ferenc pápával együtt ünnepelhetjük, hogy közösségileg is újra találkozunk Krisztussal, aki képes megújulást hozni az életünkbe.

Áldott, boldog húsvéti ünnepeket kívánok minden kedves olvasónak!

(A szerző bíboros, prímás)

Kapcsolódó írásaink

Kő András

Kő András

Sakkozás közben

ĀSzületésének kétszázharminca­dik évfordulóját ünnepeljük ebben az évben, s én mégis Széchenyi István halálára emlékezem, mert húsvétkor vetett véget az életének

Szerencsés Károly

Szerencsés Károly

Varázsszem

ĀÁprilis 3-án, 1938-ban olyasmi történt, amit a közvélemény már nagyon várt

A magyarhirlap.hu weboldal sütiket (cookie) és különböző kódokat használ a megfelelő működés, elemzések készítése, a felhasználói élmény fokozása valamint az Ön számára releváns, személyre szabott ajánlatok összeállítása érdekében. Ezek használatát az Elfogadom gomb megnyomásával jóváhagyja. Bővebb információt az Adatkezelési Tájékoztatónkban talál.

Elfogadom