Helyes úton

„Most az EPP nélkül kell felépíteni az európai demokratikus jobboldalt, amely otthont nyújt azoknak az euró­pai polgároknak, akik nem akarnak migránsokat, nem akarnak multikulturalizmust, nem estek LMBTQ-őrületbe, védik Európa keresztény hagyományait, tisztelik a nemzetek szuverenitását, és nemzetüket nem a múltjuk, hanem a jövőjük részének tekintik” – világos szavak ezek, egyértelmű jelzés az Európai Néppártnak.

Ahogyan lapunknak Deutsch Tamás fogalmazott, az utolsó utáni pillanatig maradtak a frakcióban a fideszesek, évek óta folyik a küzdelem azért, hogy a pártcsalád végre visszatérjen a kereszténydemokrácia, a konzervatív értékek útjára. Bár Manfred Weber frakcióvezető váltig állítja, hogy nem ők tértek le az útról, hanem a Fidesz, nyilvánvalóan nem látja a valóságot a brüsszeli ködben.

A Néppártban alapvetően három erő vette át az irányítást. Először is a mindig is dominánsnak számító német tagpártok évek óta a balliberális mainstream szorításában vergődnek, feladták markáns pozícióikat, és balra igazodnak. Persze ez a küzdelem nem dőlt még el, komoly ellentétek feszítik a német pártot, erős konzervatív szárnyuk van, de európai szinten egyelőre nem ők diktálják az irányt.

Armin Laschet új CDU-elnök nyilatkozatai adtak okot optimizmusra, kompromisszumkeresésről, konstruktivitásról tanúskodtak, de ahogy Orbán Viktor is mondta péntek reggel a rádióban: ő már túl későn érkezett meg ebbe a helyzetbe. Másodszor, a Néppárt hangos, liberális kisebbsége, amit jórészt az északi és benelux pártok alkotnak, agresszívan akarja saját irányvonalának átvételébe belezsarolni a pártcsaládot.

Ennek része a Fidesz elleni hadjárat is. Harmadszor pedig ott van Donald Tusk EPP-elnök, aki a lengyel belpolitikai harcoknak rendeli alá a pártcsaládot, polgári platformos párttársai pedig lengyel–magyar barátság és dwa bratanki ide vagy oda, vörös fejjel fröcsögnek a Fidesz ellen.

Hosszú távon az Európai Néppárt mindenképp egy süllyedő hajó.

A Fidesz döntésének értékelésekor pedig alapvető fontosságú körülmény, hogy a fenti erőviszonyok miatt kialakult egy olyan helyzet, amelyben nem volt más választás, mint távozni, mert megalázó helyzetbe akarták hozni a kormánypárt képviselőit, és ezáltal csaknem kétmillió magyar embert is, akik rájuk szavaztak.

Ezek a magyar emberek nem lehetnek másodosztályú uniós polgárok, nem kerülhetnek olyan helyzetbe, hogy nem tudják őket és a jogaikat megfelelően védeni azok a képviselők, akiket egyébként sok politikustársuknál jóval erősebb demokratikus legitimációval küldtek ki Brüsszelbe.

Az EPP liberális szárnyában most ujjonganak, de ahogyan arról számos sajtókommentár és elemzés rámutatott, sok kényelmetlenség, adminisztrációs macera elébe néz a frakció, pénzt, emberi erőforrást és nem utolsósorban befolyást vesztenek. Ne feledjük, a Fideszt többen is követhetik.

Ez azonban az ő bajuk, mi nézzünk előre! Izgalmas tárgyalások állnak a Fidesz előtt, lehetőség nyílik egy valóban erős európai összefogás létrehozására, azon elvek mentén, amelyeket a miniszterelnök csütörtökön felsorolt. A Néppárttól jobbra egy sor olyan párt van, akik erősek, feltörekvők, nem oktatják ki folyton-folyvást Magyarországot, nem akarják megbüntetni, szégyenpadra ültetni, kiátkozni.

Nem kérdőjelezik meg az értékrendünk alapjait, nem akarják migránsokkal elárasztani Európát, nem akarják levenni a kereszteket a falról, és még sorolhatnánk.

Nagy dolgok vannak készülőben.

(A szerző főmunkatárs)