Undor vagy vágy?

A kifejezést egy Kyle Royce nevű férfi indította a TikTok közösségi oldalon egy videójában, azzal indokolva a döntést, hogy elege lett belőle, hogy transzfóbnak címkézték, mert kizárólag nőnek született nővel hajlandó randizni, transznemű nővel nem. Megfogalmazása szerint a superstraight olyan nemi irányultságú ember, aki csak az ellenkező nemű és eredetileg is annak született emberek iránt érez vágyat. Nem tudni, mennyire szánta komolynak a kezdeményezést, és mennyire volt polgárpukkasztás vagy trollkodás a célja.

Mindenesetre a kifejezés felkapott lett, és elterjedt az interneten, hatalmas vitát indítva a különböző kommunikációs felületeken. Egyrészről magukévá tették szélsőjobboldali csoportok is, akik a transzneműek elleni gyűlöletkeltésre használták, és a superstraight-mozgalomnak SS-rövidítéses lobogókat és logókat készítettek, másrészről egyes, magukat felvilágosult liberálisként hirdető emberek beszéltek azok agyonlövéséről, akik használni merik magukra a kifejezést.

Mindkét szélsőség rávetette magát a témára, és háború indult a virtuális térben. Amibe végül beszállt sok közösségi médium is, egyszerűen törölve mindent, amiben feltűnt a kifejezés, és kicsit is népszerűbb lett: csoportok, videók, hozzászólások, képek. Mintha a teljes törlés megoldaná a problémákat. Persze bizonyos szintig fel kell lépni például a gyűlöletbeszéd ellen, de valamit teljesen elhallgatni, és úgy tenni, mintha nem is létezne… Nos, ez autoriter, diktatórikus módszer.

Pedig a kifejezés elterjedése és a felhördülés, amit kiváltott, azt mutatja, hogy van itt mit kapargatni. Érzékeny pontra tapintott rá Kyle Royce, amikor hódító útjára indította a superstraight fogalmát.

Felveti ugyanis a kérdést: ki döntheti el, hogy mi számít nemi irányultságnak? Pontosabban, ki döntheti el, hogy mi számít elfogadható nemi irányultságnak? Ha az, hogy valaki homoszexuális, nem nő- vagy férfifóbia, akkor az, hogy valakinek csak az ellenkező neműnek születettek tetszenek, miért transzfóbia? Ha valakinek egy csoport tagjai nem tetszenek, az undor és gyűlölet vagy a vágy és vonzalom hiánya?

Olyan kérdések ezek, amelyek komoly kihívások elé állíthatják az LMBTQ-mozgalmat. Valószínűleg ezért is választották sokan inkább a superstraight teljes megbélyegzését és eltörlését. Túl sok kellemetlen kérdést vetne fel, ha csak a valódi gyűlöletkeltő provokációkat törölnék, és értelmes vitára bocsátanák a témát. Az LMBTQ-mozgalmat az Egyesült Államokban igyekszik túszul ejteni a saját „jakobinus diktatúrája”, ugyanúgy, ahogy az országban a bal- és jobboldalon egyaránt próbálják magukhoz ragadni az irányítást a szélsőségesek.

Nyilvánvalóan a superstraight kitalálása egy provokáló lépés volt, ami főleg fricskaként terjedt el. Említésre méltó sem lenne, ha a közösségi médiumok rá érkezett válasza nem mutatna rá arra, hogy nem minden arany, ami fénylik, és a magukat az LMBTQ-mozgalom támogatóinak hirdetők között bizony nem mindenkinek a közösség tagjainak valódi képviselete és a mozgalom körül megfogalmazódó kérdések tisztázása a legfontosabb, hanem egyszerűen a közbeszéd diktálása és a hatalom.

(A szerző újságíró)