Akkor elöljáróban, csak a jegyzőkönyv kedvéért szeretném leszögezni: szerintem Fekete-Győr András egy bántóan tehetségtelen és jellemtelen politikus, aki álszent és populista demagógiával mászott fel a közélet uborkafájára, és saját híveit legalább annyira elárulta, mint a hazáját, amikor Romániában nem magyar párt mellett kampányolt.
Hogy miért tartom ezt fontosnak? Például ezért a mondatáért: „Azt gondolom egyébként, s ebben én radikálisabb vagyok, mint a többség, hogy azokat a propagandistákat (…), akik szándékosan rossz hírét keltik másoknak, szándékosan hamis és valótlan tényt állítanak, akkor én őket időre eltiltanám a foglalkozásuktól, én eltiltanám a hivatásuk gyakorlásától.”
Persze a zavarodott, de a füstgránátot kiváló tempóérzékkel dobáló – amúgy jogi végzettségű – zsúrfiú nem beszél a levegőbe. Volt már hasonló ténykedés e hazában, 1949 és 1953 között, Rákosi alatt, a véres kommunista terror éveiben. Most a lánglelkű Lenin-fiú megidézné ezeket a dicső éveket. Kikandikál a zsákból a szög.
