Vélemény és vita
Felvidéki összetartás, a gyógyuló magyarság jelképe
Ez idáig talán az év jó híre a három szlovákiai magyar párt egyesülése egy Szövetség névre keresztelt új pártban
Nem mintha manapság nagyon válogathatnánk a jó hírekben, de ami a felvidéki magyarok köreiben történt a múlt héten, az minden túlzás nélkül nevezhető a kötelességtudat és a józan ész győzelmének. A jelen pillanatban parlamenti képviselet nélkül maradt, mesterségesen megosztott és elhallgattatott felvidéki magyarság képviselői végre megtalálták a belső erőt egy új egység létrehozására.
Néhány hónapja még erősen szkeptikus voltam egy ilyen fejleménnyel kapcsolatban. A szlovákiai magyarok körében is érvényes az a Magyarországra is jellemző globális jelenség, hogy a törésvonalak immár nem nemzeti síkok mentén jelennek meg, hanem egyrészt a nemzeti-konzervatív erők, másrészt a transznacionális globalista vonal mentén. Ugyanúgy, ahogy ma Magyarországon két, szinte paralel társadalom él egymás mellett, Szlovákiában is sokan vannak olyanok, akiknek az elkötelezettsége a nyugati liberális dogmák iránt felülírja a hagyományos nemzeti és történelmi kötelékeket.
A Szövetség nevű párt létrejötte újra megerősítette a Felvidéken élők polgári büszkeségébe és nemzeti öntudatosságba vetett hitem, mert ez egy olyan eredmény, amely túlmutat a felvidékiek regionális politikai érdekein. Reménykedem, hogy példájuk ragadós lesz, és más politikai erőket is rávezet a nemzeti és a helyi közösségek védelmének fontosságára. A felvidéki példa mutatta meg nekünk, hogy ha széthúzunk, csak egy jelentéktelen történelmi kuriózum vagyunk. Ha viszont megértjük azt az alapvető igazságot, hogy mindennapos ellentéteink eltörpülnek nemzeti túlélésünk hosszú távú jelentősége mellett, képesek lehetünk jövőképet teremteni polgáraink számára.
A szégyenletes 2020-as választási kudarc, amelynek eredményeként magyar párt nem került a Szlovák Nemzeti Tanácsba, megmutatta, hogy nemzeti és euro-globalista törésvonalak igenis léteznek a szlovákiai magyarság körében is. A szavazatoknak csak hat százalékát tudták megszerezni a szétforgácsolt magyar pártok annak ellenére, hogy a lakosságnak nyolc-kilenc százalékát tesszük ki. Ez egy hármas koalíció szintjén nem lenne elégséges a parlamentbe való bejutáshoz sem, koalícióknál hét százalék az alsó határ, de egy egyesült pártként ehhez már öt százalék is elég lesz. Az alapító pártok megőrzik ugyan saját platformjaikat az új pártban, de jogilag egységesek lesznek.
Persze vannak páran, akiknek ez a példaértékű összefogás nem válik ínyére. Bugár Béla, a Most-Híd szlovák–magyar párt volt elnöke megalakulásának bejelentése után azonnal megpróbálta aláásni az új pártot. Tudni kell, hogy Bugár, aki látványos érdemekkel dicsekedhet a magyarság megosztása terén, a választási vereség után kénytelen volt lemondani a Híd elnöki posztjáról. Ugyan itt is megoszlanak a vélemények arról, hogy ugrott-e vagy lökték, de az utolsó években mutatott teljesítménye alapján talán ez volt az egyetlen ajándék, amelyet a felvidéki magyarság számára még nyújthatott.
Az új párt kapcsán viszont Bugár a szlovák televízióban újra egy sértődöttségtől csöpögő interjút adott, amelyben hangsúlyosan kiemelte, hogy a Szövetségnek meg kell őriznie függetlenségét a magyar kormánytól. Attól is óva intett, hogy ez „csak” magyar párt legyen, és bólogatott, amikor a szlovák műsorvezető arra utalt, hogy a magyar kormány dróton rángatja a szlovákiai magyar politikusokat.
Bugár nagyon fájlalta azt is, hogy Szijjártó Péter Gyimesi Györggyel (a pozsonyi kormányban részt vevő Egyszerű Emberek és Független Személyiségek párt parlamenti képviselője) való találkozása során beavatkozott a szlovák belügyekbe. Milyen kár, hogy Bugár úrban nem keltett hasonló szenvedélyeket Szlovákia szuverenitása védelmében például Donáth Anna komáromi beszéde, amelyben megtanította nekünk, hogyan legyünk felvidéki magyarokként egyben büszke szlovákok is.
A Szövetség párt létrejöttét nagyban Solymos László, a Híd új vezetője felvilágosult és érett politizálásának köszönhetjük. Solymosnak további erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy megerősítse tekintélyét a kontár beavatkozásokkal szemben, ha azt akarja, hogy ez az új párt fennmaradjon a következő parlamenti választásokig.
Megengedhetetlen, hogy Bugár személyes sértődöttsége és politikai ambíciói túlharsogják a felvidéki magyarok alapvető érdekeit. Aki külhoni magyar pártot vezet, annak meg kell értenie, hogy a mindenkori magyar kormánynak nemcsak joga, de kötelessége is a magyar kisebbség érdekében felszólalni. Ehhez hasonlóan pedig a külhoni magyarságnak is szabad elvárnia azt, hogy az anyaország jogaik sérthetetlensége mellett kiálljon.
Többet nem juthatnak szóhoz olyanok, akik a két ország függetlenségét egyrészt a felvidéki magyarság anyaországtól való elszigeteltségében, másrészt a szlovák nemzetben való asszimiláció útján akarják érvényesíteni. A szlovákok és magyarok közötti tartós béke alapkövetelménye az, hogy mindkét oldalon egy öntudatos és érett nemzet álljon, ami nem fél a kisebbségekhez tartozó polgáraitól, és minden tekintetben tiszteletben tartja ezek identitását. Az egyesült magyar párt pedig működjön együtt a többi szlovák politikai mozgalommal, de csakis önállóan gondolkodó, bátran felvállalt magyar öntudattal rendelkező entitásként.
(A szerző teológus, újságíró)
