Domonkos László

Vélemény és vita

Itt van Amerika?

A megfélemlített ember elállatiasodásának folyamatáról nemzedékek óta nincs érdemi fogalmunk

Nem, egyáltalán nem az egykori Komár László-slágerre gondolok, miszerint itt van Amerika legszebb asszonya. Bár így lenne, azzal tudnánk mit kezdeni. Ám emezzel…

Jön az értesülés, hogy az egyik szupermarketben az egyik – a hír szerint bekattant – vevő pisztolyt rántott a másikra, mert az a sorban túl közel (!) állt hozzá. Igaz, hogy a pisztoly csak gázpisztoly volt, igaz, hogy azonnal kicsavarták a kezéből, igaz, hogy ez nálunk – most még – szenzációszámba menő ritkaságnak számít, mégis aligha túlzás, hogy akár a rémület jeges hulláma is elboríthatna bennünket. Mert elértünk idáig. Itt van Amerika. Ez az Amerika.

Hasonló – persze enyhébb, de jelzésértékében ugyanilyen – esetekről az elmúlt egy-két hónapban egyre többen tudnánk beszámolni. (Egyáltalán: érdemes lenne felmérni, általában mennyire szaporodott meg a verekedések, erőszakos inzultusok száma.) Csak kettő így hirtelenjében.

Az egyik szintúgy szupermarket-történet: a málészájúnak tűnő ifjú a tökéletes pánik alpári stíljében esik neki a jól szituált, idősebb úrnak – ugyanezen főben járó vétségért: a túl közel állás rettenetes vétkéért. Igaz, itt az mondható el, hogy a kis nyomorult egy igen helyes hölggyel vala, nyilván előtte akarta tenni-venni magát, de mégis… A másik história a trolin esett meg, ahol idősebb, igen úriasnak tűnő hölgy teremtett le igen durván egy másikat, mert az – orrot fújni kívánván a szerencsétlen – úgy húsz másodpercre levette a maszkot. (Egyik barátom tökéletesen azonos esetről számolt be az egyik plázából, ahol vadbarom biztonsági őr járt el pontosan ugyanígy.)

A közönség soraiból elhangzó védekezésre, miszerint azonnal visszateszi, és különben sem tudhatja, hátha ráadásul már be is van oltva az illető, olyan fölényes, virológus-mindentudói kioktatás következett, miszerint a hölgy ezt sokkal jobban tudja, úgyhogy ha nem tetszik a sok baromnak, hát vegye le mindenki a maszkját, és dögöljenek rakásra, én szóltam!

Ennyi elég is. Akvarell histerica, magyar életkép 2021 márciusának végéről. A megfélemlítés lélektanáról, a megfélemlített ember elállatiasodásának folyamatáról nemzedékek óta nincs érdemi fogalmunk. Mivel Istennek hála, generációk óta nagy tömegek nem tapasztalhatták meg, milyen, mi is az igazi háborús pszichózis, milyen az, amikor valóban nagy tömegek élete van válogatás nélkül permanens veszélyben, amikor bárkivel bármelyik pillanatban megeshet az addig elképzelhetetlen – a megsemmisülés: egy, hasonlónak (megint csak a Fennvalónak hála!) még nagy nehezen sem igen nevezhető helyzetben az emberi psziché összes démona elszabadulni kezd.

Egyetlen vagy legalábbis egyik legnagyobb szerencsénk – alighanem –, hogy erről a napokban maga a miniszterelnök is a rádöbbenés felismerésével beszélt, remélhetőleg számíthatunk tehát fokozott odafigyelésre és törődésre, netán a lehetséges ellenlépések egyikére-másikára a közeljövőben. Itt az ideje.

A magyarság „lelkileg most megviselt állapotban van. (…) Újra kell indítani az országot lelkileg is. Tehát helyre kell állítani a derűt, a kiegyensúlyozottságot. (…) Ez persze meghaladja a politikusok feladatát, (…) itt a művészekre, a kultúra embereire, az egyházakra, mindenkire szükség lesz” – mondta Orbán Viktor. Igen, méghozzá minden korábbit meghaladó mértékben. Mert meglehet, tényleg itt van ez az Amerika. Legalábbis ezt kérdezhetjük aggódva, szemünkben tompa, riadt fényekkel, szorongva – nem, nem is a közvetlen jelen – a jövendő egy-két-három (vagy több?) esztendejét illetően.

Ne legyen igazam, barátaim. Csakhogy a valódi rémület, a megfélemlítettség, az igazi háborús pszichózis – meg általában az emberi lélek – egyik legkiválóbb ismerője, a valaha élt legnagyobb pszichológusok egyike, Carl Gustav Jung ezt írja: „Az embernek ma már nem a vadállatoknak, omló szikláknak, áradó vizeknek veszélyével kell számolnia, hanem saját lelki elemi hatalmaival. A psziché olyan nagyhatalom, amely a földkerekség minden hatalmát felülmúlja. A felvilágosodás, amely a természetet és az emberi intézményeket megfosztotta az istenektől, nem vett észre egy istent, a rémület istenét, amelyik a lélekben lakozik. Ha valamikor, ma időszerű a psziché túlhatalmától való istenfélelem.”

(A szerző író)

Kapcsolódó írásaink

Vitéz Ferenc

Vitéz Ferenc

Régi szavak – új szótárak (4.)

ĀMostohán viselkedik az emlékezet. Amit jobb volna elfelejteni, az állandóan az eszünkbe jut – talán azért, mert még nincsen megoldva, nem hagyja békén lelkünk és tudatunk mélyét

Lóránt Károly

Lóránt Károly

Új hidegháború kezdetén?

ĀAz Európai Unió szankciókat hozott Oroszország ellen, Oroszország szankciókat hozott az Európai Unió ellen. Az Európai Unió szankciókat hozott Kína ellen, Kína szankciókat hozott az Európai Unió ellen