A tolerancia elrablása

Miért nem szabad kimondanom az ember és ember közötti, természet adta vagy teremtett külső és belső különbségeket? Mi célból kell együtt bólogatnom azokkal, akik mást gondolnak, és megengedőbbek az abortusszal vagy az eutanáziával szemben? Miért kell ugyanúgy vélekednem a „klímakatasztrófáról”? Mi végett kellene nekem elfogadni azt, hogy a multikulturális társadalom szükségszerűen jó, a nemzet pedig csak korlátokat épít a szabadság előtt.

Egyáltalán, hogy is van ez? Ha nem értek egyet a „haladó” és trendi csoportok véleményével, legújabb ügyeikkel, céljaikkal, akkor tényleg kirekesztő lennék? A válasz kulcsa a tolerancia szóban keresendő, amit birtokba vettek és pörölyként használnak a baloldalra átlavírozott liberálisok.

Ha nem értesz egyet velünk, akkor kirekesztő, intoleráns alak vagy – egyszerűsödik le végül az ítélet mindenkivel szemben, aki nem követi a progresszív csoportok néze­teit. Homofób, xenofób, rasszista, soviniszta, gyűlölködő – röpködnek a jelzők. Vagy egyszerűen csak lesajnálnak, mint a „sötét középkorban” megrekedt, egyszerű, buta embert. Nem túl hízelgő egyik sem.

A természetellenes egyenlőségre, sokszor az egyformaságra törekvő baloldali mozgalmak mára felvállalták a liberális ügyeket. Habár a szabadság és az egyenlőség között a gyakorlatban mindig is ellentmondás feszült, ma is, mint annyiszor a történelem során, egyes forradalmi csoportok megpróbálják elméletben az egyiket a másikba szuszakolni. Igyekeznek a korlátlan szabadság megnyilvánulásának lehetőségében az emberek között egyenlőségjelet tenni. Így jönnek létre azok a mesterséges identitáscsoportok, amelyekért (pontosabban amelyek szabadságáért) küzdeni lehet és kell is. A küzdelem maga a progresszió, a küzdelem maga a politikai hatalom fenntartása (akárcsak a szocializmusban).

Az ember egyik sajátos teremtett tulajdonsága, hogy képes megnevezni a körülötte lévő világot. A létező dolgokat felcímkézi, átadható jelekkel látja el. Minden e világi létezőt megjelöl, időben pedig történettel látja el. Az ember, amikor valamit megnevez, uralma alá is hajtja egyben. A birtokba vett dolgok és az elmesélt folyamatok azonban a nyelv hatalmával újrateremthetők. Így történik ez minden szellemi küzdelemben, ahogy a politika mélyén is: harc folyik a szavak jelentéséért. Aki a szavakat birtokolja, az a valódi hatalmat is bírja.

A politikai viták során jelentést adunk minden fontos szónak. Mit értünk a szabadságon? Mit jelent az egyenlőség? Milyen történet búvik meg a nemzet kifejezése mögött? Mit tartunk értéknek? Mit jónak és mit rossznak? Mindez azon áll vagy bukik, hogy a birtokba vett dolgoknak és az időben elmesélt történeteknek milyen jelentéstöbbletet tudunk adni, illetve – mivel ma demokratikus, többségi elven működő rendszerben élünk – kivel és kikkel tudjuk elfogadtatni a saját értelmezésünket.

Így folyik a tolerancia szó jelentéséért is a kulturális-politikai harc. A latin eredetű kifejezés évszázadokon át elsősorban a mások meg­győződésével szembeni türelmet jelentette. Megtűrni és elfogadni valamit, még ha másként vagy ellentétesen, esetleg negatívan is ítélem meg. A progresszív csoportok azonban átértelmezték e szót. Úgy terjesztették el szerte a nyugati világban, hogy azt értsd alatta, amit ők gondolnak.

Hogy az a toleráns, aki nem „csupán” elfogadja a céljai­kat, hanem egyetért velük. Sőt kötelezőnek tartja mindazt önmagára nézve, amit ők megfogalmaznak.Ma csupa olyan emberrel kell együtt élnünk, akik a miénktől gyökeresen eltérő vagy éppen ellentétes világnézettel és meggyőződéssel rendelkeznek. Joggal várjuk el egymástól, hogy toleránsak legyünk a másik véleményével szemben.

Ám a progresszív csoportok átértelmezték és ezzel birtokba is vették a tolerancia szó jelentését, hisz abban a másodpercben, amikor nem értek egyet egy progresszív ügy céljával, meghozzák az ítéletet: kirekesztő és intoleráns leszek „mindenki” szemében. Ezért kell letérdelni a BLM mozgalom előtt, ezért kell vonulnom az abortusz további liberalizálása érdekében, ezért kell kaput nyitnom a más kultúrákból érkezőknek.

Ezért kell új szavakat használnom, úgy védeni a Föld nevű bolygót, ahogy ők akarják. És ezért kell tüntetnem a nemzet ellen és nézni, ahogy a szél belekap a szivárványszínű zászlóba, miközben mindenki elmormolja az „új vallás” parancs­szavait.

(A szerző a XXI. Század Intézet kutatója)