Őry Mariann

Vélemény és vita

Brüsszeli sakálok

Nem lennénk Manfred Weber helyében. A hétvégén azt mondta az osztrák Profil hetilapnak, nem örül neki, hogy a Fidesz-delegáció kilépett az Európai Néppárt frakciójából

Ha ez valóban így van, akkor nagyon reálisan látja a helyzetet. Valóban nincs mit ünnepelni azon egy magát hídépítőnek tartó (képzelő?) frakcióvezetőnek, hogy hivatali ideje alatt tizenkét képviselőt veszít a csoportja.

A néppárti frakció liberálisabb fele természetesen ünnepel, látszólag legalábbis. Egyes skandináv és a Benelux államok képviselői saját győzelmüknek tartják, hogy a fideszesek elhagyták a frakciót, és Donald Tusk EPP-elnök gyűlölködésbe belekeseredett lengyel párttársai is elégedettnek tűnnek. Valójában persze a Fidesz keresztülhúzta a számításaikat, nem hagyta, hogy megalázó helyzetbe kényszerítsék, inkább kilépett.

A boszorkányüldözés vezetői szavazást akartak a felfüggesztésről, nyilvános meghurcolást, habár azt maguktól is tudták, hogy a kizáráshoz nem lenne meg a többség, és egyébként se nagyon mehetnének e kérdésben tovább a pártcsaládnál. Ezt a cirkuszt egyszer már eljátszották Deutsch Tamás esetében, kiélvezték a helyzetet, a Fidesznek pedig, köszöni, elég volt.

A Fidesz miatti folyamatos hisztéria a Néppárton belül alapvetően azért állt érdekében egyeseknek, hogy a rájuk folyamatos nyomást gyakorló balliberális médiának megmutathassák, ők nem olyanok, mint a mindennek lehordott magyar kormány. Nagyon is számító önfényezés volt ez, mindig többet követeltek, mint ami reálisan elérhető volt, aztán mutogattak a többiekre. Egy normális, konzervatív, kereszténydemokrata és jobbközép Néppártban ezeknek a politikusoknak semmi keresnivalójuk nem lenne.

Apropó önfényezés! Dennis Radtke, a Fidesszel szemben egyik legkritikusabb német EP-képviselő a napokban felkérdezte a Twitteren a szocialista Katarina Barley-t, hogy miután a Néppárt már „kitakarított”, a baloldal mikor csap oda Máltának, ahol a szocialista kormány egyes tagjainak is köze volt a Daphne Caruana Galizia újságíró elleni merénylethez.

A mondat második felében teljesen igaza van Radtkénak. Na de mégis miféle kitakarításról beszél? Arról, hogy a frakció liberálisai jogilag megkérdőjelezhető, alattomos, passzív-agresszív módon akarták megfosztani jogaiktól a fideszes képviselőket, miközben elkerülték volna, hogy a frakció és annak kasszája zsugorodjon? Az ilyen sunyiság bevett dolog az EP-ben és sajnos már a Néppártban is, de büszkének lenni rá, azért nem túl elegáns.

Ott vannak persze a hasznos idióták is a Néppártban, akik őszintén azt hiszik, hogy a balliberális frakciók most jobban fogják szeretni őket, és ez bármiféle előnyt jelent nekik. Ki kell hogy ábrándítsuk őket. A balliberális frakciók, kiegészülve a cirkuszoló jogvédőkkel, lobbistákkal, Soros-zsoldosokkal és véleményvezérekkel olyanok, mint a sakálok. Azt hiszik a Néppárt brüsszelita droiddá uniformizálódott liberálisai, hogy most békén hagyják őket?

Hát egy frászt. Az Európai Parlament eheti plenáris ülésének szerdai napján már nemcsak a lengyel és a magyar „média elleni támadásokról” lesz szó, hanem a szlovénról is. A cél világos: ki kell átkoztatni Janez Jansa Szlovén Demokrata Pártját is a Néppártból. Hadd veszítsen a frakció még két képviselőt, az Európai Néppárt pedig még egy kormánypártot.

Ez elég nagy luxus lenne a Néppártnak, tekintve, hogy egykor a tagállamok többségében kormányon volt, ma pedig a kétharmadában ellenzékben.

Feleslegesen fáradt tehát Weber úr a hídépítéssel. A liberálisok azt sose akarják.

(A szerző főmunkatárs)

Kapcsolódó írásaink

Vitéz Ferenc

Vitéz Ferenc

Négy sor mögött

ĀSzobakatedra. A modern irodalomtudomány elsősorban formalista és strukturalista szövegértelmezési módjai gyakran nemcsak a hétköznapi, de a művelt olvasó számára is idegenek

Bogár László

Bogár László

Spekulatív lufik

ĀA mostani világjárványt megelőző egy-két év során már mindenki számára világos volt, hogy soha nem látott dimenziójú összeomlás közeleg, amelynek már csak az időpontja lehet kérdés