A halállistán túl

Egy újabb névvel – ebben az esetben fontos hangsúlyoznunk: magyar névvel – bővült a szélsőséges, nacionalista ukrán Mirotvorec szervezet úgynevezett halállistája: felvételt nyert a megbélyegzettek panteonjába Várhelyi Olivér, a szomszédságpolitikáért és bővítésért felelős uniós biztosunk. (A biztos időközben lekerült a listáról – a szerk.) Viccesen és lényegében a szélsőségesek képébe nevetve – mert hiszen mindig az fáj nekik a legjobban, ha nem veszik őket komolyan – akár még gratulálhatnánk is neki, itt azonban sokkal komolyabb esettel állunk szemben.

Egy olyannal, amellyel kapcsolatban már messze túl kell lépnünk az irónián. Nem nevethetünk hát a képükbe, sőt egyáltalán nem nevetünk. Viszont határozott és látványos lépéseket követelünk az ukrán államtól: fogja vissza, amilyen gyorsan csak tudja, a megvadult, vérszomjas, fenyegetőző nacionalistáit.

Uniós biztosunk „nyíltan beavatkozik Ukrajna belügyeibe, és támogatja Kárpátalján a szeparatizmust” – írták a döntés komolyan ugyancsak nem vehető indoklásában.

Várhelyi Olivér ellen ugyanis azért indult most ez az uszító kampány, mert az Európai Unió–Ukrajna Társulási Tanács ülése után megtartott sajtótájékoztatóján egyebek mellett arról is beszélt, a közösség elvárja, hogy a jelenleg épp kidolgozás alatt álló, a nemzeti kisebbségekről szóló törvény megfelelően szabályozza majd a nyelvhasználatra és az oktatásra vonatkozó jogokat.

Felhívta a figyelmet arra is, a nemzeti kisebbségek képviselőit ért fenyegetésekkel kapcsolatban az unió számít arra, hogy a hatóságok kellőképpen kivizsgálják ezeket az eseteket. Ez utóbbi megjegyzés fájhatott igazán a Mirotvorecnek, ez a követelés ugyanis már éppen ennek a szélsőséges szervezetnek a bőrére megy. S ha tényleg emiatt fordultak Várhelyi ellen, akkor legalább magukra ismertek.

Az unió ugyanis elvárja Ukrajnától, hogy tartsa nagyon rövid pórázon az ilyen nacionalista szervezeteket, amelyek például halállistákat állítanak össze, és életveszélyesen fenyegetnek meg politikusokat, közéleti szereplőket, művészeket.

A kisebbségi kérdés Ukrajnában nem magyar kérdés – sok évvel ezelőtt mondta ezt kárpátaljai magyar ismerősöm, talán két évtizede is lesz már annak, amikor arról beszélt, hogy a nemzeti kisebbségek jogainak szűkítésével és korlátozásával az ukránok az országban élő oroszokat akarják visszaszorítani, korlátozni.

A sok évvel ezelőtt elhangzott szavak legnagyobb tragédiája azonban éppen az, hogy nem fog rajtuk az idő, ma is ugyanolyan aktuálisak, mint kimondásuk pillanatában voltak. Vagy talán még aktuálisabbak, hiszen, ha a kisebbségek jogait két vagy még annál is több évtizeden keresztül folyamatosan szűkítgetik, nyesegetik, az már alaposan elvégzett kertészmunkának, (vissza)metszésnek minősül. Meg aztán egy beregszászi, ungvári, gáti, makkosjánosi vagy éppenséggel nagyszőlősi magyar embernek lényegében teljesen mindegy, miért csorbulnak a jogai, ha egyszer valóban, tagadhatatlanul és leplezetlenül csorbulnak.

A téma azért került elő most ismét, mert az Európai Parlament plenáris ülésén Ukrajna társulási megállapodásának végrehajtásáról vitáztak a képviselők. S mint elhangzott, az ország még mindig megfeledkezik az európai értékekről és a demokratikus elvekről. A folyamatos kisebbségi jogszűkítések mellett nyílt politikai nyomásgyakorlást alkalmaz, továbbá visszaél a szabadkereskedelmi egyezményben rejlő lehetőségekkel és az Európai Unió jóhiszeműségével is. Kiemelten fontos ezért, hogy az unió végre határozott jelzéseket küldjön Ukrajnának.

Bocskor Andrea, a Fidesz európai parlamenti képviselője, aki, mint közismert, Kárpátaljáról származik, tehát a saját bőrén is tapasztalhatja a jogsértéseket, felszólalásában így fogalmazott: „Ukrajna fontos geostratégiai és politikai partnere az uniónak. Az elmúlt év fejleményei azonban azt mutatják, hogy a koronavírus-járványon, valamint az igen rossz állapotban lévő gazdaságon túl komoly problémák vannak az országban, amelyekre az Európai Unió-nak reagálnia kell.

Ilyen például a szélsőséges nézetek és módszerek terjedése, a média- és véleményszabadság korlátozása, a kárpátaljai magyar közösséget ért, példa nélküli politikai nyomásgyakorlás és megfélemlítések, az Ukrán Biztonsági Szolgálat túlkapásai a magyar szervezetekkel és vezetőikkel szemben vagy a szélsőséges Mirotvorec weboldal halállistája” – mondta a magyar képviselő, aki emlékezetes módon maga is bekerült az itt említett névsorba.

A magát béketeremtőnek nevező szervezet tehát halállal fenyegeti azokat a magyar politikusokat és más közéleti személyiségeket, akik aktív szerepet vállalnak a kárpátaljai magyar közösség érdekeinek, jogainak védelmében és képviseletében.

Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter január végén beszélt arról, hogy szeretné megállítani az elmúlt időszakban lejtőre került ukrán–magyar kapcsolatrendszer további romlását. Úgy tűnik, ebben sem a Mirotvorec, sem az ukrán állam egyelőre nem partner. „Nem normális az az állapot, hogy egy kárpátaljai magyar európai parlamenti képviselő nem mer hazamenni karácsonyozni, mert felkerült a Mirotvorec ukrán nacionalista szervezet listájára” – fogalmazott a külügyminiszter.

A halállista azóta már tovább bővült. Így valóban nehéz békülni vagy békességet teremteni. A fenyegetések valóságra váltását azonban nem szeretnénk látni.

(A szerző újságíró)