Most akkor ki a diktátor?

Ez még akkor is így van, ha történetesen ezt az embert próbáló feladatot éppen Cseh Katalin is magára vállalta. A momentumos európai parlamenti képviselőt ez ügyben munkahelyi baleset érte, mert kitiltották Kínából.

Cseh azért került a pekingi feketelistára, mert az EU büntető intézkedéseket rendelt el négy kínai tisztségviselő ellen a Hszincsiang tartományból jelentett emberi jogsértések ügyében. Kína válaszlépésként tíz személyt, illetve négy uniós intézményt sújtott szankciókkal, és az egyik testületnek a momentumos politikus is a tagja.

Cseh szerint az Európai Parlament (EP) jogászai vizsgálják a kínai diktatórikus rezsim legújabb lépését. Jobban tudnék lelkesedni ezért a mérhetetlen ügybuzgalomért, ha társadalmi munkásoknak nem éppen nevezhető fehérgalléros, tanult emberek ugyanilyen vehemenciával vetnék magukat azokra a dokumentumokra, amelyek azt bizonyítják, hogy például a román állam az elmúlt száz évben hogyan fosztotta ki és taszította másodrendű állampolgárságba az erdélyi magyarokat.

Persze ilyesmiről szó sincs, nyugodtan kijelenthető, hogy az unió intézményei, ha kell, a közösségből nyakló nélkül öntik ki a pénzt a jó tízezer kilométerre levő ügyek feltárására, mint hogy ingyen és bérmentve átvizsgáljanak olyan iratokat, amelyek saját házuk táján a nemzeti kisebbségek jogainak a megsértését igazolják.

Ilyen kezdeményezést az ügyben mindig is cinikus magatartást tanúsító Momentumtól sem lehet várni, amelynek elnöke Erdélyben sorra-rendre egy olyan román párt mellett kampányolt, amely messze nem mentes a magyarellenességtől. Donáth Anna pedig, a Momentum másik EP képviselője Felvidéken az ottani magyarokat büszke szlovákká akarta átkonvertálni.

A határokon túli magyar közösségek és általában az unión belüli őshonos nemzeti kisebbségek – összesen ötvenmillió ember – jogvédelmét a Minority SafePack (MSP) keretében az előírt egymilliónál is több aláírás összegyűjtése sem vitte egy centivel sem előrébb. Az Európai Bizottság (EB) az aláírási feltételek teljesítése ellenére is úgy döntött, a kisebbségi jogvédelem a tagállamok feladata.

Az uniós kisebbségi politika, csakúgy, mint sok minden más, Brüsszel hatalmi játszmájának eszközévé vált. Pekinget bírálják, míg Kijev szabad kezet kapott a kárpátaljai magyarok kulturális genocídiumára. Az ukrán vezetésnek egy rossz szót sem kellett zsebre vágnia azért, hogy egy olyan kisebbségvédelmi törvényt léptetett hatályba, amely szerint rövidesen még a levegőt is ukránul kell venni.

Cseh Katalin Kínát lediktatúrázta, de ugyanezt nem tette meg Kijevvel. Miért is tette volna? Hiszen Ukrajna szemben áll Oroszországgal, az EU pedig Moszkva ellen is szankciókat vezetett be a Krím elcsatolása, a kelet-ukrajnai harcok, emberjogi ügyek és az általa autoriternek tartott politikai berendezkedés miatt.

Cseh Katalin a világ legtermészetesebb módján akkor sem szólt egy szót sem, amikor a katalán függetlenségi mozgalmat a spanyol csendőrség keményen elfojtotta, mert hát az európai fősodorhoz tartozó Madridot támogatni kellett. Arról már nem is beszélve, hogy a 2006-os budapesti tüntetéseken alkalmazott brutalitást Brüsszel szinte természetesnek vette. Nem csoda, hiszen nagy barátjuk, Gyurcsány Ferenc utasítására történt minden.

Ez aztán az elvi külpolitika a Magyarországon a jogállamiságot folyton számon kérők részéről! Vagyis az a diktátor, akit Brüsszel annak tart, és az a jogsértés, amit az EB annak ítél.

(A szerző lapszerkesztő)