Vakcinastratégia

Egyre több ország bújik ki a brüsszeli buborék alól, és rendel olyan oltóanyagot, amelyet az unió egészségügyi ügynöksége nem hagyott jóvá, vagyis orosz és kínai szérumot szerez be.

Arról azonban sokkal kevesebb szó esik, hogy az EU nem csupán technikai hibát követett el a közös vakcinabeszerzés késlekedésével. Sokkal inkább politikai és geostratégiai megfontolások állnak az elfuserált szérumvásárlás hátterében. Ezeknek viszont semmi közük a 450 milliós közösség állampolgárainak egészségmegóvásához, sokkal inkább Brüsszel hatalmi elképzeléseinek megvalósítását szolgálják.

Az EU-bürokrácia egyik szándéka a központosítás, vagyis az európai egyesült államok régóta dédelgetett tervének továbbvitele. Vagyis hogy a stratégiai döntések a senki által meg nem választott Európai Bizottság fennhatósága alatt legyenek. Ha sikerült volna a közös vakcinabeszerzés ötletét realizálni, az mindenképpen precedensértékkel bír, és Brüsszel nem hagyta volna ki a lehetőséget, hogy ezt a sémát megpróbálja más témákra is ráhúzni.

Például a gázvásárlásra. Már régóta húzódó elképzelés, hogy az uniós tagállamok import energiaellátását Brüsszel szervezze meg. Pontosabban az Európai Bizottság kössön szerződéseket a szállítókkal, ráadásul úgy, hogy minden tagállam ugyanannyiért kapná az energiahordozót, történetesen Oroszországból, vagy éppen a déli országok Észak-Afrikából. A halva született ötletet – nem tudni, hogy ki gondolta komolyan, hogy a nagyfelhasználók alacsonyabb árfekvését a kicsik is élvezhetik, vagy a nagyok elfogadják a kisfogyasztók magasabb tarifáját, nem is beszélve a szállítási feltételek különbözőségéről – persze nem sikerülhetett keresztülvinni. Így azonban az energiahordozók központosításának terve bekerült az unió és Oroszország geostratégiai játszmájába.

Moszkvában viszont még annak látszatától is borzonganak, hogy az EU elhitesse magáról: egy olyan erős központosított szövetség, amely egyenrangú félként, huszonhét tagállam nevében tárgyalhat a Kremllel. Ennek a helyzetnek ékes példája volt Josep Borrell nemrégiben lezajlott moszkvai vizitálása. Az EU külügyi főbiztosa Alekszej Navalnij ellenzéki aktivista bebörtönzésének ügyében próbált engedményeket kicsikarni, de Szergej Lavrov orosz külügyminiszter feltörölte vele a padlót, megbízhatatlan partnernek nevezte az uniót, erre Borrell nem tudott válaszolni.

Mindezek okán a gázimport egységesítésének terve, csakúgy, mint a közös vakcinabeszerzési koncepció nem Moszkva körmönfont rafinériája miatt hiúsult meg, hanem azért, mert mindkét uniós ötlet kivitelezhetetlen. Moszkvának a kisujját sem kellett mozdítania, hogy az EU nagy nehezen kiizzadt elképzelései hamvába haljanak.

Ami a brüsszeli vakcinabeszerzést illeti, az EU politikai és geostratégiai okok miatti késlekedése sok EU-konform országnál is kiverte a biztosítékot. Mára már ott tartunk, hogy például Ausztria nem csak venne, de gyártana is orosz vakcinát. Mindennek ellenére, Donald Tusk változatlanul a régi nótát fújja, azt állítva, hogy a keleti oltóanyagokat nem tesztelték, ami nem igaz. Ezzel együtt a nyugati szérumok mellett tette le a garast, annak ellenére, hogy pont ezekből az oltásokból van a legkevesebb.

Az Európai Néppárt elnökének a járvány harmadik hullámának közepén bokros teendői között szerepelt az is, hogy agitáljon azért, hogy pártja olyan lehetetlen helyzetet teremtsen, amely miatt Európai Parlamenti frakciójának a Fidesz hátat fordított.

(A szerző lapszerkesztő)