Vélemény és vita
Kegyes csalás
Szűk körű baráti társaságban idéztük fel Richard Nash Az esőcsináló című komédiáját, amelynek főszerepét 1959-ben a Magyar Néphadsereg Színházában az isteni Bulla Elma játszotta, partnere pedig Páger Antal volt
Magam a színfalak mögül, díszletmunkásként élveztem végig a sok-sok előadást. Szóba került a társaságban G. B. Shaw Szent Johanna című drámája is, amelyet 1936 után 1955-ben szintén Bullával láthatott a nagyérdemű. Ez utóbbihoz pikáns történetet illesztettem, 1955. november 16-i keltezéssel ugyanis Bulla Elma levelet fogalmazott Rákosi Mátyásnak, a párt első titkárának.
[Első felvonás.] „Ez a levél itt kérés, mint a legtöbb, ami Magához érkezik – írta a művésznő. – Nagy tisztelője vagyok és bánt, hogy véletlen folytán az utóbbi években nem játszhattam olyan szerepet, amit érdemesnek tartottam volna, hogy Maga megnézze. Most arra kérem, jöjjön el 25-én a Szent Johanna bemutatójára…”
[Második felvonás.] „Kedves Rákosi Elvtárs! Feleségem aztán mégsem küldte el ezt a levelet, félt, hogy Rákosi elvtárs hízelgésnek veszi. De én, tudta nélkül feladom. Nagyon boldog lenne, ha Rákosi elvtárs egyszer megnézné; mindig várja. Ebben a hónapban [decemberben] 23-án és 30-án játszik. A januári műsort még nem adták ki. Elvtársi üdvözlettel köszönti Fendrik Ferenc”
Molnár Gál Péter színikritikus írta Bulla Elmáról: „Nagy művésznő volt. Zártan, visszavonultan élt. (Az előadás után azonnal taxiba szállt, és otthon mosta le a sminket magáról – K. A.) Két férjéről tudott a kíváncsi világ. A beteg író Fendrik Ferencet, a valutával alamizsnaszerűen ellátott szocialista világban is francia gyógyfürdőkben tudta kezeltetni, mivel előző, gazdag férjéről külföldön nagy vagyon maradt rá.”
[Harmadik felvonás.] „Adassék e levél annak a titkár elvtársnak (Rákosi Mátyásnak), aki ma, dec. 30-án, pénteken délelőtt felhívott telefonon. Fendrik Ferenc. Kedves Titkár Elvtárs! Nagy bajban voltam, amikor ma telefonált, tudniillik feleségem ott volt a készülék mellett. Azért köhögtem olyan buzgón és azért mondogattam csak azt, hogy köszönöm, köszönöm, hogy feleségem meg ne hallja, miről van szó.
Nem akarom, hogy megtudja, hogy elküldtem a levelet – annál nagyobb lesz az öröme, ha Rákosi elvtárs egyszer megtiszteli a színházat… Tulajdonképpen azért írtam, hogy megmagyarázzam viselkedésemet. Kérem, ne haragudjék. Aztán azt találtam ki, hogy a regényemről kaptam jó híreket, azért voltam olyan izgatott…” L.[látta] R.M.
Nem tudjuk, hogy Rákosi végül elment-e megnézni a Szent Johannát. Valószínűleg igen. Legalábbis a december 30-i telefonhívás ezt sejteti. Értett ugyanis ahhoz, hogyan rázza le a „kéregetőket”. Ami viszont a levelekből kitetszik: a kiszolgáltatott, rendkívül megalázó helyzet, ahogy a házaspár megnyilvánul. A jelenség elválaszthatatlan a kortól. Többet mond mindenféle elemzésnél és magyarázatnál. Amit a férj a felesége érdekében elkövet, kegyes csalás, hogy boldognak lássa őt.
Lehet, hogy a legjobb kapcsolatok alapja a csalás és a hazugság? Én mégis azt hiszem, hogy emberek, akiknek közük van egymáshoz, nem élhetnek titkokkal a szívükben. Elmondta-e valaha Fendrik Ferenc Bulla Elmának a kegyes csalást? Talán igen, talán nem. Inkább igen. Nem szabad szégyentelenül csalni, de néha nagy szükség van rá. Kegyes csalásra mindenképpen!
(A szerző újságíró)
